Turistáskodni és sportolni

Brazil, argentin, uruguayi, magyar négyes torna Brazíliában, Magyarország elsőségével – ami labdarúgásban eszement szenzáció lenne, az női kézilabdában az elmúlt hét végén megvalósult, és nem is az volt a rendkívüli benne, hogy válogatottunk nyert, hanem hogy egyáltalán eljutott Dél-Amerikába. Hiszen ha már ott járt, magától értetődően győzni ment. Vagy legalábbis döntetlent játszani.

Reggeli még otthon, ebéd már Londonban, vacsora a repülőn az óceán felett, másnapi ebéd pedig Brazíliában, Florianopolisban. Magyar kézilabdázók mostanáig soha nem fogyaszthatták ezt a napi menüt, de mivel a brazil együttes már többször vendégeskedett nálunk, ezúttal elérkezett a viszontlátogatás ideje. „Ilyen meghívást el kell fogadni, mert életre szóló élményt adhat, de eközben azt sem feledhetjük el, hogy mint kézilabdázókat várnak bennünket, ezért meg kell találnunk a módját, hogy sportolóként és turistaként is sikerrel járjunk” – adta meg az érkezés utáni csapatgyűlésen a kettős célt Németh András szövetségi kapitány, és a szálloda ablakaiból kitekintve világossá vált, hogy a terv egyik fele szinte automatikusan megvalósul. A brazil tél ugyanis 26 fokos meleggel köszöntött be, és az Atlanti-óceán sem volt sokkal hűvösebb. A hotel kertjének hátsó kapuja rögtön a strandra vezetett, így a 33 órás utazástól kissé elcsigázott küldöttség új erőre kapott és rohamra indult.
Florianopolis bevétele amúgy nem egészen egy napot vett igénybe, mert az ország déli részén, a Baktérítőtől is délre, azaz már a mérsékelt övben fekvő település egzotikus meglepetéseket és veszélyeket nem tartogatott. A döntően német és olasz kivándorlók által benépesített vidéken nem rikoltoznak óriáspapagájok, nem üvölt a szamba, nem settenkednek fegyveres útonállók az egyébként sem létező szűkös sikátorokban; békésen folydogál errefelé az élet, és ezen csapatunk megjelenése sem változtatott. A Petrobras Kupa – a szponzor az ország legtőkeerősebb olajipari vállalata – négyes torna mérkőzéseire csupán pár száz érdeklődő volt kíváncsi, a polgárok már a június 9-én kezdődő labdarúgó-vb ellenállhatatlan vonzásában kelnek és fekszenek. Mi sem mutatta ezt jobban, mint az a tíz év körüli, fogszabályzós, túlsúlyos kislány, aki a lelátón ücsörgött a mieink edzésén, és kontaktust keresve egyetlen angol nyelvű mondatot ismételgetett unos-untalan: az életem a futball.
Ami azt illeti, az argentinok és az uruguayiak élete sem a kézilabda, ez abból is nyilvánvaló, hogy előbbieket pénteken 48-19-re, utóbbiakat szombaton 46-14-re intézték el a magyarok. Mégsem mondhatnánk, hogy a két meccs tét nélkül zajlott. Játékosaink ugyanis már a pekingi olimpiai kerettagságra pályáznak, és egy-két alapember – Pálinger Katalin, Görbicz Anita – távollétében remek alkalmat kaptak nélkülözhetetlenségük bizonyítására. A brazilok ellen aztán vasárnap már nemcsak a poszt- és vetélytársakkal kellett megküzdeni, hanem a decemberi világbajnokság 7. helyezettjével is, és ez utóbbi vetélkedés 34-34-es döntetlent hozott. Együttesünk jobb gólkülönbségének köszönhetően így megkaparintotta a serleget, de akár ennél is többet érhet, hogy Németh András – ahogyan fogalmazott – megállapíthatta: – Vannak tartalékaink, és ez a jövőnket jelentheti, hiszen az újonc Triffa Ágnes és Orbán Anna is megállta a helyét, valamint a már rutinosnak számító Mehlmann Ibolya is a legjobbkor, a brazilok ellen kapta össze magát. Az ő jó teljesítményük mellett Tóth Tímea gólerőssége a győzelmet is meghozhatta volna, de az utolsó másodpercben 34-34-nél a játékvezetők hiába ítéltek javunkra hétméterest, a tizenéves időmérő srác felülbírálta őket és berekesztette a találkozót. Mosolygott is a méltatlankodásunkon, majd eljött velünk kirándulni, ebédelni, fényképezkedni.
Persze nincs harag, már csak azért sem, mert a tegnapi utazást követően ma és holnap ismét Brazília lesz a rivális a brazil, argentin, paraguayi hármas határnál fekvő Iguaçu vízesésrendszer körzetében. E természeti csoda láttán sóhajtott fel így az egyik amerikai elnök felesége: ó, te szegény Niagara! Úgyhogy a túra második hete bizonyára újabb élményeket tartogat – és a kettős célt követve remélhetőleg győzelmeket is.