Halála után nem sokkal mégis megvalósulni látszik Abu Musszab al-Zarkavinak, az Al-Kaida terrorszervezet iraki szárnya vezetőjének dédelgetett álma, hogy a muzulmán vallás két ága, a síita és a szunnita elkötelezettségű hívők között nyílt erőszak keletkezzék. A jordániai származású terrorvezér mindig is azt akarta elérni, hogy általános káosz legyen úrrá Irakon, amely elhozná az ő idejét. Ma Bagdadban polgárháború, helyesebben vallásháború szedi naponta tucatszámra áldozatait. Vasárnap, miközben a világ lakóinak egyik fele az aznap esti labdarúgó-világbajnoki döntőt várta, két személygépkocsi állt meg az iraki főváros túlnyomóan szunniták lakta Al-Dzsihád negyedében egy ellenőrző pontnál. Tucatnyi fegyveres pattant ki a gépkocsikból, és válogatás nélkül tüzet nyitottak a járókelőkre. Volt, akit autójából rángattak ki, és helyben agyonlőtték. Bagdad már sokat látott, de ilyen brutális támadást még nem, amelyet nyilvánvalóan vallási okokból, fényes nappal követtek el: 42 szunnita maradt holtan az utcán. A kórházba szállított sebesültek közül még 15-en meghaltak.
„Megtisztítjuk a kerületet a szunnita terroristáktól” – mondta telefonon a Reuters brit hírügynökségnek a Mehdi Hadserege egyik név nélkül nyilatkozó vezetője. A Mehdi Muktada al-Szadr síita hitszónok milíciája, amely Bagdad többmilliós Szadr városrészét uralja.
A síiták egyébként meglepő türelemmel és visszafogottsággal fogadták eddig a közösségüket ért atrocitásokat. Ám valóságos hadüzenetnek számított, amikor az idén február 22-én szunnita terroristák bombamerényletet hajtottak végre a síiták – a nedzsefi és kerbalai után – harmadik számú szent helye, a szamarai Arany mecset ellen, amelyet porig romboltak. A válasz több mint négy hónapot késett e nyilvánvaló provokációra. Most már azonban kölcsönösen egymást érik a szunnita és a síita egyházi intézmények elleni akciók, vagy egyszerűen a hívők lemészárlása. Hétfőre virradóra összesen 29 személyt találtak holtan az iraki főváros különböző utcáin, míg kedden megállítottak egy nedzsefi gyászszertartásból hazatérő kisbuszt az egyik legveszélyesebb szunnita kerületben, Durában, tíz utasát, mind síiták, kiszállították a járműből és szabályszerűen kivégezték.
Muktada al-Szadr, aki korábban nem palástolta síita radikális nézeteit, és aki 2003-ban már háborút hirdetett az országot megszálló amerikaiak ellen, jó pár évig visszahúzódva figyelte a fejleményeket. A fiatal hitszónok számtalanszor vitába keveredett a síita vallási elöljárókkal, ám az utóbbi időben maga is türelemre szólított fel. A vasárnapi támadást követően kiadott közleményében megbékélésre hívta fel a feleket: még az is elképzelhető, hogy a Mehdi milíciák egy része önhatalmúlag hajtotta végre akcióit. Megbékélésnek azonban semmi jele, még aznap két pokolgépes merénylet volt a Szadr városrészben, amelynek 19 síita esett áldozatul. A vasárnapot követő három nap alatt több mint száz halottja volt csupán a fővárosi összetűzéseknek.
Jelenleg a viszontválasz viszontválaszt szül, Bagdad egyre mélyebbre merül a vallási harcok mocsarában. Nuri al-Malikinek, Irak síita kormányfőjének a célkitűzése, hogy véget vet az országromboló erőszaknak, igencsak a vágyálmok kategóriájába sorolható. A megfigyelők jelentései szerint a milíciák leszerelése épp azokra a többségükben síita rendőrökre tartozna, akik így vagy úgy, de kapcsolódnak ezekhez a fegyveres csoportokhoz. A rendőrség elnéző viselkedésével hozzájárul a Szent Bertalan-éjhez hasonló események megtörténéséhez – vélik a helyszínen tartózkodó tudósítók. Az amerikaiak és a helyi rendőrség egy hónapja megkezdett biztonsági akciója, amelyben ötvenezer fegyveres vesz részt, eddig nem hozta meg a várt sikert, sőt most láthatjuk eredménytelenségét.
