Jön! Jön! Jön! – így hirdették valaha a magyar mozikban a premiereket. A rendszerváltozás óta a magyar kiskereskedők is hasonlóképpen folyamatosan rettegtek az újabb és újabb bejövetelektől. A rendszerváltozást követően, a kilencvenes évek elején a Cash & Carry (Metro) hódított, majd az évezred végén megjelentek hipermarketek (Tesco, Auchan). Az új évezred első tizedének közepén megindult a diszkontosodás (Lidl). A magyar élelmiszerboltok válaszul hálózatba szerveződtek, a Coop, a CBA és a Reál Hungária együtt ma a magyar élelmiszer-kiskereskedelem 15 százalékát ellenőrzi.
A magyar piac az európai folyamatok kísérleti terepévé vált. Az angol kiskereskedelem vezető csatornája a szupermarket, Franciaországban a hipermarketek uralkodnak, Németország a harddiszkontok hazája. A magyar piacon mindezek jelen vannak, de afféle hungaricumként megjelent egy új üzlettípus is, amelyet diszkonthipermarketnek neveznek. Ez utóbbi egyébként nemcsak hungaricum, de fából vaskarika is – mondta lapunk kérdésére Kujbus Tibor, a Reál Hungária Élelmiszer Rt. cégvezetője. A diszkont lényege ugyanis az, hogy egy-egy árucikkből csak néhány fajtát tart, többek között azért, hogy minél kevesebb időt töltsön az üzletben a vevő. A Lidlben például úgy számolnak, hogy tíz árucikk, tíz perc, ketyeg a pénztárgép, s a kuncsaft már távozik is. A hipermarketben ezzel szemben bőséges választékot talál a vevő. A diszkonthipermarket ellentétes filozófiáját legfeljebb az itt is, ott is alacsony árral lehet áthidalni.
A magyar kisbolt-láncok már felszippantották a korábban független boltok hálózatának azt a részét, amely alkalmasak kényelmi üzletnek, azaz tartanak pékárut, csemegepultot, mirelitet is. A Reál 2300 egységet ölel fel, ezek bővülése a jövőben nem várható. A kényelmi üzletláncok valójában nem ellenfelei egymásnak – mondta Kujbus Tibor, bár hozzátette, egyelőre nem várható szorosabb együttműködésük. A lakóhelyhez közeli kis bolt igazi alternatívája ugyanis nem egy másik fűszeres, hanem a gépkocsival megközelítendő hipermarket. A vevő aszerint mérlegel, hogy érdemes-e már gépkocsiba ülnie, vagy elég, ha kiugrik a sarki kis boltba. Ez utóbbiak azzal versenghetnek a vásárlóért, ha beazonosítható eredetű, magyar vagy jól ismert gyártmányú árut kínálnak, személyes kapcsolatot ápolnak a betérőkkel és rugalmas a nyitva tartásuk.
A kis boltok esélye még a láncba szerveződés, a beszállítókkal szembeni közös fellépés, a saját márkás termékek piacra dobása. A sarki fűszeres nem versenyezhet a termelői ár alatt értékesített slágercikkekkel, de visszacsalogathatja az ismeretlen eredetű „élelmiszer-ipari hulladéktól” ódzkodó vásárlókat az ismert magyar márkák pártjára. A független kis boltok minden téren vesztésre állnak: nem véletlen, hogy egy év alatt ezer ilyen üzlet húzta le a rolót. S a valódi veszedelem csak most jön: a Tesco a városszélről a belvárosokba tart, és ezer szupermarketet, a Lidl és a magyarországi megjelenését most előkészítő, ugyancsak német nyelvterületről érkező Aldi hasonló mennyiségű diszkontot készül nyitni. A piac ugyanakkor nem nő, sőt: a kormányzati megszorítások, egy esetleges általánosforgalmiadó-emelés következtében akár a forgalom visszaesése is elképzelhető. A cégek közül csak az marad talpon, aki bírja tőkével, tartalékkal a gyilkos versenyt. Félő, hogy ezek nem a magyar tulajdonú kis boltok, még csak nem is a hazai bolthálózatok lesznek. Szakértők szerint az elkövetkező évek a minden korábbinál nagyobb koncentráció és a piac újrafelosztása jegyében telnek el a magyar élelmiszer-kiskereskedelemben.
origo.hu
Cserpes Laura: „Abban a pillanatban egy perc alatt váltam felnőtté”
