„El lehet menni”

Azok a magyar vállalkozók, akik már évekkel ezelőtt áttették székhelyüket Szlovákiába, a magyarországi adóterhek most bejelentett növelésekor már biztosak abban, hogy jól döntöttek, véli Ladislav Tóth a huszon-egynéhány települést ellenőrző Sturovói Körzeti Hivatal vállalkozási főosztályvezetője. Mint kiderül, heti rendszerességgel érkeznek hozzá honfitársainktól vállalkozásnyitási kérelmek. Az egyszerűsített adórendszere miatt Szlovákia tőkevonzó képessége megnőtt, mintegy kétmilliárd dollárt fektettek be az országban magyar társaságok, s ennek az összegnek 45–47 százaléka, mintegy hétezer kis- és középvállalkozáshoz kapcsolódik. Most, hogy Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök felhívta a figyelmet arra: lehet menni, azaz „El lehet menni Magyarországról”, vélhetőleg felgyorsul ez a folyamat.

Esztergomból a Mária Valéria hídon ma már szinte megállás nélkül jut át az ember Szlovákiába. Az országhatár már alig érzékelhető. A szlovák oldali Párkány szemmel láthatóan óriási változáson esett át, több ezer négyzetméteren új kőburkolatot kapott a részben sétálóövezetté nyilvánított főtér és főutca. Elegáns fapadokat helyeztek el, odafigyelnek az üzletportálok, kirakatok minőségére is. Légkondicionált pubok, kávézók, fagylaltozók várják vendégeiket, és van is bőven belőlük. A szerény munkanapi forgalomra való tekintettel a Duna-parti parkolóban számolásba kezdek, a tizenhét parkoló autóból nyolcnak magyar rendszáma van. És persze ez csak egy parkoló a sok közül, a bevásárlóközpontok környékén már fele-fele ez az arány. Az éttermek délidőben már 68 koronáért komplett menüvel, 110–130-ért pedig étlapos, húsos főétellel ingerelik az embert. (Egy szlovák korona hét magyar forint.) Amíg egy káposztalevessel és egy pacalos knédlivel birkózom, gyors benyomásokat szerzek a két ország közötti állampolgári szintű gazdasági kapcsolatokról. A másik asztalnál egy kamionsofőr ebédel a másfél éves kislányával. Párkányiak, de a férfi Esztergomba jár át dolgozni. Vasárnap este vagy hétfőn hajnalban megy át a hídon, s a magyar szállítmányozó cég alkalmazottjaként a magyar kamionnal fuvarban Nagy-Britanniába és Franciaországba indul. Olyan a beosztása, hogy a hét végére, vagy hétfőre-keddre többnyire hazaér, s ilyenkor a fő szerep a családé. Nem is zavarom őket, s míg a pacal hűl, a helyi reklámújságokat tanulmányozom. A Fortuna Inform és Kék Duna Infó lapokat Esztergomban adják ki, de mint az impresszumokból kiderül, a szlovákiai Párkányban is terjesztik, így magyar és szlovák hirdetések egyaránt találhatók bennük. Az apróhirdetések között több kiemelten a szlovák munkavállalóknak szól, amelyekben könnyű, háromműszakos magyarországi fizikai munkára, s nyergesújfalui étterembe várnak jelentkezőket. Lakatosmunkát, kandallóépítést, tűzifát, riasztórendszert és ezernyi mást ajánlanak a hirdetők, és nem lehet eldönteni, hogy mely országból, mert minden hirdetés után magyar mobiltelefonok számát olvasni. Ezt használják ugyanis itt a szlovák oldalon élők is, hiszen Párkányban a magyar szolgáltatók hálózatai is elérhetők.
A párkányi ingatlanforgalmazók ajánlataiból kitűnik: már egymillió forintért vásárolhatunk lakóingatlant. Búcson két szoba, konyhás ingatlan 150 ezer, Kuralanyban 170 ezer, a Párkánytól harminc kilométerre található Sarkán pedig már 210 ezer koronáért kínálnak lakható házat. Mindez azért fontos egy magyarországi vállalkozó „áttelepülésekor”, mert az OTP Banka Slovensko alkalmazottja szerint ez a feltétele annak, hogy a vállalkozónak jelzáloghitelt nyújthassanak.

