A madárijesztők aláírásokat gyűjtenek

Különös és szokatlan kezdeményezés tanúi vagyunk. Aláírásgyűjtő ív kering a városban, amely rendkívüli közgyűlés összehívását szeretné elérni a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) alapszabályának módosításával, amely így hangzik: „19. § 4. A MOB elnökségének nem lehet tagja a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról, valamint felelősségéről szóló, 2006. május 30-án az Országgyűlés által elfogadott, a 2006. évi LVII. törvény hatálya alá tartozó állami vezető. A MOB elnöke és főtitkára nem lehet olyan személy, aki négy éven belül politikai párt választott tisztségviselője volt.” Schmitt Pált, a MOB elnökét a személye ellen irányuló támadásról kérdeztük.

Az aláírásgyűjtő ív első mondata így hangzik: „A MOB alapszabályának 13. § 1. pontjára hivatkozva és hiteles aláírásommal igazolva rendkívüli közgyűlés összehívását kérem.” Tud erről a kezdeményezésről?
– Igen, tudok, és azt is tudom, hogy kik szervezik…
– Nyilvánvaló, hogy az ön személye a célpont.
– Valószínű, de ha most ezt a politikai menetrendet kell valakinek követnie, azon az alapon, hogy politikai szerepet vállalok, és megpróbálnak a MOB éléről többedik alkalommal eltávolítani – hiszen a 2005-ös újraválasztásom óta már volt ellenem titkos bizalmi szavazás a MOB közgyűlésén, ami igen nagy arányban megerősített –, ha most újra keresztre akarnak feszíteni, ám tegyék, próbálják meg. Megjegyzem, abszolút alkotmányellenes, ha annak alapján akarnak valamilyen látványos helyzetbe hozni, hogy a politikai nézeteim milyenek, hiszen ezen az alapon a vallásom vagy a bőröm színe miatt is diszkriminálhatnának. A visszamenőleges hatályt már nem is említem, hiszen annak tilalma a modern jogállamiság egyik sarkköve. Párttagság tilalmára csak a köztársaság elnöke és az alkotmánybírák esetében van példa, de ott sem visszamenőleges hatállyal. A MOB elnökének az alapszabályunk értelmében nincs kiemelten erős pozíciója, hiszen döntéseit nem egyedül hozza meg, szinte minden kérdésben az elnökség vagy a közgyűlés dönt. Ezért is mondom azt, hogy az összeférhetetlenségi szabály – különösen ha azt egyetlen személyre kívánják alkalmazni – súlyosan diszkriminatív, alkotmányellenes.
– A politika sohasem elegáns és nem méltányos. Ha nem sért senkit, az nem is politika.
– Úgy érzem, azzal, hogy politizálok, éppen hogy hozzájárulok a demokráciához. Márpedig aki a demokráciát félti tőlem, az nézzen körül az Európai Parlament háza táján, hogyan dolgozom az ország érdekében megbecsült, felelős beosztásokban. Az athéni olimpiát követően legegyszerűbb lett volna tizenöt évi MOB-elnökség után leköszönni. Mégis úgy éreztem, a történtek után nem hagyhatom el – ahogy mondani szokták – a süllyedő hajót. Erkölcsi kötelességemmé vált, hogy újra megméressem magam. És nagyon jólesett, hogy a tagság a doppingügyek dacára, és annak ellenére, hogy egy politikai párt vezetőinek egyike vagyok, hogy hetenként három-négy napot külföldön dolgozom, bizalmat szavazott. Abban az időszakban erősítettek meg, amikor keresztben-hoszszában mindenki vádaskodott, amikor a MOB megítélése nagyon mélyre süllyedt itthon és külföldön, amikor a talpra állás nem látszott könnyűnek.
– Egyértelmű, hogy az aláírásgyűjtés mögött politikusok és politikai szándékok húzódnak meg.
– Kézenfekvő. Az aláírásgyűjtés mögött felerősödött egyéni ambíciókat látok, olyan személyeket, akik most látják elérkezettnek az időt arra, hogy saját magukat előtérbe helyezzék, és politikai elveim miatt diszkrimináljanak. Éppen húsz éve, még a régi rendszerben, ez már megtörtént velem. Akkor is a politikai nézeteim miatt távolítottak el a sportvezetésből egyik napról a másikra, kiköltöztettek a sporthivatal épületéből, s MOB-főtitkárként egy szálloda ötödik emeleti szobája és fürdőszobája volt évekig a munkahelyem. Le akartak mondatni NOB-tagságomról is, járatták velem a kálváriát. Erre ma már kevesen emlékeznek, de jó tudni, hogy a szereplők alig változtak. Különben a politika egyik legfontosabb eleme mindig az időzítés. Gondolják: itt a „jó” alkalom az önkormányzati választások előtt. Csendesen kérdezem: aki politikai nézeteim miatt támad, saját maga nem politizál? Valamelyik oldalon nem elkötelezett? Tévedés azt hinni, hogy akik a leghangosabban kiáltoznak a köz nevében, mindig a köz javát akarják. Ők nem osztják meg a tagságot?
