Piszkos lábak

Egy hónapja robbant ki az olasz focibotrány, de szinte minden órában adódnak újabb fejlemények. A közvélemény élénken figyel, hiszen személyes ügyéről van szó. A szurkolók megcsalva érzik magukat. Hétről hétre kiéhezve várták a rangadókat, amelyekről kiderült, már jó előre lejátszották őket. Valami megkeseredett bennük.

Kenyeret és cirkuszt! – tartja az ókori római mondás arra vonatkozóan, hogy mi kell a népnek. De mi történik akkor, ha a cirkusz, jelen esetben a labdarúgás, hatalmas üzletté válik? Az olasz foci, a calcio – miként más, nemzetközileg jegyzett bajnokság is – nem csak népszórakoztatás. Ezernyi szállal kapcsolódik az üzleti világhoz, ahol a fair play, a tiszta játék nemigen tartozik a követendő eszmék közé. A majd hatvanmilliós Olaszországban szinte mindenki szurkoló, 40 millióra teszik a számukat. Egy családon belül is megvan mindenkinek a saját csapata, a legjobb eset, ha minden nemzedéknél ugyanaz a klub, ha pedig nem, akkor az végtelen vitákra ad okot, amúgy olaszosan.
Hétvégeken több százezren ülnek a lelátókon, nem kis pénzt fizetve a jegyekért. A vasárnapi késő esti televíziós összefoglalókat a bajnoki meccsekről több tízmillióan várják. Más országokban aligha van olyan esemény, amely ennyi embert érdekelne.
A csapatok természetesen részesülnek a tévéjogdíjakból – ez 650 millió euró volt az idén –, de korántsem azonos mértékben, ugyanis a bajnokcsapat az összeg több mint harmadát söpörheti be, míg a tabella alsó felében tanyázó kiscsapat megelégedhet úgy tízmillió euróval. Évi öt-hat milliárd euróra teszik azt a pénzmennyiséget, amely az olasz futballpiac egészében megfordul. Ebbe beletartoznak a mezek, a különböző sportfelszerelések, a klubemblémával ellátott csecsebecsék, a sportsajtó, a fizetős sportcsatornák működése és persze a sokmilliós játékosvásárlások is. Ez az összeg ugyancsak gondolkodásra késztetheti azokat, akiknek közük van a piachoz. A mérhetetlen pénz velejéig megrohasztotta az olasz labdarúgást. A drukkerek joggal marcangolják magukat: vajon tényleg Cannavaro a legjobb, valóban Trezeguet a leggyorsabb befejezőcsatár, és Del Piero tudott-e volna annyi gólt lőni, ha a meccsek zöme nem bunda?
„Ez a labdarúgás történetének legsötétebb fejezete” – jelentette ki Joseph Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) svájci elnöke az olasz Juventus körül kipattant botrányra vonatkozóan, amely azóta már legalább négy nagy múltú csapatot érint: az első számú torinói klubon kívül az AS Roma, a Fiorentina és az AC Milan neve merült fel eddig azzal kapcsolatban, hogy manipulálták a mérkőzéseiket. Rájuk az alsóbb osztályba sorolás réme vár.

Francesco Totti, az egyik legnagyobb sztár, az AS Roma középpályása azt nyilatkozta, hogy az egész olasz focinak a nulláról kellene kezdenie. „Az olasz futball rohadt, már jó ideje ezt hajtogatom. Nem értem, most min csodálkoznak?” – jelentette ki Zdenek Zeman, a cseh edző, aki kivételes karriert futott be Olaszországban, és aki korábban doppingolással vádolta meg a Juventus játékosait. De az olasz labdarúgóberkekből is hallani olyan hangokat, hogy „a calciót napalmmal kellene megtisztítani”.
Ám lehet-e ilyen radikális „tisztítószert” alkalmazni, amikor a futball nép- és nemzetegyesítő vallás Itáliában? És éppen ezért beláthatatlanok a botrány következményei, különösen úgy, hogy a sajtó minden órában új részletekkel szolgál. Egyesek szerint mégis lehet szó megtisztulásról, hiszen az évekkel ezelőtti „tiszta kezek” elnevezésű akció hozott eredményeket az államigazgatásban. Mások viszont kételkednek a „tiszta lábak” most gyorsan kikövetelt eljárásának megindításában. Mindenesetre azt a Francesco Saveiro Borelli milánói exfőügyészt nevezték ki az olasz labdarúgó-szövetség, a FIGC ellenőrző bizottságának élére, aki aktív résztvevőként a „tiszta kezek” mozgalmában hozzájárult ahhoz, hogy ma már az olasz politikai életben kevesebb a megvesztegetés, mint korábban. A XX. század második felében a politikát behálózó korrupció már az állam rendes működését veszélyeztette. Most kiderült, hogy a szervezett bűnözés busás bevételt húzott a sportból is.

