Etikai kódexek párbaja

E hónap elején életbe lépett a kereskedelmi törvény, melynek előírása szerint az év végéig a piaci szereplőknek meg kell alkotniuk saját etikai kódexüket. Az etikai kódex nem jogszabálygyűjtemény, hiszen az maga a kereskedelmi törvény, amelynek betartásán a Gazdasági Versenyhivatal őrködik és szankcionálási lehetőségei jelentősnek mondhatók.
A kódex tehát inkább afféle illemszabályzat, amelyet a „kereskedelmi klub” úri közönsége elfogad, s amelynek szankcionálási lehetősége legfeljebb a nyilvános megszégyenítés. E szabályzat létrehozása körül mégis sok küzdelem zajlott. A kezdeményező Gráf József földművelésügyi miniszter az élelmiszer-termelőknek a kereskedelmi láncokkal szembeni kiszolgáltatottságán kívánt oldani. A hipermarketláncok képviselői azonban kihátráltak a szövegtervezet aláírása elől, annak ellenére, hogy a miniszter retorziót is kilátásba helyezett.
Bár a két kódex formai szempontból különbözik, jogi tartalmukat tekintve igen hasonlók. A legfőbb eltérés a résztvevők köre: az FVM tervezete az élelmiszeralapanyag-előállítókra, az élelmiszer-termelőkre és -forgalmazókra vonatkozik, míg a másik az öszszes kereskedőre. Mindkettőből kitűnik, hogy melyek azok az eszközök, amelyekkel a partnerek gyakran élnek a kereskedelem dzsungelháborújában. A kereskedelmi lánc például hitegeti a beszállítót egy-egy termék befogadásával kapcsolatban, a beszállító ellenben szívesen kiköti, hogy a kereskedő csak az ő termékét árulhatja. A felek gyakran nyomásgyakorlással – értsd: zsarolással – veszik rá a másikat megállapodásuk betartására.
Mindkét tervezet kifejezi óhaját, hogy a hazai termékeknek és szolgáltatásoknak előnyt kellene biztosítani – ez jelenleg bizonyára nincs így. Elítélik a szerződések utólagos és önkényes módosítását – bár ezt már az ókori Rómában sem tartották szabályosnak. Különösen igaz ez az ár tekintetében – e kitétel arra utal, hogy utólagos árcsökkentésre gyakran kerül sor. A minisztériumi tervezet fontosnak tartja leszögezni, hogy csak valós szolgáltatás és áruforgalom után lehet háttérkondíciókat érvényesíteni, vagyis sápot szedni. Ugyancsak rögzítik, hogy a felek tartózkodnak az irreális áron történő – magyarul ár alatti – forgalmazástól. E két utóbbi kitételt a kereskedelmi szakmai szervezetek verziója nem tartalmazza.