– Európában, nálunk, régebbi demokráciákban több olyan ország van, ahol a nemzeti olimpiai bizottságot politikusok, sőt kormánytagok vezetik.
– Így van. Konkrétan Hollandiát, Angliát és Svájcot említhetem, vagy Észtországot és Szlovéniát.
– A 2008-as pekingi olimpiához vezető út félidejénél tartunk. Biztosítottnak látja a felkészülést? Jó irányba megyünk?
– Olyan változások tanúi vagyunk, az elmúlt két év arra késztet, hogy magam kezdeményezzek – nem mások énmiattam! – egy rendkívüli MOB-közgyűlést, mert nem látom biztosítva sem anyagi, sem erkölcsi vonatkozásban, sem a hozzáállás, sem a vezetés, sem a struktúra szempontjából a felkészülés biztonságát. Kiemelt figyelemmel a finanszírozásra és a doppingellenes küzdelemre. A látszat ugyanis az, hogy az állam kivonul a sportból. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a napokban megerősített, 34 főre csökkentett új állami sportapparátus kellő hatékonysággal intézze a sportmozgalom ügyeit. A költségvetést, a létesítmények sorsát, a képzést és a szakmai munkát, a diáksportot, a sporttudományos kutatást, a tömegsportot, a szellemi és fizikai hátránnyal élők sportját, a paralimpiát és így tovább.
– Ebből milyen üzenetet szűr le?
– A feladatokat valakiknek el kell végezniük. Mert mégiscsak kell utánpótlás-nevelés, törődni kell kétmillió gyerek egészségével, testi nevelésével, egészséges önbizalmával. Az sem felejthető el, ami az európai alkotmány két hivatkozási pontjában található, nevezetesen, hogy a sport a nevelés és a szociális kiegyenlítés fontos eszköze. Tehát a hátrányos anyagi helyzetű gyerekek is egyenlő esélyt kapnak, ha sportolnak. Ha ezt a két tételt Magyarországon meg akarjuk valósítani, akkor a civil szervezetek szerepe felértékelődik. S az egyiknek én vagyok a vezetője.
– A rendkívüli közgyűlésen – az aláírásgyűjtés után – vélhetőleg nem kerülhető meg az ön személye sem.
– Ha a tagság úgy gondolja, hogy a rendkívüli kongresszus rólam is szóljon, nem tudom megakadályozni. Természetesen annak is kész vagyok alávetni magam, s ez éppen a negyedik alkalom lesz az athéni olimpia után, hogy politikai indíttatásból nekem ugranak. Persze én is visszakérdezek. De nem politikusként teszem fel a kérést, hanem mint az az olimpiai bajnok, aki tizenhét éve a MOB elnöke, és lassan negyedszázada a NOB magyar tagja: csak az én személyemmel akarnak foglalkozni, vagy az is érdekli őket, mit teszünk mi, és mit tesz a kormány az olimpiai ciklus félidejénél az olimpiai játékok sikeréért, a sport tisztaságáért, általában a magyar sportért? Ha mégis úgy gondolják, hogy elsősorban énbennem van a hiba, és mindenki jól végezte a dolgát, akkor felteszem a kérdést azoknak, akik most aláírásokat gyűjtenek: megtesznek-e mindent a magyar olimpiai mozgalomért, hányszor jártak bent az olimpiai bizottságnál, hányszor jöttek be, hogy megkérdezzék, miben segíthetnek? S akkor sok minden napvilágra kerül. Nem olyan időket élünk, amikor bárki kedvenc rögeszméi szerint azt tehet, amit akar. Nem a munka öli meg az embert, hanem az „aggódás” mások politikai elvei miatt. Valahol olvastam, hogy minden madárijesztőnek az a titkos vágya, hogy terrorizáljon. Itt tartunk. A madárijesztők aláírásokat gyűjtenek. Fontosabbnak tartanám aláírások gyűjtését az egyesületek elszegényedése miatt, a magyar sportlétesítmények szánalmas helyzete miatt, a testnevelő tanárok nagyobb megbecsülése érdekében, a versenysport tisztasága érdekében, avagy amiatt, hogy Európában Magyarországon költjük a költségvetés egyik legkisebb hányadát a sportra és az egészséges életmódra.
– Mikorra szeretné összehívni a rendkívüli közgyűlést?
– Ha elkerüljük a személyeskedést, ami lassan már méltatlan a MOB tekintélyéhez, és az elnökség a napirendi pontokban megegyezik, akkor a nyár végére, szeptember tájékára kitűzhetjük az időpontot. Eredetileg december 14-én tartottuk volna a soron következő közgyűlést, de ez az időpont nagyon messze van, és a következő fél évben rengeteg a tennivaló a doppinglaboratórium akkreditálásától kezdve a felvilágosításig, illetve a megelőzésig; lassan készül a jövő évi állami költségvetés, időben kell jeleznünk igényeinket a kvalifikációs és előolimpiai versenyek, valamint a részvétellel kapcsolatos kiadások finanszírozására. Kezdeményeztem viszont azt, hogy decemberben megtarthatjuk az első magyar sportkongresszust, amelyen most már civil oldalról terítékre kerülhetnének a legfontosabb tennivalók. Mindenekelőtt a civil sportmozgalom egységéért fáradozhatunk. És ebben a vonatkozásban nem lehet a politikának szerepe. Annak ellenére, hogy a politikusok innen is, onnan is – saját érdekeiktől vezérelve – egyre jobban megszállják a sport köztestületeit.