„Ha Szlovákia azt mondja, hogy ő a tátrai tigris, akkor Magyarország a pannon puma” – Kóka János gazdasági miniszter a Frankfurter Allgemeine Zeitungban

Párkányban nem könnyű megtalálni a Munka-, Szociális és Családügyi Hivatalt, amelyet az egyik lakótelepen, egy hatemeletes bérházba költöztettek. Itt kerestem fel a Sturovói Körzeti Hivatal vállalkozási főosztályvezetőjét, Ladislav Tóth urat, aki bevallottan nem szívesen ad interjút. Annyit mégis megtudok tőle, hogy a magyarországi vállalkozók már két-három éve előszeretettel nyitnak vállalkozást, vagy alapítanak céget a térségben. Ennek oka a kedvező szlovákiai adózási lehetőség, és az: nem- hogy szigorítás nem várható, a napokban lezárult választási kampányban is megmutatkozott, a pártok a személyi jövedelmi adó mértékét a jelenlegi 19-ről – évi egy százalékkal mérsékelve – 15 százalékra akarják csökkenteni. Tóth megfogalmazása szerint Szlovákiában azt az EU-direktívát alkalmazzák, amely szerint az a vállalkozás székhelye az, amit a vállalkozó megjelöl, azaz még tulajdonhoz sem kell jutni, egy bérleti szerződés alapján, átmeneti lakhelyhez jutva is át lehet helyezni a vállalkozást az ország területére. A vállalkozási székhely így némi túlzással csak „virtuálisan” létezik. Ráadásul az engedélyeztetés is jóval egyszerűbb, mint Magyarországon, azt a rendőrségtől kell kérni, a bérlői szerződéssel és három fényképpel. Jogi személyek, üzleti társaságok esetében is egyszerű az eljárás, „s aki 5-6 éve gyakorolja a tevékenységét, attól nem kérünk inaslevelet” – mondja tréfásan a főosztályvezető. Hozzáteszi, hogy míg az iparvállalkozási engedély illetéke ezer, az úgynevezett koncesszió díja pedig csupán kettőezer szlovák korona.
Kiderül, hogy szlovákiai és magyarországi ügyvédi irodák vállalják a cégalapítás lebonyolítását, egy ügyes könyvelő pedig felhatalmazással – a postaátvételtől az adózásig – a vállalkozás képviseletét is ellátja. Ráadásul a felhatalmazást nem kell közjegyzőnél hitelesíteni, így újabb megtakarítást érhet el a vállalkozó.
Ide kívánkozik az, hogy a Világbank felmérése szerint a térségben Szlovákiában a legkönnyebb céget alapítani. Az ezzel kapcsolatos eljárások száma ugyan csak a második legalacsonyabb a térségben, de a cégalapítás költsége messze a legalacsonyabb. Szlovákia ezzel bekerült abba a húszas klubba, ahol a Világbank szerint a legmegfelelőbb a jogszabályi környezet az alapításhoz.
„dübörög a gazdaság” – Kóka János gazdasági miniszter

A sturovói körzethez tartozik Párkány és még huszon-egynéhány település. Ladislav Tóthtól megtudom, hogy 2210 vállalkozást regisztráltak a hozzá tartozó területen, ebből 1728 az úgynevezett fizikai személy (hasonló a mi egyéni vállalkozónkhoz), míg a jogi személyek (társas vállalkozások) száma 482. Mint mondja, nem lehet megmondani, hogy ebből mennyi lehet a magyarországi tevékenységét megszüntető, s Szlovákiában vállalkozók száma, sem aránya, mert ilyen jellegű statisztikát nagyon helyesen nem készítenek. Manapság heti rendszerességgel kerül elé olyan engedélyre váró irat, amelyet Magyarországon élő személy kérvényez.
Mint más forrásból megtudom, a tevékenységi körök általában kereskedelemmel, szállítmányozással, közvetítéssel és kinnlevőség behajtással kapcsolatosak, de most egy olyan Magyarországról Szlovákiába kívánkozó cég alapítása is napirenden van, amelyben a vállalkozó iskolai automaták kihelyezésével szeretne foglalkozni.
A főosztályvezető elmondta: a Szlovákiában vállalkozók szavaiból kiderül, néhány éve a kedvezőtlen magyarországi adókörnyezet miatt telepedtek le náluk, s az elmúlt hetek újabb adói, s a terhek növekedése miatt már megbizonyosodtak arról, hogy korábbi döntésük helyes volt.
„A magyarok soha nem éltek ilyen jól” – Gyurcsány Ferenc a Financial Timesban

