Feltört lelkek

Valóságos divat lett az elmúlt években megjárni El Caminót, a középkori zarándokok útját a spanyolországi Santiago de Compostelába. Április 22-én Budapesten, Szent Margit sírjánál a szigeten megnyílt a Camino magyarországi szakasza, mely Az élet gyöngyei út nevet kapta. A zarándokút egyik szervezőjével, Kató Csabával beszélgettünk.
– Értékelhetjük-e a vallási megújulás jeleként, a hit reneszánszaként a mind nagyobb tömegeket vonzó és egyre jelentősebb figyelmet kiváltó európai zarándoklatokat?
– Földrészünk legjelentősebb zarándokútja Spanyolországba, Szent Jakab sírjához vezet. A Santiago de Compostelába zarándokolókat vizsgáló statisztikák szerint az útra kelők 70–80 százaléka nem vallja magát kereszténynek. Tavaly 90 000 zarándok jutott el Compostelába gyalog és kerékpáron. Általánosságban tehát elmondhatjuk, hogy nagyrészt olyanok indulnak útnak, akik keresnek, akiknek az élete válságba jutott, és szeretnének megújulni. Ez a szándék gyakran a természetes életmód utáni vágyakozással vagy a civilizációs hajszával szembeni tiltakozással is kapcsolatban áll. Vagyis jelentősen más a mai zarándoklatok lelki háttere, mint amilyen a középkorban volt.
– A mai zarándoklat inkább turisztika?
– Ez túlzás, hiszen például nálunk a nagy hazai zarándoklatokat az egyház, elsősorban a katolikus egyház szervezi. Én magam a márianosztrai zarándoklatokon találkoztam először a lelkigyakorlatnak ezzel az ősi formájával. 1950 után az első félig-meddig nyilvános zarándoklatot 1979-ben szervezték, és ez alapvetően regnumi indíttatású volt. A nyilvánosság persze még nagyon viszonylagos volt, jól emlékszem például, hogy utunk során kerülnünk kellett azokat a helyeket, ahol megláthattak minket, hogy ne váljunk a politikai rendőrség zaklatásának célpontjává. A zarándoklatok tartásának mai reneszánszában szerepet játszott a II. vatikáni zsinaton megújuló, a forrásokhoz visszanyúló egyházkép is. A zsinat szerint az egyház Isten vándorló népe, és ez a nem statikus önkép rendkívül vonzó lehet a XX–XXI. század emberének.
– A zsinati egyházkép elsősorban már az egyház iránt nyitott emberek számára jelenthet igazodási szempontot.
– Igen, de nem ritka, hogy nyitott, elkötelezetlen, kereső emberek indulnak útnak. Nagyon sok zarándokkal beszélgettem, akik így kezdték meg az útjukat, és találkozva az egyház gondoskodó vonásaival, a menedéket adó, befogadó egyházzal, megtértek. Egyik ismerősöm például úgy indult el a zarándoklatra, hogy kereste az útját, de maga sem tudta, hogy mi vagy ki után vágyakozik. Válságba került az élete, ezért egy gyors döntéssel hátrahagyott mindent, és útnak eredt Compostelába. És az út során felfedezte, hogy nincs egyedül.
– Nem elriasztó a keresők számára, hogy Az élet gyöngyei út szállásainak igénybevételéhez kapcsolatba kell lépniük az egyházzal, „zarándokútlevelet” kell kérniük és plébánosi ajánlást?
– Ez csak nagyon felszínes kapcsolatfelvételt igényel, ajánlásra nincs szükség, csupán az egyházi elöljáró pecsétjére, és ennek is gyakorlati célja van. Nem az egyháztól távol vagy távolabb állókat szeretnénk elriasztani, csak valamennyire biztosítani kell a zarándokszállások épségét.
– Honnan származott a magyar zarándokút ötlete?
– A feleségem és a magam életében nagyon fontos szerepet játszik a zarándoklás, a kegyhelyek felkeresése. Megragadott az első márianosztrai zarándoklat, amelyen tizenöt évesen vettem részt. Később évekig jártam ezekre a május elején rendezett utakra. Egy alkalommal megtoldottam a három napot, és továbbmentem Czestochowáig, hogy felidézzem a pálosok útját, akik gyalog mentek el Márianosztráról Lengyelországba. Ezek az élmények annyira fontosak és formáló erejűek voltak számomra, hogy házasságom után már bekapcsolódtunk a márianosztrai zarándoklatok szervezésébe is. Tavaly pedig megismerkedtem Az élet gyöngyei füzérrel, és megragadott csodálatos Isten- és emberképe. Az úton lévő ember szimbóluma ez a gyöngyfüzér, amelyet Martin Lönnebo svéd evangélikus püspök készített. Tizennyolc gyöngyből áll, és mindegyik gyöngynek sajátos jelentése van, amely az életutunk egyes szakaszait szimbolizálja. Ennek segítségével végigelmélkedhetjük a teljes életünket. Tudatosan megélhetjük, milyen találkozni életünk sötét éjszakájával, jobban megérthetjük a kapcsolatainkat, rátekinthetünk a titkainkra. Rácsodálkozhatunk életünk árnyas és fényes területeire.
– A zarándoklat külső útját ez a belső utazás kíséri?
– Igen. Rögtön magával ragadott, hogy ez a könyv az ember zarándoklétét teszi érthetővé. Svédországban is létesítettek egy 700 kilométer hosszú Az élet gyöngyei zarándokutat, amelyen végig lehet elmélkedni ezt a füzért. Ennek mintájára jött létre a mi zarándokutunk, amelyet a nemzeti imaév meghirdetése után kezdtünk szervezni. Úgy éreztük, nem csupán az út kijelölésével és a zarándokházak megszervezésével tudjuk támogatni a keresőket, hanem lelki segítség nyújtásával is. Nagyon sok zarándok, aki megjárja Compostelát, nem tud mit kezdeni az élménnyel, mert nem kap ehhez segítséget. Spanyolországban most már próbálják orvosolni a problémát, néhány plébános összefogott, és az út mentén évente két hétvégi összejövetelt szerveznek azok számára, akik megjárták El Caminót.
– Hazai körülmények között is így zajlana a zarándoklat lelki feldolgozásának segítése?
– Részint igen, szeretnénk találkozókat szervezni, ahol megbeszélhetjük a történteket. Minden zarándokút során rengeteg érzéssel, élménnyel találkozunk, amelyek a hétköznapi zarándoklét körülményei között is „lelki energiaforrássá” válhatnak. Mi elébe is megyünk a problémának, mert a zarándoklat alatt a komolyabb reflexiót segítheti Az élet gyöngyei elmélkedésfüzér.
– Mennyi idő kell Az élet gyöngyei út végigjárásához?
– Az alapút, amelyik a Margitszigetről indul és Mátraverebély-Szentkútig tart, 164 kilométer, ezt átlagosan egy hét alatt lehet végigjárni, de mindenkinek más a tempója. Az élet gyöngyei jeleket követve érhetünk el a célba, amelyeket a turistajelekhez hasonló módon festettünk fel. De itt nem ér véget az út; kitartó vándorok továbbzarándokolhatnak Mariazellbe. Ennek az útnak a hossza 830 kilométer, körülbelül egy hónap kell a teljesítéséhez. Az ausztriai Mariazell és a spanyol Compostela között van még egy kis lyuk Linz és Mariazell között, ugyanis Linzből indul a hivatalos osztrák Camino. Budapesttől Composteláig körülbelül négy hónap alatt juthatunk el. A zarándoklatokat segíti a honlapunk – www.eletgyöngyei.info –, ahol friss információkat és élménybeszámolókat is lehet olvasni, elindulás előtt érdemes megnézni.
– Volt már olyan hazai zarándok az utóbbi években, aki Budapesttől Composteláig gyalogolt?