– Mintha a közelmúltban kissé indulatosan reagált volna a Budapest Olimpiai Mozgalom (BOM) szerveződésére, amely egy hazai olimpia megrendezése mellett foglalt állást. Sőt, egyesek feltételezték, hogy ön a magyar olimpia ellen lobbizik.
– Ez nevetségesen hangzik. Nagyon szeretném, ha egyszer házigazdái lehetnénk az olimpiai játékoknak. Minden sportoló arról álmodik, hogy az olimpián részt vehessen, az meg az álmok netovábbja, ha a saját közönsége előtt szerepelhet a játékokon. Csak az ellen emeltem fel a szavam, hogy a MOB egyetlen vagyonát, az olimpiai öt karikát, illetve magát az olimpia szót valakik jogtalanul bejegyeztessék, szponzorokhoz fordulhassanak, és ezáltal megosszák a sportközvéleményt. A 111 éves magyar olimpiai mozgalom mellett tudniillik létre akart jönni egy Budapest Olimpiai Mozgalom. Ez jogtalan, hasonló példa nincs a világon. Hivatalos állásfoglalást küldött a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is. Azt kértem csupán, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, és működjünk együtt. Úgy látom, a dolgok jó irányban haladnak, s ha a jövőben is ezt tapasztalom, én leszek az első, aki együttműködési megállapodást ír alá velük. Ennek érdekében létrehoztunk egy olimpiai játékokat előkészítő bizottságot, amelynek Bakonyi Tibor, a fővárosi önkormányzat helyettes vezetője lett az elnöke. Megjegyzem: a NOB szabályai szerint az „olimpia” szó csak akkor köthető Budapesthez vagy egy évszámhoz, ha elfogadták a kandidáló városok sorában a jelentkezésünket. Hozzáteszem, minél előbb meg kell szereznünk az állami és budapesti garanciákat, hiszen e nélkül be sem fogadják a pályázatunkat. Látni szeretnénk, hogy a Nemzeti fejlesztési tervben és Budapest főváros fejlesztési terveiben konkrétan szerepelnek az olimpiával kapcsolatos feladatok.
– A legközelebbi elnökségi ülés mikor lesz?
– Július 14-én. Az ülésre meghívtam a Nemzeti Sport Szövetség (a sportági szakszövetségek szövetségének) napokban megválasztott új elnökét, Erdei Tamást, az MKB elnök-vezérigazgatóját, akit elsőként, udvariassági látogatás során már felkerestem. Arra jutottunk, hogy együtt kell működnünk. Segítenünk kell egy új sporttörvény megszületését, vagy a jelenlegi módosítását, amely alkalmazkodik a pillanatnyi helyzethez. Ugyanakkor megállapodtunk, hogy létrehozunk egy olyan szervezetet, amely a sportban, illetve a gazdaságban rejlő tartalékokat hivatott feltárni, mondjuk egy Magyar Sportmarketing Kft.-t. Erdei Tamás elnök úr is jónak látta a sportkongresszus közös rendezésének tervét. Az elnökségi ülésre meghívtam Elbert Gábort, a 34 fős új állami sportapparátus államtitkárát is, hogy Erdei Tamáshoz hasonlóan tájékoztassa a tagságot elképzeléseiről, szándékairól. Az általam vezetett MOB mindig együttműködött és a jövőben is együtt kíván működni az állami sportirányítással, hiszen nem felejtjük, hogy kiemelten közhasznú köztestület vagyunk, az egymásra utaltság tehát egyértelmű.
– A megállapodások arra valók, hogy megszegjék őket, és tíz hangoskodó olykor nagyobb zajt csap, mint tízezer hallgatag. Bízhat-e abban, hogy a támadásoknak egyszer vége szakad?
– Amíg a Fidesz alelnöke vagyok, nem. Lemondani pedig alelnöki funkciómról nem kívánok. Éppen ezért a támadásokra a jövőben is számítanom kell. A szomorú az, hogy a MOB elnökeként úgy kell felelősséget vállalnom a leendő olimpiai sikerekért, hogy a jelenlegi helyzetben gyakorlatilag nincs rálátásunk semmire. De egy esetleges gyenge szereplésért vagy egy újabb doppingbotrányért is engem tesznek felelőssé. Erre nem vagyok felkészülve. A realitásérzékem erősebb, mintsem hogy olyan szélmalomharcot vívjak, mint Don Quijote, aki csak hadakozik, de nincs a kezében fegyver. A MOB tagsága azt várja tőlem, hogy markánsabban álljak ki az ő nevükben is a magyar olimpiai és sportügyekért, nem politikusként, hanem bajnokként.