A torinói Juventus tavasszal begyűjtötte 29. bajnoki címét, scudettóját. A bajnoki címek elnyerésében a zebrák – fekete-fehér csíkos mezük miatt hívják így őket – messze vezetik a klubok versenyét. A Juventusban a helyi FIAT autógyárat birtokló Agnelli család a fő tulajdonos. Az öt éve a milánói tőzsdén is szereplő klub – egyébként most hetek alatt 45 százalékot veszített az árfolyamából – részvényeinek közel tíz százaléka felett egy líbiai állami befektetési társaság, nyilván Kadhafi, Líbia irányítója és családja rendelkezik.
A 68 éves Luciano Moggi tizenkét évvel ezelőtt került a torinói klub élére főigazgatóként. Az eredeti foglalkozása szerint buszkalauz, majd vasúti állomásfőnök az olasz negyedosztályban közepes tehetséggel kergette a labdát, ám időközben az olasz futball „keresztapjának” rangjára emelkedett. Az ő kezébe került a calcio kupolája, ahogyan az irányító szervet az olasz maffia után errefelé hívják. Tevékenysége mindenre kiterjedt, kezdve a játékosvásárlásoktól a mérkőzések „lerendezéséig”. Most csak a 2004–2005-ös szezonról beszélünk, ugyanis erről vannak meg bizonyítékként a törvényesen rögzített telefonbeszélgetések, de valószínű, hogy az ezt megelőző bajnokságokban is megengedhetetlen módszerekkel éltek a Juventus vezetői.
Luciano Moggi, akire sokan a híres amerikai maffiózó után a Lucky Luciano gúnynevet ragasztották, mobiltelefonján „rendelte meg” a bírókat a saját mecscseire, ugyanakkor más klubok mérkőzéseire „kemény” bírókat kért. Hatalma révén csapatokat büntetett (Fiorentina, SS Lazio) az első osztályból való kieséssel. Az ügyészek mintegy százezer (!) telefonbeszélgetést rögzítettek. Mogginak hat mobilja volt, mindegyiken szlovén szolgáltatót használt a tulajdonos kiderítésének megnehezítésére. Fő kapcsolata a labdarúgó-szövetség bírói bizottságának egyik vezetője, Pierluigi Pairetto volt, vele konzultálta meg a játékvezető-jelöléseket. Az ügy jelenlegi állása szerint 41 személy érintett a csalásokban, köztük 9 bíró, 11 partjelző. Ők az előző szezon tizenkilenc bundameccsében működtek közre.
Nemcsak az fordult elő, hogy a bírók egy-egy meccset eldöntő helyzetben a Juventus javára tévedtek, hanem az is, hogy egy-két héttel a zebrák ellen játszandó rangadó előtt sárga vagy piros lapot adtak a jövendőbeli ellenfél meghatározó játékosának, hogy eltiltása miatt ne léphessen pályára a Juventus ellen. Moggi és Giraudo, a Juve általános ügyvezetője a tettlegességig is elmentek egy játékvezetővel szemben, aki számukra nem jól „teljesített”: a Juventus Reggina elleni 2:1-re elvesztett találkozója után Gianluca Paparesta bírót a két Juve-vezér fizikailag bántalmazta, majd bezárta az öltözőbe. Az egészben az a tragikus, hogy Paparesta jogos panaszával mindenhol falakba ütközött a labdarúgó-szövetségnél.
Moggi „nyomás alá helyezett” bizonyos újságírókat, akik beszámoltak arról, amit egyébként nézők milliói láttak, hogy a játékvezetők miként „tévednek” szinte hétről hétre a Juventus javára. Ráadásul Moggi fia, Alessandro vezeti a legnagyobb olasz játékosügynökséget, a GEA Worldot. Tulajdonképpen apja egyik foglalkozását folytatja, hiszen Luciano is játékosok felhajtásával kezdte pályáját. Így családban maradt még a játékosvételekből befolyó százalék is: az apa kinézte a csatárt, majd a fia megszerezte neki.
Moggi azzal hálálta meg, ha szívességet kért, és az teljesült, hogy a jótevői leszármazottainak állást biztosított fia cégénél, így számtalan, a futballban érintett személy fia-lánya talált munkaalkalmat a GEA Worldnél. Például Marcello Lippi, a Juventus volt edzője, a jelenlegi olasz szövetségi kapitány fia, Davide, aki alelnökségig vitte a cégnél. Most Lippi, aki előzőleg nyolc évig ült a Juventus kispadján, gyakran jár ügyészségi kihallgatásokra. A hírek szerint Moggi és köre, amelybe beletartozott Giraudo és Paolo Bergamo, a csapat általános igazgatója, állítólag beleszóltak abba is, hogy ki kerülhet be Lippi válogatottjába, ugyanis így, ha valamelyik játékosuk jól játszott, felemelhették az árát a piacon.
A botrányban elsőként lemondott Franco Carraro olasz szövetségi elnök helyét hetekkel a világbajnokság előtt ideiglenesen Guido Rossi vette át kormánybiztosi rangban. A jogászprofesszor egyik első intézkedése volt, hogy megerősítette Lippit a válogatott vezetőedzői posztján, nem kockáztatva a még nagyobb válságot a németországi világbajnokság előtt. Lippi védekezése szerint számtalan edző, klubvezető felhívta, hogy figyelmébe ajánlja játékosát: „Ez megszokott dolog a futballban, és nem azt jelenti, hogy nekem be kell válogatnom az ajánlottat” – nyilatkozta.
Luciano Moggi tisztázó interjújában, amelyet a Gazzetta del Mezzogiorno napilapnak adott, kifejtette: „Nem én találtam fel a futballt, az egész rendszer régóta így működik. A gazdaság az igazi hatalom, amely azokhoz tartozik, akik eldöntik, hogy ki mennyiben részesül a televíziós jogdíjakból.” Fabio Capello, a Juventus jelenlegi vezetőedzője, aki az egész klubvezetés lemondása után most már angol típusú menedzser-edzőként irányítja a zebrákat, vitatja a sajtó állításait, miszerint minden rosszért, ami az olasz labdarúgásban tapasztalható, a Juventus a felelős. „Nem hiszem, hogy ezért visszaminősítenék a B ligába a csapatomat, legfeljebb pontlevonásokkal sújthatják a következő bajnokság kezdetén” – fejtette ki derűlátó álláspontját.
A játékosok is azt állítják, hogy tudomásuk se volt a bundáról. A francia védő, Lilian Thuram azt nyilatkozta, hogy amikor kitört a botrány, ő azt gondolta, jó kis olasz vicc az egész. Elképzelhetetlennek tartja, hogy visszasorolják a másodosztályba a csapatot.
Mindenesetre egyre-másra hallani arról, hogy többen a távozás gondolatával foglalkoznak. Szinte biztos, hogy a svéd Ibrahimovics a Real Madridba tart, ahol talán társa lesz Zambrotta. A francia hármas – Trezeguet, Vieira és Thuram – is válogathat a jobbnál jobb ajánlatokban. A brazil Emerson kijelentette, hogy nem fog belekóstolni az olasz második ligába. Magát Capellót is csábítja a Real, de – mint leszögezte – ő kitart csapata mellett.