Vidéken talán kicsit jobb a helyzet a fővárosinál, de van olyan megítélés is, mely szerint ott még a vallásháborút megelőző szakaszban tartanak. Az anarchia általánosan jellemző az országra, itt-ott már felkelésgyanús helyzetekkel. Kurdisztán továbbra is kivétel. Bár ezen a területen szintén történnek merényletek, mégis itt beszélhetünk a polgári élethez hasonló állapotokról. A középső, szunnita részen totális az anarchia, ebben a térségben vesztik az amerikaiak a legtöbb katonát. A déli Bászrában is feszült a helyzet az angolok „brit távolságtartási taktikája” ellenére.
A vallási tisztogatás, mintegy a készülő háború előjeleként, egyébként már jó ideje folyik Bagdadban. A Szaddám-korszakban a szunnitákat és a síitákat tekintve a főváros számos kerülete vegyes lakosságú volt. Ma már ez egyre ritkább. A becslések szerint százötvenezer család – errefelé ez igen nagy szám – hagyta el eddig lakóhelyét, miután a családfővel közölték, hogy nem szívesen látják ebben a környezetben. Igen kevés ember tud ugyanis ellenállni az elköltözésre való felszólításnak, ha azt megerősítik a család valamely tagja ellen elkövetett gyilkossággal.
Ám ennek ellenére a szunniták és a síiták többsége elveti azt a kegyetlenséget, amely most készülődik az iraki fővárosban. A történelem azt tanítja, hogy ahol gyenge az állam, ott a szélsőséges kisebbség teremti meg a törvényeket. Így van ez Irakban is, hiába hozták el az amerikaiak a „demokráciát”. Az eleve megkésett „demokratikus változások” tovább erősítették az etnikai és vallási megosztottságot. Jól látszik ez a kormány mindennapi munkáján, ahol nemegyszer tapasztalhatunk ilyen szembenállást.
Amiben vallási hovatartozás nélkül egységesen jó munkát fejt ki a kormányzat, az a korrupció. Egy minapi vizsgálat állítása alapján minden iraki minisztérium részt vesz ebben. Az amerikai kongresszus felmérése szerint ez a legsúlyosabb iraki probléma: korrupt vezetők az irányítás minden szintjén. A vizsgálat szerint négymilliárd dollár (!) folyt el kézen-közön a felújítási juttatásokból, ami már nemzetközi együttműködést feltételez. Mindenesetre ez jótékonyan hozzájárul egy új iraki vagyonos réteg kialakulásához. Nagyobb aggodalomra ad okot, hogy most már az olajbevételeket is megcsapolják illetéktelen kezek.
Hogy mennyire van szerepe a bagdadi helyzet kialakulásában a szomszédos Irán atomfegyverkezése körül folyó nemzetközi vitának, az sokak számára nem kérdéses. Teherán finoman már korábban is érzékeltette Amerikával, ha a nemzetközi szankciók szószólójának szerepében tetszeleg, akkor a térségben számtalan helyen tud neki kellemetlenségeket okozni. Az egyik ilyen hely Irak, mégpedig a 16 millió síitájával. Paul Bremer volt iraki amerikai kormányzó épp a napokban nyilatkozta egy bagdadi lapnak, hogy Irán jelen van az iraki sakktáblán. A diplomata azt állította, hogy Teherán anyagi, technikai segítsége folytán jelentős befolyással van az iraki helyzet alakulására. Egyes források szerint az iráni hírszerzés jelentős pozíciókat épített ki Irakban, és az iraki síita területeken az iráni forradalmi gárda kiképzőtisztjei működnek, nem egy közülük fogságba is esett. Teheránnak különösen jól jön a mostani helyzet arra, hogy a térségben meglévő befolyásolási képességét bizonyítsa. Akár bemutatót tarthat az amerikaiaknak a kialakuló vallásháborúból, amelyben az amerikai hadsereg könnyen a két egymásnak eső fél közé kerülhet.
origo.hu
Orbán Viktor: Három év alatt közel 40 százalékos minimálbér-emelés
