A rózsakertész

Kertek királynője – ezt a kitüntető címet az ógörög irodalom legnevezetesebb költőnője, Szapphó ajándékozta a legnépszerűbb virágnak, a rózsának. Mindez még Krisztus előtt hatszázban történt, és érdekes, hogy néhány századdal később, 450-ben Hérodotosz olyan nemes rózsáról emlékezett, amely már hatvan illatos sziromlevéllel nyílott Midász király kertjében. A török uralom másfél évszázada alatt a Margit-szigeten virágairól, rózsáiról vált híressé egy török főember, Gül baba.
Nem tudom, futott-e olyan gyönyörű ívű pályát a nemes virág, mint Márk Gergely nemesítőnk évtizedek óta tartó, immár világhírű munkája nyomán. Új fajták csak alapos, gondos, hozzáértő nemesítéssel jönnek létre, azután hónapok telnek el, amíg elismerést nyernek. 1981-ig, nyugdíjazásáig nemesítőnk százhuszonöt rózsát „alkotott”, és hírük-nevük-illatuk meghódította a világ kertészeit és virágszeretőit. A csodálatos nagytétényi rózsakert után Törökbálinton, a Malom dűlőben volt a napokban új bemutató, ahol a már nyugdíjban lévő tudós az előző negyed század új eredményeit mutatta be az érdeklődőknek.
– Itt most 463 új hibrid található – mondja. – A helyszín félreesik, itt nehezen fordulna meg hatvanezer látogató, mint annak idején a nagytétényi kiállításokon. A 463-ból 164 állami elismerést kapott, jelenleg 60 új fajta elismerésre vár.
– Miért kellett a régi, megszokott rózsakertet elhagyni?
– A legfontosabb ok, hogy elmaradt az anyagi támogatás. Az utóbbi években megszűnt minden állami segítség. A hathektáros kertből alig kettő maradt, halódik. Meghívtak Japánba új fajtáimmal, csak a válogatott küldemény kijuttatása nyolcvanezer forint volt.
– Mindezt önköltségből?
– Nem örültem volna, ha az új fajtáimat nem mutathatom be éppen a virágokat oly féltőn gondozó országban. A még frissebb kanadai meghívás is megérkezett, de az utazás egyelőre csak vágy.
– Oly sok elismerés, nemzetközi díjak után nincs szakmai segítség? Rómában 2000-ben negyvenegy kutató között az Árpád-házi Szent Erzsébet aranyérmet nyert. Elfelejtették?
– Nem, a jóindulat hiányzik.
– Ebből a rózsaligetből időben milyen messze lehet visszatekinteni?
– Székelyföldön születtem, Magyarvégenben töltöttem a gyerekkoromat, majd Marosvásárhelyen lettem kertészinas. Ma is magam szántom traktorral a földet, vagy irtom a gyomot, lazítom a talajt motoros kapával, s a permetezést is saját kezűleg végzem, mert én, s mondhatom úgy, mi megtanultunk annak idején dolgozni. Amikor átkerültem, illetve amikor a fővárosba jutottam, minden felkészülést, iskolát, egyetemet magam fedeztem. Az 1950-es években kaptam meg a kertészdiplomámat, de még hosszú időbe került, míg a kutatói munkakörbe jutottam. Gyógynövény-nemesítéssel kezdtem, azután megtaláltam az igazit. A rózsáimat.
– És ma, nyolcvanhárom évesen, ebben a rózsa-, illetve botanikus kertben megközelítőleg hatszáz fajtában gyönyörködhetünk.
– Volt idő – és nem feledkezhetek meg erről –, hogy minden segítséget megkaptam ahhoz, hogy megteremthessem a rozáriumot, ahová 2700 fajtát gyűjtöttem.
– Ez jelentette a nemesítőmunka alapját.
– Természetesen. Új fajták a meglévők tulajdonságainak átörökítésével születhetnek. Ekkor és így kezdődhetett a hosszadalmas, úgynevezett finom munka, amely azután megajándékozza a nemesítőt a színben pompásabb, illetve egyre ismeretlenebb, ugyanakkor egyre megnyerőbb, egyre gazdagabb illóanyagokkal bíró és természetesen a betegségeknekjobban ellenálló, a talajviszonyokhoz jobban alkalmazkodó egyedi „újszülöttel”.
Ebben a gazdag kertben itt van egész Magyarország. Itt találhatók magyar szentek, királyok, írók, költők, tudósok, és itt vannak a történelmi ország vármegyéi, városai. Lehetne itt földrajz-, történelem- és népismeretórákat tartani olyan illatárban, amit megemlegetne minden ehelyütt megforduló ember. Csak találomra: itt van Rozsnyó, Szabadka, Udvarhely, találkozhattam Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Teleki Pál emlékezetére elnevezett fajtákkal, de Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Arany János is névadója egy-egy fajtának.
– Ahogyan sokan észrevették a látogatók közül, itt megtalálható a történelmi Magyarország. És a kertész személyében megannyi elismerés, kitüntetés hazán belül és a nagyvilágból. Mi hiányzik önnek?
– A hat hektáros Magyar Rozárium, a minden évben megrendezett rózsakiállítás ötven-hatvanezres látogatótábora, tehát az a közvetlen kapcsolat, amelyben a szépségre neveléshez nem kellettek szavak, elég volt a látvány. És itt a gond: ha már nem leszek, vajon mi végre jut ez az összezsugorított kert? Az új fajták mindegyike hungaricum…