Reformkorban élünk, ami magyarról magyarra lefordítva annyit tesz, hogy megszűnhet a Reform. Ezek szerint a puffer se rentábilis. Minap túl az Óperencián, vagyis rovaton kívül, túl az enciklopédián, a Magyar Nemzetben esszém jelent meg, Akié a keresztrejtvény, azé az agy a címe, s a jobboldali puffersajtó lehetőségéről elmélkedett. Arról, hogy míg a liberális-baloldali magterület, mondjuk, Népszabadság, Népszava, 168 Óra körül egy látszólag értéksemleges, könnyed szellemi pufferövezet található, addig a jobboldali magterület, mondjuk Magyar Nemzet, Heti Válasz, Demokrata körül nincs efféle értéksemleges szellemi zóna. Ezért a liberális-bal oldal túlterjed önmagán, míg a jobboldal addig nyújtózkodik, amíg a takaró ér, jottányival se tovább. Néhány brutális jobboldali vicclapot leszámítva szinte alig van olyan bulvárlap, amely közvetve, érzelmileg ne a liberális-baloldali közérzetet erősítené.
A Reform jobboldali pufferlap szeretett volna lenni: szórakoztató, bulvárszerű, egyszersmind értékorientált. Ha megszűnne, a sajtóegyensúly ismét a ballib oldal javára tűnik majd borulni, bár ez sem fátumszerű, hisz a kőkemény liberális Kurír ugyancsak megszűnt. Egy tény, a Reform megszűnte esetén a „jobboldali toll panasza”, copyright Szász István, Népszava, ismét indokolt lesz.
A jobboldali toll szerint mindenképp sajtóegyensúlynak kell lennie, máskülönben a keresztény, nemzeti konzervatív hangsúlyok elhallgattatásra vannak ítéltetnek.
Hogy akié a keresztrejtvény, azé az agy, hogy a propaganda: hatalom, nos, ez Goebbels óta nyílt titok. Goebbels óta szabadon abszolút mosóporreklám az egész világ: a legkülönbözőbb ideológiai címszavak alatt folyamatos a manipuláció. Akkor viszont miképp következhetett be az 1956. október 23-i forradalom? Elég elmenni a Széchényi könyvtárba, s ott fellapozni a korabeli, mondjuk október 22-i újságokat, s láthatjuk, a Petőfi Kör viharos gyűlései ellenére is minden betű, egész a nagy napig, szem volt a láncban. Egész a nagy napig, a Gerő-féle fordulat ellenére a kommunistáké volt az információ monopóliuma. 1956. október 22-én, sajtó útján senki se mondhatta, hogy gyerekek, csináljunk forradalmat, s Antall Józseffel egyetemben mégiscsak tetszettek forradalmat csinálni. Adott esetben sajtóegyensúly nélkül is irtóztató erejű közlések mehetnek végbe.
Goebbelsi logikával az igazi közlések, közlemények nem foghatók fel, hisz azok a természetüket tekintve mindig ellenzékiek. A Boráros tér mögött található a Buddha Beach, a Közraktár egyik épületében. Buddha tehát betört a világpiacra, de miképp lett belőle Buddha? Milyen volt a sajtója neki akkor, amikor épp az a dolog történt vele, ami Buddhává tette? Jézus hány interjút adott, mekkora volt az impaktfaktora? Bizony-bizony mondom néktek, míg Jézusból mellesleg Jézus lett, a világ másra figyelt, mással volt épp elfoglalva. Ne feledjük, a legkorábbi evangéliumok is mintegy hetven évvel a tulajdonképpeni történet után fogantattak – Szentlélektől. A korabeli történettudomány, a korabeli krónikák számára Jézus gyakorlatilag nem létezett. Az-Zarkávi és Oszama bin Laden is szerepelt már a Time címlapján. Mohamed medinai útja címlapsztori lehetett volna-e az ötödik században?
A hívők, a keresztények, a konzervatívok, ha kizárólag a sajtóegyensúlytól remélik a jobboldal választási győzelmét, avagy épp a re-evangelizációt, megrekednek a közlés propagandaszintű értelmezésénél, és elfeledkeznek a közlés, a publikáció őseredeti misztériumáról. Arról, hogy a ma legerősebb „spirituálék”, a kereszténység, az iszlám és a buddhizmus mesterek szaván keresztül, olykor szűk társasági létben hatolt el a lélek legmélyére.
Hívők, ne feledjétek: az újság mindig csak ráadás. Az újság csak második kiadás a szóhoz képest. És semmiféle sajtóegyensúly nem helyettesítheti a csöndben megszenvedett, gyógyhatású igét.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
