Demokrácia és stabilitás

Az a tény, hogy George W. Bush eljön Budapestre, eleve diplomáciai siker, hiszen az amerikai elnök viszonylag ritkán jön Európába, és akkor külön verseny folyik azért, hogy melyik országot tüntesse ki a látogatás kegyével. Az út elismerés az 1956-os forradalomért és Magyarországnak a kelet-európai rendszerváltásban játszott szerepéért is. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy Bush valójában Kijevbe készült ebben az időpontban, s csak az ottani belpolitikai bizonytalanság miatt szabadult fel ez a dátum, nyilatkozta lapunknak Magyarics Tamás Amerika-szakértő, hozzátéve, hogy a budapesti látogatás kulcsszavai is feltehetően a demokrácia és a szabadság lesznek.

Többször is példaként említette hazánkat az amerikai adminisztráció a látogatás előkészítése során. Magyarország a térségbeli összehasonlításokban ugyanakkor folyamatosan visszacsúszik. Miként tudja így Bush elnök a rendszerváltás pozitív példájaként bemutatni Budapestet?
– Az amerikaiak mindezt más perspektívából értékelik, számukra a stabilitás a legfontosabb. Valahol ennek jelét látták még a legutóbbi magyarországi választásokban is. Mindez a régióban fontosabb a szabadságnál vagy a demokráciánál. Washingtont e megközelítésben a státustörvény körüli viták például csak zavarták, s nem fektetnek túl sok hangsúlyt a gazdasági kérdésekre sem. Ezzel kapcsolatban inkább az amerikai befektetések, és az érdekli őket, hogy az IMF-nek mennyire megfelelő a kormány stabilizációs programja.
– Van-e ma konszenzus a hazai politikai erők között a magyar– amerikai kapcsolatok kérdésében?
– A 90-es évektől a magyar külpolitika egyik fő célja volt az atlanti integráció. Ezen már túl vagyunk, s most e kérdésben elmozdulás látszik, hiszen a baloldali pártok hajlamosabbak elfogadni azokat az amerikai lépéseket is, amelyeket a világ nagy része elutasít. A Fidesz ugyanakkor joggal bírálja az emberi jogok megsértését, a fogolykínzásokat, vagy a CIA engedély nélküli átrepüléseit. Magyarországnak ugyanakkor egyértelmű érdeke a transzatlanti kapcsolatok fenntartása. Ne feledjük el például, hogy katonailag a balkáni válságot az amerikaiak oldották meg.
– A jelenlegi magyar kormány az ilyen nagy találkozókhoz már nemegyszer közelített belpolitikai megfontolásokból. Van-e valódi Amerika-stratégiája a Gyurcsány-kormánynak? Lehet-e például egyszerre stratégiai kapcsolatokat építeni az Egyesült Államokkal és Oroszországgal? Hogyan lehet egyszerre Moszkvához közelíteni és az Amerika ihlette Demokratikus Választás Közösségét támogatni? Nem feloldhatatlan dolgok ezek?
– Sokszor valóban fontosabbak a belpolitikai megfontolások, s nincs igazán átgondolt külpolitikai stratégia. A kormány most is minden bizonnyal felhasználja a látogatást presztízsének növelésére, s e vizit jól jön abból a szempontból is, hogy egy időre elterelheti a figyelmet a megszorító intézkedésekről.
– Azért beárnyékolhatja a látogatást, ha Bush négyszemközt felróná vendéglátójának, hogy a kampány hevében energetikai kérdésekben hátba szúrta Amerika legmegbízhatóbb térségbeli partnerét, Lengyelországot…
– Nyilvánvaló, hogy az amerikai és az orosz érdekek különböznek. Washington végig Varsó mögött állt, míg Budapest nem egyszer ez ellen ment Ukrajna vagy Belorusszia kérdésében. Ugyanakkor a magyar–amerikai és a magyar–orosz kapcsolatok is a nagypolitika, a szélesebb összefüggések szempontjából vizsgálandók, így Washington bizonyos támogatásokért (terrorizmus, Irán) cserébe elnézheti Moszkvának, hogy jobb pozíciókat épít ki Magyarországon.