Nacsafon, avagy ki nevet a végén?

Miközben még hallhatók a Magyar Rádió humorfesztiváljának döntői a Kabarécsütörtökben, szembe kell néznünk azzal is, miféle iskolán nevelkedik manapság az ifjú humoristageneráció. Aki pódiumra készül, akinek mondanivalója van, természetesen sikerre is vágyik. Szeretné, ha sokan hallgatnák, megismernék, megértenék, és bizonyára szívesen keresne sok pénzt is, ami a világ egyik civilizált tájékán egyet jelent a tehetséggel. A világ másik, civilizált tájékán persze tudják, hogy Schwarzenegger kormányzó attól, hogy gazdag, még nem jó színész, és Győzike sem tud énekelni, csak „befizették” a sóbizniszbe.
Nézzük tehát, milyen vonzó – értsd: sikeres – és anyagilag is megbecsült példákat kínál például a humorpiac a mai ifjaknak. Itt van rögtön az Irigy Hónaljmirigy esete, amely szépen példázza, hogyan zabálja fel a bimbózó tehetséget a kereskedelmi televíziós igénytelenség, hogyan lesz egy jobb sorsra érdemes csapatból pénzkereső automata, amelyik már nem mérlegeli, hol a határ. A mércét nem tudják neki alacsonyra tenni. Vagy itt van Nacsa Olivér esete, aki annak idején Bagi Ivánnal párban még humorfesztiválos díjazott volt. Ügyesek voltak, csak iskolázatlanok. Elhitték, hogy tudják a szakmát, pedig okosabban tették volna, ha még egy ideig ott maradnak a Rádiókabaré istállójában, Sinkó Péter és Farkasházy Tivadar kezei alatt, és edzenek a nagy erőpróbára. De hát az vesse rájuk az első követ, aki alig huszonévesen nemet tud mondani egy kereskedelmi televíziónak, amely önálló műsort s ezzel „világhírt”, sikert és pénz kínál.
A Bagi–Nacsa-show nem volt jó. Eleinte még benne volt a remény, később viszont már az sem. Nacsa Olivér most szólóban, a Budapest Rádióban parádézik délutánonként egy műsorvezető leánynyal és Ganxsta Zolee-val. Nem könnyű mindennap jópofának, aranyosnak, megbízhatónak lenni. Ez a magyar rádiózásban kizárólag Orosz Józsefnek sikerül, de neki egyetlen sínen – még csak nem is vágánypáron – jár az agya, így csak előre és hátra kell mozgatnia.
Ül tehát Nacsa Olivér a Budapest Rádió stúdiójában, és nagyon-nagyon jópofa. Van erre egy külön száma is, a Nacsafon. Felhív embereket, és elhitet velük ezt-azt. Például hogy ő az amerikai elnöki konvoj egyik sofőrje, akinek elromlott az autója, de azonnal ki kellene vinnie Bécsbe a mögötte ülő Miss Kondomot, a néger külügyminiszterüket, tehát segítséget kér. És a vonal végén ül a kedves munkafelvevő, aki kétség nélkül elhiszi, hogy Nacsa sofőr az, aki, és vele van nemcsak az amerikai külügyminiszter asszony, hanem Gyurcsány miniszterelnök is. Itt egy gyenge paródia következik. Közben a kollegina a stúdióban sikítva röhög, úgy tetszik neki, hogy lóvá teszik ezt az embert.
Ez egy ilyen ország.
(A Jó, a Rossz és a Szép – Budapest Rádió, FM 88,1)