Független lesz Gibraltár?

Gibraltár ügye több mint háromszáz éve foglalkoztatja a spanyol uralkodókat. Az egyetlen (brit) európai gyarmat 1704 augusztusában foglalta el a spanyol államtól a stratégiai fontosságú erődöt, és Nagy-Britannia azóta ellenőrzi a „Sziklát”, a Földközi-tenger bejáratát. Hamarosan népszavazást tartanak a koronagyarmat új alkotmányáról, amely az önrendelkezés kimondásával már csak egy lépésre lesz a függetlenségtől – jelentette be meglepetésszerűen a minap a brit gyarmat főminisztere.

Spanyolország valójában sohasem mondott le Gibraltárról. Se háborúkkal, se diplomáciával nem sikerült elérnie, hogy visszaszerezze a Gibraltári-szorost ellenőrző földnyelvet. Franco diktátor a második világháború közben kapott esélyt, hogy elérje az áhított célt. Többek között azt az ajánlatot kapta Sir Winston Churchill akkori brit miniszterelnöktől, visszaadja Gibraltárt Spanyolországnak, ha nem lép be a háborúba Hitler mellett. A háború után Churchillnek azonban esze ágában se volt teljesíteni ígéretét, ezért Franco végül az ENSZ-hez fordult, amely 1964-ben, majd 1967-ben is a spanyol állam mellett döntött. Eszerint Nagy-Britanniának tárgyalásokkal kell rendeznie a brit koronagyarmat sorsát Spanyolországgal az 1713-ban kötött utrechti békeszerződés alapján. London úgy vélte, tudomásul veszi a döntést, de nem hajtja végre. Megerősítette a gyarmat azonosságtudatát és gazdasági kapcsolatait az anyaországgal, 1969-ben pedig alkotmánnyal ajándékozta meg. Ebben adott némi engedményt Spanyolországnak.
A legkedvezőbb alkalom az ezredforduló után nyílt a koronagyarmat státusának közös rendezésére. Nagy-Britanniában az iraki háború előtt a munkáspárti Tony Blair még többséggel bírt az alsóházban, és különösen jó viszonyban állt az előző spanyol kormányfővel, José María Aznarral. A gibraltáriak azonban egyáltalán nem akartak megosztott fennhatóság alá kerülni, és a 2002 novemberében az erről a kérdésről tartott gibraltári népszavazáson elsöprő többséggel elutasították a brit– spanyol javaslatot.
Mivel a spanyol területi egység újrateremtésének folytonos hangoztatása kiváló ürügyet adott a marokkói nacionalista törekvéseknek is, három évvel ezelőtt egy volt spanyol szocialista nagykövet bátor javaslattal állt elő. Ennek értelmében a spanyol államnak le kellene mondania a „Szikla” elvesztését pótló két úgynevezett Spanyolországon kívüli enklávéról, a Marokkó közvetlen szomszédságában fekvő Ceutáról és Melilláról. A spanyol állam így egy csapásra legalább két legyet ütne, hosszú időre elkötelezné maga mellett Marokkót, és akár együtt nagyobb nemzetközi nyomást gyakorolhatnának Gibraltárra és Nagy-Britanniára. Egyelőre Peter Caruana figyelmeztetőt kapott Londonból, miszerint a tervezett népszavazást alá kell vetni a már említett utrechti szerződés egyes pontjainak. A felek sziklaszilárdan kitartanak álláspontjuk mellett.