Zsebre vágható telefonok

Már a kilencvenes évek elején felmerült a mobiltelefonok fejlesztői körében, hogy olyan adatátviteli lehetőséget kellene létrehozni, amelynek segítségével a különböző mobil és nem mobil eszközök összekapcsolása vezeték nélkül jöhetne létre. Az első ilyen eszközt az Ericsson dobta piacra.

Még a kilencvenes évek elején merült fel az ötlet az Ericsson fejlesztőiben: létre kellene hozni egy olyan, úgynevezett adatátviteli szabványt, amelynek segítségével kábel nélkül is össze lehetne kötni a mobiltelefonokat egymással, illetve a különböző tartozékokkal. Az ötlet megvalósítása felé tett első fontosabb lépés 1998 elejére datálható, amikor az Ericsson, az IBM, az Intel, a Nokia és a Toshiba létrehozta a Special Internest Group nevű konszernt, amely megalkotta a bluetooth (kék fogú) névre keresztelt szabványt. A név kiválasztása a svéd Ericsson ötletadóihoz kapcsolható, akik a különböző marketingszempontokat is figyelembe véve végül rátaláltak az északi népek egyesítőjére, Harald Blatand királyra, aki a 900-as évek végén uralkodott. A legenda szerint Kékfogú Harald felismerte és ügyesen ki is használta a szoros családi kötelékeket, amelyek összetartották a viking társadalmat. E kapcsolatok erősítésével egyesítette az északi népeket, s védte meg külső támadóitól. Fontos szempont lehetett az Ericsson névválasztásakor az is, hogy az angolul is jól csengjen, s úgy tűnik, a Kékfogú Harald ennek az elvárásnak is megfelelt.
Az első bluetooth eszközök 1999 májusában indultak hódító útjukra a mobiltelefonok között. Mégpedig azzal, hogy az Ericsson piacra dobta T68-as mobiltelefonját, mely már rendelkezett ezzel a szabványnyal. Bár a bluetooth kifejlesztésekor eleinte annak lehetőségeit keresték, hogy miképpen lehetne a mobiltelefonokat és tartozékaikat összekötni egy kis teljesítményű, alacsony költségű rádiócsatornával, a szabvány használata idővel átterjedt a különböző hordozható számítógépes eszközökre is – mondta lapunknak Németh Viktor, a Sony-Ericsson termékmenedzsere. A bluetooth rádiótechnológia nagy előnye ugyanis – tette hozzá –, hogy a készülékeknek nem kell „látniuk” egymást, sőt az eszköz segítségével akár kisebb vezeték nélküli hálózatokat is kiépíthetünk.
Az új eszköz mindazonáltal főként fülhallgatós mikrofonként (headset), illetve autókban használható kihangosítóként nyert nagyobb teret. A korai, viszonylag robusztus megjelenésű s rövid ideig használható eszközök mára jelentősen megváltoztak. A minimum tíz-, maximum százméteres hatótávolságú eszközök a zseb és a fej között tökéletes minőségben közvetítik a hangot – fejtette ki Németh Viktor. Az ilyen jellegű kiegészítők között pár ezer forinttól egészen 20-30 ezer forintig találhatunk nekünk megfelelő eszközt. Még az alacsonyabb kategóriás fülhallgatók – mint például a Sony-Ericsson HBH PV 500-as headsetje – is legalább 12 órás beszélgetési időt tesz lehetővé, 300 órás készenléti idő mellett. Mivel manapság egyre jobban előtérbe kerül a divatos megjelenés, érdemes megemlíteni a kissé drágább, ám dizájnosabb HBH IV 835-ös headsetet, mely kis méretével szinte egyedülálló a piacon. Az utóbbi időben fejlődött ki egy új irány, mely a zenehallgatást is lehetővé teszi blutoothon keresztül. Ezek az eszközök az úgynevezett walkmantelefonok megjelenésével kerültek előtérbe. A Sony-Ericsson HBH–DS970 sztereó bluetooth headsetjének segítségével még akkor is lehet zenét hallgatni, ha esetleg mobilkészülékünk nem alkalmas zene tárolására. A headset ugyanis lehetőséget nyújt számítógépben tárolt zenefájlok elérésére, anélkül, hogy egyetlen hívást is elmulasztanánk. Noha a headsetek főként a telefonjukat gyakran használó üzletemberek körében váltak népszerűvé, mára a fiatalok között is hódítanak.