Két lábon

Most először került elő hiteles régészeti feltárásból, eredeti helyzetben, szinte teljesen ép V. századi üst. A helyszín a 67-es út nyomvonalán végzett megelőző ásatás vége, a rádpusztai átkelő környéke. Az igazi szenzációnak számító leletre egy római kori árokkal átmetszett őskori gödör mélyén bukkantak rá a régészek. Ott volt gondosan elrejtve. Közelében semmi más hun korra utaló lelet nem mutatkozott. A becses tárgyat a héten mutatták be a Magyar Tudományos Akadémián.
Hét évig, 1990-től a közelmúltig folytattak megelőző ásatásokat az M7-es autópálya és a hozzá kapcsoló utak nyomvonalán a Somogy Megyei Múzeumigazgatóság és az MTA Régészeti Intézetének szakemberei. Mintegy másfél millió négyzetkilométernyi területet tártak fel, munkájukról több cikkben beszámoltunk (Nyakperec a gyorsítósávon, Magyar Nemzet Magazin, 2002. március 9.; Máglyák a sírokon, 2002. augusztus 3.). Őskori, római kori, Árpád-kori településeket, több korban élt népesség temetőit dokumentálták, rengeteg értékes és szép leletet mentettek, restauráltak, köztük egy egész Európában páratlan agyagmaszkot (Őszöd határában, Belényessy Károly és Horváth Tünde ásatásán). Az egyik leglátványosabb és tudományos szempontból igen nagy jelentőségű tárgyat, a rézből vagy bronzból készült 22 kilogrammos hun kori üstöt Németh Péter Gergely találta meg azon a befejezéséhez közeledő ásatáson, amelyet Honti Szilviával közösen vezetett.
Ilyen a régész szerencséje. Ha az út nyomvonala netán néhány méterrel arrébb húzódik, talán soha nem találnak rá. Ismerünk néhány hasonló tárgyat itthon, de eddig egyik sem hiteles ásatás során került elő. A régészek remélik, hogy a most megtalált üst anyagvizsgálatai s a lelőhelyén vett földminta természettudományos elemzése számos új információval szolgálhat.
Az egy darabban öntött, enyhén behorpadt üst valaha két lábon állt, szája körül kívül-belül vastag koromréteg. Oldalán repedés fut végig, amelyet „befoltoztak”. (Hogy a használatban rongálódott-e meg, vagy szándékosan összetörték, azt pontosan nem lehet tudni. A szakemberek szerint a külföldi példák inkább az utóbbit valószínűsítik.) Palástján textil- vagy bőrmaradványok mutathatók ki, lába erősen megrongálódott. Az edénynek megvan mind a két koronaszerű fogója, pereme alatt zegzugminta fut körbe. Három részből álló bordáját kettős csoportokba rendezett gömböcskék díszítik „pálcikákra felfüggesztve”.
A népvándorlás korának kitűnő szakértője, néhai Bóna István a hun művészet sajátos alkotásainak tartotta ezeket a nagyméretű üstöket, és úgy vélte, előzményeik Belső-Ázsiában és Észak-Kínában mutathatók ki. Bálint Csanád, az MTA Régészeti Intézetének igazgatója hangsúlyozza: rengeteg van belőlük a szarmata korban is. További kutatások adhatnak választ arra a kérdésre – mondja az igazgató –, vajon mi a magyarázata annak, hogy a Dunántúl keleti részén több ilyen üst került elő, mint a hunok központi szállásterületének tartott Alföldön.
Benkő Elek, az MTA Régészeti Intézetének tudományos tanácsadója is azon a véleményen van, hogy az üst igen bonyolult technikával készült (ilyen nagy mennyiségű anyagot azonos hőfokon tartani rendkívül nehéz), tehát csak komoly hagyományokkal rendelkező műhely terméke lehet. Egy darabban öntötték, de az öntőforma több részből készült. Ez arra mutat, hogy a műhely „sorozatgyártásra” rendezkedhetett be.
Nyitott kérdés, hogy mire használták ezeket a nagyméretű üstököket: hétköznapi és/vagy kultikus célokat szolgáltak-e. Bálint Csanád említette, hogy belső-ázsiai sziklarajzokon is feltűnnek hasonlók: az egyikben kevernek valamit, a másik rajzon pedig emberalak látható az üstben égnek meredő hajjal.
Nehéz azonban elképzelni, hogy ilyen bonyolult eljárással előállított edény csak egyetlenegyszer szolgált. Elképzelhető, hogy az egyszerűbbek mindennapos használatban voltak, ehhez azonban túlságosan drágák ezek az edények. Díszes változataikban valószínűleg halotti torra főztek bennük az egész közösség számára, és eddigi ismereteink szerint soha nem temették el őket a halottal együtt.
A rádpusztai üstöt a restaurálás után a nagyközönség is megnézheti majd a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban.