Súlyfelesleg

A cukorbaj a lakosság körülbelül öt százalékát érintő idült jellegű megbetegedés, amelynek középpontjában a kórosan magas vércukorérték áll. A XXI. század egyik igazi egészségügyi gondját a cukorbetegség rohamos, világméretű terjedése jelenti. A cukorbetegség kezelési lehetőségei terén az inzulin felfedezése döntő fordulatot hozott, s napjainkban a terápiás fegyvertár egyre tovább bővül. Ezekkel a mondatokkal kezdte előadását Jermendy György a Mindentudás Egyeteme nyolcadik szemeszterének zárórendezvényén.

A cukorbetegség az európai államokban a lakosság 4-5 százalékát érinti, az Egyesült Államokban ez a szám 7-8 százalékra tehető. Hazánkban becsült adatok szerint a teljes lakosság 5-6 százaléka szenved cukorbetegségben. Gond az, hogy a cukorbetegség előfordulási aránya az életkor előrehaladtával növekszik, így a 60–65 év feletti lakosságréteg esetében akár 12–15 százalékos előfordulással is számolhatunk. További problémát jelent, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a világon 20–25 év alatt meg fog duplázódni a cukorbetegek száma. A növekedés üteme elsősorban a fejlődő országokban drámai. Az ismert és nyilvántartott cukorbetegek nagy száma mellett komoly aggodalomra ad okot a fel nem ismert betegek számának alakulása is.
A 2-es típusú cukorbetegség világméretű terjedésének hátterében elsősorban az elhízás rohamos terjedése áll, ami szorosan összefügg a helytelen táplálkozással és a mozgásszegény életmóddal. Az érintett egyének számára az a legnagyobb gond, hogy az orvostudomány mai állása szerint a cukorbetegség életre szóló terhet jelent. A terápiás lehetőségek ugyan egyre fejlődnek, de csak tökéletesebb betegellátást biztosítanak, a betegség felszámolását nem teszik lehetővé.
Jellegzetes kis- és nagyér-szövődmények alakulhatnak ki a cukorbetegség idült természetű kórlefolyása során, amelyek jelentősen ronthatják a betegek életminőségét az esetleges látásromlás, veseműködési zavar, idegrendszeri szövődmények, illetve az érelmeszesedésből eredő kórképek (szívizominfarktus, szélütés, alsó végtagi érszűkület) révén.

Hivatalos neve, a diabetes mellitus szó szerinti fordításban édes (mellitus), bő vizelést (diabinein=túlcsordulás) jelent. Ez arra a tünetre utal, hogy a vizeletben cukor jelenhet meg. A cukorbetegség csak látszólag egységes kórkép, a mindennapi életben az úgynevezett 1-es és a 2-es típusú diabétesz fordul elő a leggyakrabban. Fontos körülmény, hogy a cukorbeteg-populáción belül a betegek körülbelül 90 százalékát a 2-es típusú diabéteszben szenvedők alkotják.
Klasszikus klinikai tünete a cukorbetegségnek a vizelet mennyiségének megnövekedése, az állandó szomjúságérzet miatti fokozott folyadékfelvétel és az egyéb okkal nem magyarázható fogyás. Olykor viszszatérő, nehezen gyógyuló fertőzések hívják fel a figyelmet a cukorbajra. Súlyos, elhanyagolt esetben tudatzavar, eszméletvesztés, kóma alakulhat ki, amely kezelés nélkül akár halálhoz is vezethet. A 2-es típusú diabétesz kórfejlődése azonban gyakran tünetszegény, ez esetben szűrővizsgálat deríti fel a már meglévő cukorbetegséget.
Az 1-es típusú diabetes mellitusra a hasnyálmirigy inzulint termelő béta-sejtjeinek pusztulása a jellemző. Ilyenkor a beteg életben maradásához inzulin kívülről való bevitelére van szükség, enélkül eszméletvesztés, kóma, végül halál következik be. A cukorbetegség leggyakoribb formája, a 2-es típusú esetén a szervezetben inzulinrezisztencia alakult ki, e betegek életben maradásához nincs szükség kívülről bevitt inzulinra.
Régi keletű megfigyelés, hogy a cukorbetegség gyakran egy család több tagját, olykor több generációját érinti, s ez a tény hamar felvetette az öröklődés szerepét a diabetes mellitus kialakulásában. Néhány viszonylag ritka diabéteszforma esetében az orvostudomány már ismeri a genetikai hibát. A betegek nagy számát kitevő 2-es típusú diabétesz genetikai háttere azonban még mindig nincs felderítve. Itt kell megjegyezni, hogy a 2-es típusú diabétesz kórfejlődésében alapvető szerepe van a környezeti tényezőknek (döntően a helytelen táplálkozással és mozgásszegény életmóddal összefüggő elhízásnak).
Napjainkban a cukorbetegek ellátásának egyik hangsúlyos területét az idült szövődmények megelőzése, kezelése jelenti. Mára kitolódott a betegek várható életkora, a cukorbetegség jól kezelhetővé vált. Az olykor évtizedekre elnyúló kórtörténet során kialakulhatnak idült szövődmények. A szövődményeket kisér- és nagyér-szövődményekre szokás felosztani. Az előbbiek a cukorbetegségre kizárólagosan jellemző szövődményeknek minősülnek. A nagyér-szövődmények klinikai megjelenési formái azonosak az általános érelmeszesedés (atherosclerosis) esetén megfigyeltekkel. A kisér-szövődmények a szemet, a vesét és az idegrendszert érinthetik.

A diabéteszes retinopátia látásromlással, szerencsétlen esetben pedig teljes látásvesztéssel fenyegeti a beteget. A megelőzés terén a tartósan jó anyagcsere-egyensúly biztosítása alapvető jelentőségű. Több tanulmány igazolta, hogy a lézerterápia is hatékony kezelési mód. A cukorbetegség veseszövődményének jellegzetessége, hogy évek alatt, lappangva, panaszok okozása nélkül fejlődik, de végállapotként veseelégtelenségbe torkollhat. Ilyenkor a beteg életben maradását csak művesekezelés biztosíthatja. A szövődmény megelőzésében, kezelésében fontos a tartósan jó anyagcsere biztosítása és a magas vérnyomás elleni gyógyszeres kezelés. Az idegrendszeri szövődmény jellegzetesen az alsó végtagokon okoz panaszt: zsibbadás, fonákérzés, fájdalom, olykor azonban teljes érzéskiesés is jelentkezhet. Akár kisebb-nagyobb, csonkoló jellegű műtét szükségessége fenyegetheti a beteget.
A kezelés sikere több pilléren nyugszik. Minden betegnek követni kell az életmód-terápia előírásait, ami étrendi előírások megtartását és rendszeres fizikai aktivitást (mozgás, sportolás) jelent. A terápia ezen része nem mellőzhető sem inzulin, sem szájon keresztül szedhető készítmények (orális antidiabetikumok) alkalmazása esetén. E kezelési módnak különös jelentősége van a testsúlyfelesleggel rendelkező cukorbetegek esetén, akiknél testsúlycsökkentést kell megcélozni.
Inzulinnal kell kezelni valamennyi 1-es típusú cukorbeteget, s inzulinkezelésre szorul a jobb anyagcserehelyzet elérése érdekében a 2-es típusú cukorbetegek körülbelül 30 százaléka. Az inzulint 1921-ben fedezték fel, a felfedezők (Banting, Best, Macleod, Collip) közül Banting és Macleod a kutatásokért 1923-ban Nobel-díjat kapott. Az inzulin 85 éves klinikai alkalmazása hatalmas fejlődési ívet futott be. Ma már csak humán inzulint használunk, néhány éve megjelentek az úgynevezett inzulinanalógok, amelyek tovább könnyítik a betegek életvitelét. Az adagolóeszközök sokat fejlődtek, bizonyos betegek számára lehetővé vált a pumpakezelés, amely szintén hatalmasat fejlődött az elmúlt évek során.
Orális antidiabetikummal a 2-es típusú cukorbetegek kezelhetők. Az elmúlt években egyre több hatástani csoportot képviselő gyógyszer áll a betegek rendelkezésére. Egyes készítmények a hasnyálmirigy inzulinelválasztását serkentik, mások az inzulinrezisztencia csökkentésével hatnak. További gyógyszerek lassítják a glukóz bélből történő felszívódását.
Napjainkban a betegek maguk is ellenőrizhetik a vércukorszintjüket. Az ujjbegyszúrással nyert minimális vérmintát egy kicsiny készülék néhány másodpercen belül analizálja, s kijelzi az aktuális vércukor értékét. Ennek ismerete sokban segíti a betegek, elsősorban az inzulint kapó cukorbetegek kezelését, amelyet a beteg saját maga is módosíthat.
Külön kell tárgyalni az 1-es és a 2-es típusú diabéteszt a prevenciót illetően. 1-es típusú diabétesznél a megelőzés elvi alapját az adja, hogy fogékony egyénekben panaszmentes állapotban, ténylegesen a diabétesz preklinikai stádiumában kimutatható az autoantitestek jelenléte, illetve az inzulinelválasztás egészen korai zavara. Az éppen induló betegség tehát előállapotában felismerhető. A kérdés az, hogy ebben a stádiumban áll-e rendelkezésünkre olyan módszer, amely megakadályozná a folyamat kiteljesedését, a béta-sejtek teljes pusztulását, azaz a cukorbetegség kialakulását. Sajnos napjainkban nem tekinthető realitásnak az 1-es típusú diabétesz étrendi vagy gyógyszeres megelőzése. Mivel az 1-es típusú diabétesz az esetek kétharmadában olyan családban lép fel, ahol a cukorbetegség ismeretlen volt, a közeljövőben nagyon keveset remélhetünk a megelőzés terén szélesebb körben.
Biztatóbb a helyzet a 2-es típusú diabétesz esetében. A cukorbetegség iránti hajlam ugyanolyan gyakorisággal fordult elő a magyar népesség körében 50 évvel ezelőtt, mint ma, akkoriban mégis csupán hatvanadannyi cukorbeteg volt az országban. A betegség kibontakozása szempontjából döntő jelentőségű a már ismert külső tényezők sorozata. Ebből következik, hogy ha valaki mindent megtesz annak érdekében, hogy kiküszöbölje a mai életforma káros hatásait, akkor egyúttal mindent megtett a cukorbetegség megelőzéséért is. Mi hát a teendő?

Első és legfontosabb feladat: az elhízás megelőzése. A következő nagyon fontos lépés a gyermekek egészséges életmódra nevelése és egészséges táplálása. Az egészséges életmód egyik alapja a minél több mozgás, ez minden kisgyermek természetes törekvése. Végül a harmadik lehetőség az elhízással társult, frissen felfedezett cukorbetegség esetén az azonnal elkezdett fogyókúra. Elsősorban a testsúlyfelesleggel rendelkező, a diabéteszt megelőző csökkent glukóztolerancia stádiumában szenvedő egyének esetében igazolták azt, hogy következetes életmód-terápiával (étkezési előírások betartásával, fokozott fizikai aktivitással elért testsúlycsökkenés eredményeképpen) érdemben visszaszorítható a diabétesz kialakulásának kockázata. Vannak adatok a gyógyszeres prevenció sikeréről is, de ez egyelőre elmarad az életmód-terápiával elérhető eredményektől.

A fenti szöveg a május 22-én elhangzott előadás rövidített változata. A Mindentudás Egyeteme a Magyar Tudományos Akadémia tudományos vezetésével és a Magyar Telecom társadalmi szerepvállalásával jött létre.