Visszhang Cinkotáról

Itt, minálunk, Cinkotán elég vegyesen fogadták Gyurcsány Ferenc bejelentett terveit. A meghatározó többség bereszelt élű konyhakésekkel kezdett hadonászni, hallva az államférfi prológját, a kerítésszomszédom meg egyenest egy fejőszéket (korábban két tehenet tartott) vágott hozzá a tévékészülékéhez. Magyarán: megérkezett Gyurcsány hozzánk, Cinkotára is. Bár ne tette volna. Rövid szondázást végeztem a környéken a jelenségről az ábécében, szervizben, fodrásznál meg a központi ivóban. Az eredmény (Gyurcsányra nézve) lesújtó volt. Neveket nem adhatok ki, a legfrappánsabban a sashalmi pék fogalmazott az adóprogram kapcsán, ezt azonban nem írhatom ide, mert trágár. Maradjon annyi: van visszhangja a programbeszédnek. Kossuth szebben szólt annak idején Cegléden, a református nagytemplomban.
Miközben a kormányfő valószínűleg a saját vállát veregeti, kéne elébe egy tükör. A borzalmas méretű adó-, gáz- és egyéb áremelések, a beígért elbocsátások itt tornyosulnak az ország feje fölött, miközben a nemzet Fletója idvezülten szónokol és pózol a nap minden órájában.
Diktátor születik. Egy kis, karon ülő Führer…
Mondom, errefelé, Cinkotán nincsenek nagy véleménnyel a legendás szónokról – lesújtóbbat tudnék mondani bőven, de az nem lenne elegáns. Egyelőre Ferenc az úr – de meddig tart a pünkösdi királyság?
Szóval, Gyurcsány nevének hallatára már alacsonyan szállnak a fejőszékek. A szomszéddal is megbeszéltük a részleteket (szittya magyar ember).
A programbeszéd, mint említettem, visszhangokat keltett ebben a közösségben. Kiszabadulóban a szellem a palackból.