Albert Camus és az eleven kő története

Nem vagyok benne biztos, hogy vagyok. De majd leszek, azt biztosan tudom… – mondja Albert Camus egyik hőse, A száműzetés és az ország című novelláskötet festőművésze. Pontosan nevezi meg a modern ember nagy dilemmáját. A múltjától, környezetétől és a maga sorsától elszakadt lélek önámítását, amelyet Hamvas Béla már a negyvenes években megfogalmazott az Anthologia humana előszavában.
A Nobel-díjas Albert Camus (1910–1960), akit a XX. század egyik legjelentősebb filozófusának is tartanak (bár ő ez ellen mindig tiltakozott, írónak, nem bölcselőnek tudta magát), Algériában született francia apától és spanyol anyától. Afrikai francia volt tehát, és legtöbb novellája helyszíne is a kövekkel hánytorgó homoksivatag, amely az ember lakóhelyét körülveszi. És ez a nappal perzselő, éjszaka dermesztően hideg vidék nemcsak földrajzilag leírható hely, hanem a lélekben is folytatódó világ. Akik itt élnek, idegenek. Az még hagyján, hogy a más és más kultúrához tartozók gyanakodva nézik egymást. Még ennél is nagyobb tragédia, hogy a modern ember önmaga számára is talány.
A hűtlen asszony című novella hősnője felriad álmából, és elindul az ismeretlenbe. „Dél felől fújt a szél, onnan, ahol most összevegyült a sivatag és az éjszaka az újra megdermedt ég alatt, onnan, ahol megállt az élet, ahol senki sem öregszik meg, senki se hal meg többé…” Ám rövid lázadása végén hazatér, mert a hívogató vidék is hideg, sötét és borzongató. Másik novellahőse, a papneveldéből szökött ifjú – aki kimondja: „becsaptak azzal a mocskos Európával, mert mindenki becsapott…” – végül megtébolyodik. Szemforgató tanítói áltatták, ezért elszökik tőlük, de a másik világ sem fogadja be véres szertartásaival és érthetetlen szimbólumaival. A vendég című elbeszélés hőse, a francia tanító is meghasonlik. Látja az iskola térképén a színes, büszke francia folyókat, másrészt itt terjeng körülötte a sivatag időtlen emlékeivel és alig ismert lakóival. Hiába bocsátja útjára „vendégét”, a gondjaira bízott arab foglyot, hiába lázad fel ezzel a francia jogrend ellen, az arabok baljós közelsége továbbra is fenyegető számára, hiszen ugyanúgy nem ért semmit azok gesztusaiból és gondolataiból – holott beszéli a nyelvüket –, ahogy azok sem az övéiből.
Ez csak Az eleven kő főhősének, a mérnöknek sikerül, aki nyitott a szenvedésre, nyitott a teljes önátadásra. Ez a Camus-novella kivételesen Brazíliában játszódik. Messziről érkezik a mérnök, és hazudozó, ájtatoskodó „helyi nagyságok” fogadják. Ám őt nem érdekli ez a szirupos világ. Átadja magát a hely szellemének, amely sajátos elegye az ősi hiedelmeknek meg a kereszténységnek. És összebarátkozik egy jámbor szakáccsal, a helyi „Sziszüphosszal” – Camus életművének tán legismertebb szimbóluma a „boldog Sziszüphosz” –, aki egy hatalmas követ hurcol a fején a szertartási menetben, mert erre kötelezi a fogadalma. Amikor pedig a szerencsétlen szakács összeroskad „az eleven kő” súlya alatt, ő, az idegen mérnök viszi tovább a félmázsányi követ, s ekkor ez a titokzatos közösség végre befogadja.
(Albert Camus: A száműzetés és az ország. Európa Kiadó, Budapest, 2006, 154 oldal, 1900 Ft.)