Háborgók

A futball-világbajnokság szép lassan elérte a cinkotai partokat is, a helyi ivókban (itt nézik a fiúk a meccseket) valamennyi találkozó után heves vita kerekedik. A szellemi csaták lényege, miért szégyellje magát az aktuális játékvezető, meg hogyan lehetett megengedni, hogy Horvátország ne jusson a tizenhatba, miközben a nagy múltú brazilok öreganyámstílusban futballozva jutottak tovább.
Sok tekintetben megértem a háborgókat. Magyarország utoljára húsz évvel ezelőtt járt világbajnokságon, érthető, ha még mindig szorongunk az akkori borzalmas kudarctól. Szovjetunió–Magyarország: 6-0…
Olyan ország (ezek mi vagyunk) nem tudott most kijutni a világbajnokságra – pontosabban most sem –, amelyik korábban kétszer is vb-ezüstérmes volt. Hallgasd a tévéképernyő előtt ezeket a dühödt gondolatokat! Eközben zajlik a világbajnokság, aki teheti, háborog, aki meg nem teheti, átmegy a másik kocsmába, ott talán jobbak az esélyei.
Mélyebb rálátásom nincs, de az biztos, hogy Mátyásföldet és Cinkotát nagyon megviselte a futball-világbajnokság: a mérkőzéseket néző szurkolók szipogtak, könnyeztek, boldogult Baróti Lajos bácsit emlegették, aki mérföldkő volt a mindenkori magyar labdarúgásban. Futballgondolkodásban meg a legelső.
Vita, csata, de tisztességes zűrzavar van a nemzetközi futballban – bár ilyen lenne a magyar politikában is! Erre persze kevés az esély. A németországi világbajnokságon egyre-másra lövik a gólokat. Mi meg ott sem vagyunk a pályán.
De négy év múlva újra világbajnokság lesz! Meg választás is. Hogyan is mondta Gyurcsány? Húzzunk bele!