– Erről nem tudok, de olyanokat ismerek, akik tervezik megtenni a teljes utat. Linztől nemrégiben két osztrák zarándok ment végig Szent Jakab sírjához, nekik három hónapba tellett az út megtétele.
– Ha a teljes út célja Santiago de Compostela, Mariazell érintésével, miért ellenkező irányba tervezték a hazai út elejét, Szentkút felé?
– Nem tudjuk pontosan, merre vezetett a középkori zarándokút Szent Jakab sírjához. Valószínűleg több jelentős hazai út is volt, hiszen a történelmi Magyarország területén máshogy nem is lehetett volna megoldani a zarándoklatokat. Vélhetően a déli végeken élők inkább az olasz utat követték, míg az északiak Aachen felé mehettek. A hazai zarándokhagyomány mindig is élő volt, nem szűnt meg sohasem, de maga a középkori út 1526 után elveszett. Így aztán szabadon jelöltük ki a nyomvonalat. Mátraverebély-Szentkút mellett azért is döntöttünk, mert egyike a történelmileg legjelentősebb búcsújáró helyeinknek, és az idén nemzeti zarándokhely is lett.
– Ez az úti cél mindenesetre a zarándoklat lelki és keresztény aspektusát erősíti.
– Ez tagadhatatlan, de nem erőszakol rá senkire semmit. Azt azonban szeretnénk, ha a zarándokok nálunk is megtapasztalhatnák a keresztény vendégszeretetet. Amikor a spanyol Camino mentén észrevették, hogy a zarándokok nagyobbik része nem keresztény, olyan ispotályokat állítottak fel, ahol a vándorok egyszerű, de egyértelmű formában találkozhatnak a keresztény vendégszeretettel. Ezek a szállások ingyenesek. Mindegyik zarándokházban van egy doboz, ahová be lehet tenni adományokat, de ki is lehet venni belőle. Előfordul ugyanis, hogy valakinek elfogy a pénze, és más módon nem juthatna el Szent Jakab sírjához. Az elmúlt tíz év alatt soha nem zárták negatívan az évet. Így is megtapasztalhatják az úton lévők a keresztény gondoskodást. A plébániák ispotályaiban imára is meghívják a zarándokokat, van, ahol a résztvevők felírhatják egy kis kártyára, hogy miért járják az utat, miért, milyen szándékra kérnek imádságot. Egy közeli ismerősöm, aki katekumen, „hittanuló”, éppen most járja a Caminót, és a napokban kaptam tőle egy e-mailt. Ebben elmeséli, hogy megszállt egy ispotályban, ahol most két olasz szerzetes szolgál. Vacsora előtt egyikük körbejárt az asztalnál, és megmosta a vándorok lábát. Ezt az élményt egész életükben nem fogják elfelejteni, mert olyan volt számukra, mintha valamennyien az utolsó vacsorán ültek volna.
– A magyar ispotályok is önkéntesekkel fognak működni?
– Igen, hiszen ezt másként nem is lehetne megoldani. Szeretnénk biztosítani az út „lelki infrastruktúráját” is, hogy a vándoroknak legyen lehetőségük a közös imádságra vagy arra, hogy a zarándoklat közben felmerülő kérdéseikre választ kapjanak. Ez persze csak akkor működik, ha egyre több olyan áldozatkész ember lesz, akik számára az úton lévők szolgálata személyesen is fontos. A zarándoklat testi és lelki megpróbáltatás, és akkor lesz sikeres, ha az elgyötört test és a „feltört lélek” is felüdülést kap az ispotályban. De nemcsak a zarándok számára jelenthet élményt, ha egy közösség befogadó szeretetét megtapasztalja, hanem a közösség számára is lelki erőforrássá tud válni, ha napról napra látják a keresők nyitottságát és áldozatvállalását. Remélem, hogy Az élet gyöngyei zarándokút megújulást hoz majd.