A fájdalom sárkánya Várpalotán

Az átlag európai polgár egyáltalán nem ismeri a trianoni problematikát, a nyugati politikai elit pedig „nem szereti”. Így van ez Magyarországon is. A várpalotai Trianon Múzeum fizetett reklámját csak hajnalban volt hajlandó leadni a Nap TV. A múzeum a politikai és gazdasági ellenszél dacára a közeljövőben új kiállításokkal jelentkezik. Pénteken az aulában felavatták a Trianoni sárkány szobrát, amelyet Kovács Zsolt marosvásárhelyi fafaragó adományozott az intézménynek.

Két hatalmas tiszafagyökér az erdélyi havasokból: összekapaszkodva tekeregnek ágaik-bogaik. Háromfejű sárkány vált belőlük Kovács Zsolt marosvásárhelyi fafaragó bábáskodásával. Merthogy – ahogy az idős mester mondja – ő eredetileg mást képzelt el, de mégis az lett, amit a fa akart, ő csak világra segítette a művet. A világ egyetlen Trianon-múzeumában, Várpalotán, a gyűjteménynek otthont adó Zichy-kastély aulájában péntek délután leplezték le a művész ajándékát, a Trianoni sárkányt, a trianoni békediktátumban megtestesülő sötétség mementóját. A Kárpát-medencét szerves egységbe fogó Magyar Királyságot széttépő bestia három feje, Kovács Zsolt szavaival, az egész világnak szenvedést, pusztulást hozó békediktátum atyáit szimbolizálja: Clemenceau-t, Wilsont és Chamberlaine-t.
A szoboravató ünnepségen részt vett és beszédet mondott Becsey Zsolt, a Fidesz európai parlamenti képviselője is. Mint mondta, a következő tizenöt év sorsdöntő lesz a magyarság számára. A tét nem kevesebb, mint hogy képesek leszünk-e megtartani népünk szállásterületeit a Kárpát-medencében, meg tudjuk-e tartani a nyelvi határokat. Ugyanis az elcsatolt részeknek és az anyaországnak a szimbolikus újraegyesülése az unióban olyan lehetőség, amelyet csak tudatos és határozott gazdasági és nem utolsósorban kulturális stratégiával lehet valóra váltani. Egyrészt fennáll a veszély, hogy az elöregedő, súlyos munkaerőgondokkal küzdő Európa a jobb élet ígéretével elszívja az utódállamokban élő magyarok tömegeit. De az anyaország is hasonló cipőben jár: innen a fejlettebb államokba vándorol a munkaerő, a keletkező vákuumot pedig a határon túli magyarok tölthetik be. Mindkét eset a magyarlakta területek lassú felszívódását jelenti. Ahogy Becsey Zsolt fogalmazott, az átlagos európai polgár egyáltalán nem ismeri a trianoni problematikát, a politikai elit pedig „nem szereti” – lehetőleg nem foglalkozik vele. Csak akkor „mozdulnak”, ha már vér folyik – mint Délvidéken történik. Ő európai politikusként úgy véli: minden eszközzel meg kell ismertetni Európával, a világgal mindazt, amit Trianon jelent. A hazai politikai elit felelőssége, hogy létrehozza azt a gazdasági és kulturális kohéziót, amely lehetővé teszi a magyarság Kárpát-medencei jelenlétének megőrzését.
Szabó Pál Csaba történész, a Trianon Múzeum igazgatója szavaiból azonban kiderül: nem csak Európa „nem szeret” Trianonnal foglalkozni. Igaz ez Magyarországra is. Az intézmény hihetetlen ellenszélben működik nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is. A múzeum célja, hogy áttörje a hallgatás falát, és az okok, következmények szakszerű történeti feltárásával, bemutatásával lehetőséget adjon a trauma kollektív feldolgozására, ami nélkül esély sincs a gyógyulásra. A Trianonban kapott seb 86 év múltán sem gyógyult be a lelkekben. S hogy milyen erős az eltelt hatvan év elfojtásra épülő szellemi öröksége, jelzi, hogy a trianoni kérdés felvetésekor még a szabadpiac mindenható működési elvei is érvényüket vesztik.
– Adományokból tartjuk fenn az intézményt, állami támogatást nem kapunk, reklámra nem is gondolhatunk. De nemrégiben lehetőségünk nyílt arra, hogy egy csődbe ment cégtől fél áron vásárolhassunk televíziós reklámidőt. Ezt nem lehetett kihagyni. Ugyanis egyik nagy gondunk, hogy munkánkról, létezésünkről nem jutnak el az információk az emberek nagy tömegeihez. Mindössze tízszer tíz másodpercről volt szó. A Nap TV a szerződésben rögzített reggeli fél kilencről öt óra ötvenre, az éjjeliőrsávba rakta át a sugárzását. A cég, amellyel szerződtünk, azt mondta: ilyesmire nem volt példa pályafutásuk alatt. Végül inkább visszaadták a pénzt. Ennyire szabad a szabadpiac, ha például Trianonról van szó…
Szabó Pál Csaba elmondta: jelenleg is folynak a tárgyalások médiumokkal az elkészített reklámok sugárzási lehetőségeiről. És az anyagi gondok ellenére a múzeum kínálata tovább bővül.
– A közeljövőben két új kiállítást nyitunk meg. Az antiszemitizmus és a trianoni békediktátum összefüggéseit bemutató, önálló kiállítás mellett a látogatók egy diaporáma-előadás során ismerkedhetnek meg a bécsi döntések mindennapjaival. A könyvtárteremben a revízió katonai relikviái láthatók, ez a kiállítás is gazdagodik az ország egyik legnagyobb egyenruhagyűjtője, Laborcz György Péter közreműködésének köszönhetően.
A Trianoni sárkány avatásán beszédet mondott Pierre Farrugia algériai születésű, francia üzletember is, aki szintén átélte a politikai haza elvesztésének traumáját az algériai háború után. Trianon az emberi jogokat durván semmibe vevő politikai elit szégyene, és amiért – kései utódként, franciaként, Algériából kiűzött egymillió sorstársa nevében is – bocsánatot kért. Nem szabad eltűrni, hogy a politikusok emberi sorsokon gázoljanak át rövidlátó politikai megfontolások miatt – ez Trianon üzenete. No és a magyar életrevalóság, a túlélés képessége. Ahol magyar él, az egy kis Magyarország a szívekben – akármilyen legyen is az útlevél színe – mondta, immár önmagát is a „magyar szívűek” közé számítva.