Sokakat foglalkoztat a kérdés: érintik-e a mostani megszorító intézkedések a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének (VTT) tervezett menetét. Ez nyolc árapasztó tározó megépítését és három nagyvízi mederszakasz kialakítását irányozza elő a Tisza mentén – eredetileg igen magas költségvetéssel. Az árapasztók és a nagyvízi medrek helyét ökológiai és földrajzi szempontok figyelembevételével jelölték ki. Elkészült az örökségvédelmi hatástanulmány is. A VTT-program több száz régészeti lelőhelyet érint ezen a területen.
Jankovich-Bésán Dénes, a Magyar Régészszövetség elnöke arról tájékoztatott: egyelőre csak két megye három helyszínén folyik tározóval kapcsolatos megelőző feltárás: Szolnok, Tiszaroff és Cigánd mellett. Tizenhat másik helyen hullámtéri, töltéserősítő munkákat végeznek.
A Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke a minap úgy nyilatkozott az Új Néplap című helyi orgánumnak: nincs veszélyben a Vásárhelyi-terv. Csupán a régészeti feltárásokra fordított összegek csökkenhetnek. Vajon miért és hogyan? (Természetesen feltettük ezt a kérdést Tokár István elnöknek, aki azt kérte, térjünk vissza a problémára később.)
Varga Miklós, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára azzal indokolta lapunknak a csökkentési szándékot, hogy „a szerződéstervezetekben a régészeti feltárásokra előirányzott összeg meghaladja a törvényben előírt kilenc ezreléket”.
A nemzeti kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi törvény 23. paragrafusának első bekezdése azonban nem „kilenc ezrelékről” szól. A következőt rendeli el: „Fejlesztések, beruházások tervezése során a megelőző feltárás teljes költségét, de legalább a teljes bekerülési költség kilenc ezrelékét kell költség-előirányzatként biztosítani a feltárás fedezetére, így különösen a régészeti hatástanulmány, próbafeltárás, régészeti megfigyelés, dokumentálás, elsődleges leletkonzerválás, valamint az elsődleges leletfeldolgozás teljes és a leletelhelyezés rendkívüli költségeit.”
Erre a munkára a beruházónak és a megyei múzeumoknak szerződést kell kötniük. Meg is tették (a szolnoki esetben nem szerződéstervezetről van tehát szó, hanem aláírt szerződésről) – és a régészeknek rendkívül szoros határidőt szabtak. A múzeumok közbeszerzési eljárás során vettek fel munkásokat, technikusokat, régészeket. Ha azonban a múzeum nem kapja meg a beruházótól az elvégzett munkáért szerződés szerint járó pénzt, nem tudja kifizetni az alvállalkozókat. Ők panaszt tehetnek a Közbeszerzési Tanácsnál. Ennek a tanácsnak pedig joga van arra, hogy külön értesítés nélkül azonnal letiltsa a kérdéses összeget a kényszerhelyzetben lévő múzeumnál. Tehát: a szerződéssel fizetésre kötelezett (a beruházó) nem fizet, ennek az ódiumát viszont a munkákat elvégző-elvégeztető múzeumnak, egyetemnek kell viselnie.
Ilyen helyzet állhat elő Szolnok megyében, ahol a megyei múzeum az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának Régészettudományi Intézetével közösen végez régészeti feltárást Rákóczifalva határában. Természetesen a szabályos, aláírt szerződésben foglaltaknak megfelelően. Kéthavi munkájukért járó összeggel, mintegy 160 millió forinttal tartoznak nekik – tudtuk meg Raczky Páltól, az intézet igazgatójától, az ős- és kora történeti régészeti tanszék vezetőjétől. Határozottan állítja, hogy a tavaly aláírt szerződés szerinti ütemezésben, illetve a Vásárhelyi Konzorcium kívánságának megfelelő sorrendben haladnak, semmivel nem késtek. A helyszínen többször át is ütemezték a munkálatokat a beruházó igényeinek megfelelően, hogy ezzel is segítsenek. Nemhogy nem késtek, a mostanra tervezettnél hat hektárral nagyobb területet nyitottak meg, már ott is folyik a feltárás.
