Gyakorlati hiánygazdaságtan

Ha bármiből kevesebb van, mint amennyi a kereslet iránta, a vevők mindent elkövetnek, hogy előrébb kerüljenek a sorban – így jellemezte a szélerőművek engedélyezése körüli furcsaságokat az ügyet jól ismerő informátorunk. Szerinte a kormány tipikusan hiánygazdasági helyzetet teremtett azzal, hogy a magyar villamosenergia-hálózat tűrőképességét figyelmen kívül hagyva állapította meg a környezetbarát módon termelt áram kötelező átvételi árát. Az éves infláció mértékével rendre kipótolt, 23 forintos kilowattóránkénti ár ugyanis végtelenül vonzó befektetői környezetet teremtett, biztos bevétellel és gyors megtérülési idővel, csakhogy a beépíthető szélerőművi kapacitás a töredéke annak, amennyit a biztos üzlet láttán felajzott befektetők szeretnének. Emiatt vállalkozások tömege maradt le az építkezés lehetőségéről, és felvetődik a gyanú, hogy a kevés engedélyt nem feltétlenül a szakmailag legrátermettebb, hanem a sorban legügyesebben furakodók (a kifejezésnek jelen esetben talán a legtőkeerősebb lehet a legpontosabb szinonimája) szerezték meg.
Az engedélyezési eljárás vélt szabálytalanságai miatt az egyik hoppon maradt magyar szélerőművi befektető a Központi Nyomozó Főügyészséghez fordult, ám az ügyészség visszadobta az ügyet azzal, a beadványból nem derül ki, hogy ez ügyben bárki is bűncselekményt követett volna el, s a feljelentőnek még a nyomozók gyanúját sem sikerült felkeltenie. Pedig a feljelentés felettébb érdekes dolgokat tartalmaz. Egyebek mellett azt például, hogy olyan cégek kaptak hálózati csatlakozási engedélyt, amelyek az ehhez szükséges építési engedélyt nem az erre illetékes hivataltól, hanem a helyi önkormányzat építési hatóságától szerezték be, ezzel szemben voltak olyanok, amelyek a rendben lévő papírokkal sem jutottak végső engedélyhez. Ráadásul a nyertes cégek listáján szerepel olyan is, amely a vitatható érvényű építési engedély mellett még uniós támogatást is kapott a projekthez.
Hogy a fenti helyzetre mennyire találó a „hiánygazdaság” kifejezés, azt jól mutatja, hogy információink szerint néhány engedélyhez jutott cég valójában nem is akar szélerőművet építeni. Számukra az üzletet maga az engedély jelenti, mert bár azt közvetlenül nem tudják másra átruházni, az engedélyt birtokló céget bármikor továbbadhatják – valahogy úgy, mint a nyolcvanas években a merkuros gépkocsi-kiutalást. Egy szélerőmű-építési engedéllyel rendelkező cég engedélyenként legaláb 150 millió forintot ér, függetlenül egyéb kondícióitól, vagyis attól, hogy egyébként működik-e, vagy igazából csak papíron létezik. Bizonyos piaci vélemények szerint a magyar szélerőműpiacon néhány cég a fentiek értelmében komoly versenyelőnyhöz jutott, míg másokat milliárd forintokban mérhető erkölcsi és anyagi kár ért.