A megszorítóintézkedések bejelentése óta ugrásszerűen megnőtt a szlovákiai adórendszer és cégbejegyzések iránt érdeklődő magyarok száma a cégalapítással foglalkozó pozsonyi, révkomáromi és párkányi ügyvédeknél. Ugyanakkor az interneten már a magyarországi ügyvédek egy része is foglalkozik szlovákiai cégalapítással. Szeptembertől indul egy budapesti szeminárium, ahol a szlovákiai vállalkozás előnyeit oktatják.
Szakértők szerint elsősorban az építőipari, kereskedelmi és logisztikai vállalkozások döntenek majd az áttelepülésről. A magyar kormány elvileg nem gördíthet adminisztratív akadályokat a kiköltözés elé, főleg akkor nem, ha az új székhely egy másik uniós tagállamban lesz. Eddig több mint kétmilliárd dollárt fektettek be Szlovákiában magyar társaságok, ennek az öszszegnek 45-47 százaléka mintegy hétezer kis- és középvállalkozáshoz kapcsolódik. Szlovákiában 2004 májusától létezik az egységes 19 százalékos adó, beleértve az áfát is.
„Szemináriumunkat ajánljuk minden cégvezetőnek, gazdasági szakembernek, jogásznak, akik munkájuk során rendszeresen vagy alkalomszerűen üzleti kapcsolatba kerülnek Szlovákiával, cégalapítást fontolgatnak, vagy csak egyszerűen szeretnének tájékozódni arról, hogy az egyre több ágazatban tapasztalható élesedő árversenyben ugyanazon tevékenységet végző szlovák konkurenciát milyen munkáltatói közterhek, adókötelezettségek terhelik” – olvasható az egyik legnagyobb hazai munkaerőképző társaság honlapján.

„Kétszer, két és félszer olyan gyorsan növünk, mint az öreg Európa” – Kóka János, Nap-kelte, MTV1, 2006. 06. 21.

Magyarország. Megmarad az ekho mint egyedi adózási forma, de továbbra is kísérleti jelleggel, azaz egyéves működése után áttekintik, hogy beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket. Az eva kulcsát 15-ről 25 százalékra emelik, s a 15 százalékos áfakulcs pedig 20-ra nőne. Bevezetnék az úgynevezett szolidaritási adót is. Ez egyes hírek szerint az szja harmadik kulcsa lenne, azaz a hatmillió forint feletti extrajövedelmeket 40 százalékos kulccsal adóztatnák meg.
Alig egy hete, az Érdekegyeztető Tanács ülésen a szakszervezetek az eddig bejelentett intézkedések hatástanulmányait hiányolták, a munkaadói szervezetek pedig a tervezett adóemelések egyensúlyjavító szándékát kérdőjelezték meg. Gyurcsány emiatt élesen bírálta a munkaadókat, és közölte velük, akinek nem tetszik a programja, elhagyhatja az országot.
„Lehet Szlovákiával példálózni. És el lehet dönteni, hogy szlovák viszonyokat szeretnénk-e. Szlovák nyugdíjakkal. Persze, nem kell fizetni az osztalék után adót, nem kell! Nem kell fizetni annyi tb-t! Nem kell! De lényegében magyar árszínvonal mellett fele annyi a nyugdíj, mint nálunk. Ez a programja a munkáltatóknak? Én is tudok keményen kérdezni! Ez? Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan? El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!” – mondta a miniszterelnök.

„Ma erős a gazdaság, stabil és nagy a jólét” – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt, 2004. szeptember 6.

A szlovák–magyar határszakasz hoszsza 679 kilométer. Mosonmagyaróvár, Győr, Komárom, Esztergom, Salgótarján, Szécsény, Ózd, Sátoraljaújhely, csak hogy a nagyobb településeket említsem. Megannyi vállalkozás működik e gazdagabb, szegényebb régiókban. És amikor egy miniszterelnök azt mondja, hogy „el lehet menni”, vajon hányan veszik elő a papírt, s kezdenek számolgatni? Sátoraljaújhely térségében például a magyar oldalnak fontos, hogy a kassai repülőteret a térségükbe igyekvő üzletemberek is használják. És a szlovák oldalnak? Szomszédaink mostanában határozzák meg azokat a területeket, amelyeket ipari parkokként kínálnak fel.
Kulcsár Attila budapesti, marketinggel foglalkozó szakember nemrég házat vásárolt magának a szlovákiai Ipolyvisken. Parassapuszta, a magyar határ a háztól nyolc kilométernyire található. A hetven négyzetméteres ház 720 ezer forintjába került, s csaknem másfél millióért újíttatja fel azt. – Az álomszép falu lakosságának kilencven százaléka magyar, nem lesz beilleszkedési problémám – véli a férfi, aki hagyományőrző fesztiválokat szeretne rendezni a településen. A vállalkozása áthelyezéséről még nem döntött.
És ha néhányan el is mennek ebből az országból?

„15 ezer munkahely itt toporog az ajtóban” – Kóka János, Nap-Kelte, MTV1, 2006. június 21.