A francia diákok nem csak tüntetnek

A francia diákoknak nagy tüntetési múltjuk van, és csak néhány hónapot kell visszamennünk az időben, hogy legutóbbi sikeres akciójuk lássuk. Az első munkavállalásról szóló törvény miatti demonstrációk meghátrálásra késztették a kormányt. „Diák” alatt azonban ez esetben nem csak az egyetemistákat kell érteni. A középiskolások ugyanúgy képesek érdekeik érvényesítésére, mint a felsőoktatásban tanulók.

Franciaországban az egyetemeken van tandíj. Ez egy tanévre, tehát két félévre 160 euró, ami átszámolva 46 ezer forint. Ez az öszszeg azonban a nettó minimálbérnek mindössze a 16 százalékát teszi ki, aminek a kifizetése nem jelent gondot a családok számára. Hogyha mégis, akkor szociális ösztöndíjakkal teszik lehetővé a kevésbé tehetős gyerekeknek, hogy folytassák tanulmányaikat.
Egyik francia kormány sem teszi jól, hogyha ujjat húz a diákokkal. Ezt mutatta a februárban megszavazott első munkavállalási törvény is, amellyel egy olyan munkaszerződést akartak létrehozni, amelynek értelmében minden 26 éven aluli munkavállalót két évig indoklás nélkül meneszthetett volna a munkaadó. A téma nem érintette közvetlenül az egyetemistákat, hiszen tanulmányuk alatt többségük nem dolgozik teljes munkaidőben. Ráadásul a törvény nem feltétlenül a tanult, képzett munkaerőt érintette volna, hanem azokat, akik nem jártak egyetemre. Mégis megijedtek, és érintettnek érezték magukat az egyetemisták és a középiskolások is.
A törvény elfogadása után feje tetejére állt az egyetemi élet. Először „csak” tüntetéseket szerveztek a diákok. A néhány ezres, majd százezres részvétel után a rekordot az ötödik, „nemzeti nap a megmozdulásért” révén érték el a diák- és egyéb szervezetek: országszerte hárommillió ember vonult utcára április 4-én.
A hatalmas mozgósítás mégsem tűnt elegendőnek ahhoz, hogy a csökönyös Dominique de Villepin miniszterelnököt törvénye visszavonására kényszerítse. Ezért blokád alá vonták az egyetemeket, másfél hónapig meggátolva ezzel a tanítást. Sok városban a középiskolások követték a „nagyok” példáját, reggelente meggátolták a bejutást iskolájukba. Az egyetemeken minden reggel összeült a közgyűlés, amelyen minden beiratkozott hallgató részt vehetett, hogy megvitassák az előrelépéseket, valamint hogy szavazzanak a blokád folytatásáról vagy felfüggesztéséről. Kitartásukat siker koronázta, a törvényt megszavazása után változtatta meg a kormány.
A média természetesen behatóan foglalkozott a témával, és nem egy politikust, politológust, tanárt kérdezett meg a diákok viselkedéséről. A válaszadók minden esetben kiemelték annak jelentőségét, hogy a diákok képesek szervezkedni, összefogni, érdeküket megvédeni, ha nem értenek egyet egy intézkedéssel. Minden bizonnyal nem fölöslegesen fecsérelték el a másfél hónapot, hanem rengeteget tanultak a „nagybetűs” életről azok, aki egyszer talán maguk fogják vezetni az országot.
Természetesen nem volt konfliktusmentes a mozgósítás, elég csak a Sorbonne „elfoglalását” említeni, amely során az épület könyvtára is megsérült. Ez azonban hozzátartozik a demokrácia működéséhez, amelyben ha a diákok süket fülekre találnak a politikusok körében, akkor ennek ellenére van lehetőségük érdekeik érvényesítésére. Nem meglepő, hogy ezek után egy általunk megkérdezett Sorbonne-on tanuló harmadéves diák azt nyilatkozta, hogy „gondolkodás nélkül” kimenne tüntetni, ha a kormány drasztikusan megváltoztatná a meglévő tandíjrendszert.