Gyurcsány Ferenc és a szocialisták azt hangoztatják: csupán másfél-két éves periódusról van szó, ameddig a lakosságnak is ki kell vennie a részét úgymond a stabilizációból, a költségvetési problémák enyhítéséből, aztán már érezhetően jobb lesz. Ezzel a nyugtatónak szánt magyarázattal viszont az a legfőbb baj, hogy szóról szóra egyezik azzal a MSZMP-s brosúraszöveggel, amellyel az állampárti évtizedek alatt megindokolta a legfőbb pártvezetés az örökös áremeléseket, megszorításokat. „Csak ezt az egy-két évet kell még kibírni, aztán minden könynyebb lesz” – mondták a párttitkárok, szakszervezeti bizalmik, lakossági hangulatfelelősök. S aztán semmi sem lett jobb. Sőt, minden egyre rosszabbá, elviselhetetlenebbé vált, míg végül összeomlott a pártállam az adósságteher alatt.
Végeredményben ez a gyakorlat folytatódott a rendszerváltozás után is. Azzal a különbségtétellel, hogy az emberek kilencven százalékának lettek csak szűkebbek az életlehetőségei, a maradék pár százalék kiugróan jól profitált a rendszerváltás után bekövetkezett helyzetből. A baloldali utódpárt éppen azáltal tud még mindig jelentős számú szavazót maga mellé állítani, mert az akkori rosszabb, illetve romló életszínvonal is ma már ígéretes perspektíva a kiszolgáltatott tömegek szemében.
Játsszunk el azonban a gondolattal: vajon hogyan nézett volna ki az utódpárt választási programja, ha mindazt már a kampányban kilátásba helyezi, amit csak a választási győzelem után mert bevallani mint igazi szándékát. Másként kezdődött volna a nagy dérrel-dúrral beharangozott, szín- és fényorgia kíséretében felvezetett Új Magyarország-program Gyurcsány Ferenc hangolásában. Valahogy ilyenformán: Hiszek Magyarországban. Hiszek a magyar emberekben. Abban, hogy megértik: bár adócsökkentést ígértünk, s fél éve törvényt fogadtunk el az ötéves adócsökkentési programról, ezt kénytelenek vagyunk viszszavonni. Növekedni fognak bizony a különböző adónemek mind a vállalkozók, mind a magánszemélyek számára, mi mégis arra kérjük önöket: szavazzanak bizalmat még négy évre az MSZP-nek, hogy bebizonyítsa, mégsem annyira ügyetlen, mint az ebben a ciklusban kiderült.
Vagy olyan kitételek is szerepelhettek volna az MSZP választási programjában, amelyek az ifjabb generációk korrektségére, megértésére apelláltak volna. Imigyen: Kedves fiatalok! A mi célunk is az, hogy továbbtanulási terveiteket beteljesíthessétek, ám most mégis arra kérünk benneteket, legyetek egy kis türelemmel, ha nincsen elegendő pénzetek nektek vagy szüleiteknek. Ismételt kormányra kerülésünk esetén ugyanis fizetőssé tesszük a felsőoktatást, ezért csak akkor strapáljátok magatokat a felvételivel – különösen kedves első szavazók –, ha meg tudjátok fizetni az árát! Akik pedig már jártok valamely főiskolára, egyetemre, szintén szavazzatok ránk! Mi, szocialisták ugyanis utólagos képzési hozzájárulást is be fogunk vezetni, így életetek végéig lehetőségetek lesz hozzájárulni az állami terhek vállalásához. Utólagos megértésetek biztos tudatában várunk mindannyiótokat az MSZP helyi Piros Pont-irodáiban, ha a ránk adott voksokon túl lakossági felvilágosítómunkával is segíteni kívánjátok kampányunkat.