Meggyűlik a baja a világ legjobban fizetett kapusának, a válogatott hálóőrének, Gianluigi Buffonnak is az olasz igazságszolgáltatással: állítólag egy év alatt majd kétmillió eurót keresett a játékosok számára tiltott sportfogadásokon, amelyekkel saját mérkőzéseire, illetve a Moggi által megbundázottakra fogadott.
Az ügyészek adócsalás, a versenyszabályok folyamatos megsértése, maffiajellegű kapcsolatok, szervezetten elkövetett sportvisszaélés, tiltott sportfogadás ügyében gyűjtöttek értesüléseket, ám az ügyészségi vizsgálat hónapokig, de akár évekig eltarthat. Közben július második felében az olasz szövetségnek is le kell adnia, hogy mely csapatok indulnak az európai kupákban. Tehát épp a labdarúgó-világbajnokság közepén kell kiderülnie, hogy milyen büntetést szab ki a FIGC. (Valljuk be, a botrány kedvez a 2012-es horvát–magyar Európa-bajnoksági pályázatunknak, amelynek megrendezéséért az egyik legnagyobb vetélytársunk Olaszország.)
Elgondolkodtató, hogy a több mint egy éve lehallgatott telefonbeszélgetések tartalma – mintegy időzítetten – három különböző városban működő ügyészségtől is kiszivárgott, ráadásul „megfeledkeztek” azok titkosításáról. Mindez éppen a labdarúgó-világbajnokság előtt egy hónappal történt, amivel akár a válogatott jó szereplését is kockára teszik. Ezzel kapcsolatban az olasz sajtó is csak találgat, de egyöntetű a véleménye: ha valaki szándékosan mostanra időzítette a bejelentést, az áruló. Az újságok a napokban megkezdték a volt miniszterelnök, Silvio Berlusconi csapatát, az AC Milant érintő hangfelvételek közlését.