Így aligha érthető annak a vízügyi szakembernek a nyilatkozata, amely ugyancsak az említett helyi lapban jelent meg, és arról szól, hogy az illető „aggályosnak tartja a bivalytói töltésáthelyezés határidős befejezését”, mert „úgy látja, hogy a régészeti feltárás lassan halad”.
Ez a cikk épp akkoriban jelent meg, amikor fölröppent a hír, hogy állítólag a régészeti munkák elvégzése nélkül akarják folytatni a VTT-programot. Ennek a hírnek a valóságtartalmáról is megkérdeztük Varga Miklóst. „A szükséges feltárásokat el kell végezni, de csak a műtárgy- és töltésépítéseknél” – jelentette ki a szakállamtitkár. Arról is tájékoztatta lapunkat, hogy az idén a tavalyi, el nem vonható forrásmaradványokkal együtt mintegy húszmilliárd forintot költenek a VTT-re. (Az interneten is hozzáférhető idei költségvetési törvény mellékletében 5,7 milliárd szerepel.)
A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztését megalapozó kutatás „négy témakörhöz kapcsolódó 21 téma keretében dolgozza fel a VTT-programhoz kapcsolódó vidékfejlesztési kérdéseket” – olvasható a VTT római I. számmal jelölt tervezési tenderében, amely a Terv a területfejlesztés, a földhasználat, a természet- és örökségvédelem, valamint a talajvédelem figyelembevételére címet viseli. Ennek 4. pontja a kutatási program témaköreit és témacsoportjait ismerteti. Az első ezek közül: „Átfogó tanulmány a Tisza-vidék történelmi, településtörténeti, településhálózati, település-néprajzi és településtipológiai áttekintésére a táj sajátos települési, régészeti és műemléki értékeinek VTT-programot érintő kiemelésével.” Ez az első és a legfontosabb. Könnyű belátni, milyen következményekkel járna, ha elmaradnának a régészeti feltárások, vagy netán korlátoznák a régészek munkáját.
Lehet, hogy valahol valakik sokallják a régészeti feltárásokra fordítandó pénzt, amelynek végösszege gyakran amúgy is megalázó alkufolyamatban alakul ki?
A rendkívül kényes és aprólékos feladatok megoldását igénylő régészeti munkát kizárólag az erre képesített, felkészült szakemberek végezhetik. (Megfelelő javadalmazásért, ahogy az üzleti világban természetes. Miért nem természetes ez a tudományban?) A régészet olyan szakma, amelyben nincs „javítási” lehetőség. Aki itt egyszer valamit elront, az örökre elvész. Vele pedig elvész a nemzeti kulturális örökség egy darabja, amelynek védelméről nemcsak az itthon 2001-ben meghozott törvény szól, hanem a nemzetközi máltai egyezmény is.
Varga Miklós államtitkár megerősítette azt az információnkat, hogy július 19-én találkozik Persányi Miklós, a környezetvédelmi és vízügyi, valamint Hiller István, a kulturális örökségvédelemre is hivatott új egyesített tárca vezetője, hogy megbeszélje „azokat a kérdéseket, amelyek mind a két tárcát érintik, szó lesz a régészeti feltárásokról is”.
Erre a találkozóra a tározóépítésben jelenleg érintett két megyei közgyűlés elnökét hívták meg. Sem Raczky Pál mint az ELTE-t érintő hatszázmilliós projekt vezetője, sem Rezi Kató Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese lapzártánkig nem kapott meghívót (az utóbbi a tiszaroffi tározóval kapcsolatos megelőző feltárást végzi a szolnoki múzeummal közösen). Nem hívták meg a részt vevő múzeumok szakértőit sem.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