És természetesen nem feledkezünk meg rólatok sem, kedves tisztviselők, közalkalmazottak. Szemernyi kételyünk sincsen, hogy ti is maximálisan megértőek lesztek, amiért miként Churchill vért, verítéket és könnyeket, mi pedig csupán elbocsátást és létszámleépítést ígérhetünk. Tudjuk azonban, hogy ez a körülmény jottányit sem térít el benneteket a szocialista párt mellől, így a mi választási győzelmünk mellé sorakoztok föl. Kedves nyugdíjasok! Önöknek is meg kell hozniuk a maguk áldozatát a szocialista győzelem oltárán. Tisztában vagyunk azzal azonban, hogy önök mindig szívesen szorították meg a nadrág-, illetve szoknyaszíjat, ha a köz üdve lebegett a szemük előtt. Hát ha van még luk azon a bizonyos szíjon – illetve ha maradt egyáltalán még szíj, nadrág és szoknya –, bizony most is húzni kell egyet rajta. A gáz- és villanyárakat tudniillik a legjobb szándék mellett is kénytelenek vagyunk jócskán felemelni, s például a vizitdíj bevezetésétől sem tekinthetünk el, drágulni fog tehát az egészségügy. Továbbá őszintén meg kell vallanunk: nem tudjuk azt sem, lesz-e egyáltalán kórház, rendelőintézet, ahol vizit- és receptdíjat lehet majd felszámolni. Százhatvan kórházból ugyanis százat meg akarunk szüntetni. Persze van ennek egy jó oldala: ha nincs kórház, nincs vizitdíj, így több marad a retikülben. Különben is: ha kevesebb a kórház, kevesebb a baj és a betegség, így a jövendő nyugdíjasai idejekorán hozzászoknak az állami intézmény- és pénzelvonás korszerű feelingjéhez.
Azt a figyelmeztetést is tartalmazhatta volna az MSZP őszinte választási programja: ne örüljenek korán, kedves választók, hisz indokolatlan lenne a huszonöt százalékos általános béremelésre nemhogy mérget, de még erős paprikát is venni. Így aztán nyugodtan szerepelhetett volna az ígéretek között a négyszázezer új munkahely, a rászorulók kedvezményes áron való gázhoz és áramhoz juttatása, a családi pótlék húszszázalékos növekedése, a hazai kis- és középvállalkozások hétszázmilliárd forintos támogatása, sőt még azt is megígérhették volna, hogy csodát tesznek, és tíz év alatt éppen tizenöt százalékkal csökkentik a daganatos megbetegedések számát. Mindegyik ígérethez azonban mellékelhettek volna használati utasítást, amelyben mintegy összekacsintanak a tisztelt választóval: tudjuk mindketten, ugye, hogy képtelenség ezeket teljesíteni. De hát, mint ahogy ön is, mi is szeretnénk meggátolni a jobboldali haramiakormány ismételt hatalomra jutását, így a reakciós polgári politikusok által megtéveszthető elemek megnyeréséért be kell dobnunk ezeket a populista ígérvényeket.
Az emberek tudnak a sorok között olvasni, ezért a reform szó helyett írhatták volna mindannyiszor a megszorítás szót. Az MSZP választási programja így felesleges pénzkidobásnak bizonyult, hiszen a drága papírt és nyomdafestéket pocsékolták arra, amiről mindenki tudta, hogy az ellenkezője fog teljesülni. Amikor például a Kádár-rendszerben a „racit”, vagyis a racionalizálást emlegették, jöttek a bélistázások, elbocsátások, és sosem kevesebb hivatal lett, hanem még több bürokrácia. A kormányzati szerkezet és a közigazgatás átalakítása kapcsán tehát tökéletesen értelmetlenül alkalmaztak megtévesztő manővereket Gyurcsányék. Becsületesen meg kellett volna mondaniuk, hogy a nagy, lassított felvételben készülő kormányalakítás annyit jelent majd: csupán egy-két új ember lesz a kabinetben. A többieknek maximum az egyik bársonyszékből kell átülni a másikba. Parkinson óta tudjuk: ha nem tudsz megoldani egy kérdést, hozz létre egy bizottságot! Ennek megfelelően nem kellett volna az MSZP-seknek adminisztrációs karcsúsítást emlegetniük, amikor sokan sejtették: az ő szóhasználatukban ez újabb kormányzati hivatalok és bizottságok, testületek burjánzását jelenti.
Alkotmányos-e az az átalakítás, amellyel kiveszik a parlamentáris kontroll alól a kormányzati szerveket? Szinte biztosan nem az, de legalább ilyen aggályos alkotmányjogilag az is, ha egy párt tudatosan vezeti félre a választókat, ezáltal a népfelség elvét veszi semmibe. A magyar történelemben sajnos voltak előképei a tudatosan megtévesztő, antidemokratikus kormányzásnak. Gömbös Gyula volt az, aki programját csak a választások után hozta nyilvánosságra. Rákosi Mátyás pedig az, aki eredeti választási programjából egy betűt sem volt hajlandó komolyan venni. S a Kádár-rezsim volt az, amelyben minden pártirányítás alatt állt, s a formálisan, áldemokratikusan választott szerveknek még a szerepük is csak formális volt.
Publicisztika a 6. oldalon
fitt magyarországért digitális polgári kör
Rubint Rékával gyúr rá az egészséges életmódra a Női Digitális Polgári Kör
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!