Aranyszájú Friderikusz Sándor szerint kis ország, kis csőcselék. Ugyanez módosítva: kis ország, kis „high life”, pirinyó celebritás. De annál nagyobb hűhóval. Ki nálunk a híresség? Akiről a bulvár szól. És hogy kit fogad a kegyeibe a bulvársajtó meg a bulvármédia? Őszintén szólva a fene tudja. Hogy mitől sztár az a szánalmas nő, aki hetenként más férfit talált ki a gyereke apjának, vagy mitől az az incifinci tévécica, akiről megírják, hogy leejtette a mobiltelefonját? Az sem rossz, amikor a hajdani tornászlány azon nyefeg, hogy a média lehetetlenné teszi az életét. Szívből sajnáljuk, mint azt a lakli hölgyet, aki minden héten megfogadta, hogy soha többé nem csacsog magáról. Aztán mégis, mert kell az ismertség, mint egy falat kenyér.
Minden újra kezdődik: a közönséget etetni kell. A kereskedelmi csatorna üdvöskéi tudnának erről beszélni. Ki kivel, mikor, hol és miért igen, ha nem, akar gyereket, nem akar, és ha nem akar, mit akar? Egymást dicsérik, a nagyszerű családanyát, konyhatündért, konfliktuskezelő hölgyet, megértő asszonyt, mellnagyobbító, -kisebbítő szeretőt. A celebritás arról ismerszik meg, hogy pörög. Ez a szó hovatovább egyetlen értékmérője a sikernek: tenger a dolguk, nemcsak a súgógép leolvasása emészt fel hihetetlen energiákat, de az állandó „vanás”, a folyvást jelenlét is eszi az erőt. Minden partin ott lenni, minden Makány-, Zoób-, Náray-ruhát felvenni, kamera előtt csókolgatni a vetélytársakat, és szellemesnek vélt hülyeséget mondani a tudósítóknak. A mi társasági nőink: szexisek, csodálatosak, fiatalosak, kortalanok, ápoltak és üdék. Még hatvanévesen, sőt százhúsz kilósan és kopaszon is énekelnek, táncolnak, edzenek, nem fog rajtuk az idő. A férfiak sármosak, hódítók, álompasik, tinibálványok, még pót- vagy bevarrott hajjal is. Nekünk különösen tetszik Csipa, akinek beceneve a szemzugba rakódott váladékot jelent, amúgy a Hooligans énekese.
Külön színfolt a kertévék kibeszélőshow-ja. A legprimitívebb ösztönök preparálása, ahol a műsorvezetők intellektusát csak az menti, hogy agykapacitásuk semmivel sem nagyobb foghíjas vendégeikénél. Jellemző fajsúllyal szerepelnek a lapokban: „Mónika vett egy kanapét”, „Balázs Balira utazott”.
Hírességeink között köszönhetjük Gáspár Győzőt és Schobert Norbertet családostól. Gáspár úr egy kelet-európai unikum: hogy képes egy hadari, nagyzolós, infantilis, idegesítő, se felnőtt, se gyerek egymillió nézőt a képernyő elé vinni? Akkora rejtély, mint a lineáris A írás. Schobert Norbert keserű levélben tudatta az országgal, hogy „szegény, apátlan, kövér, rendőr, zsidó fiú”. A sorrendért nem vállalok felelősséget. Szóval a „fitneszguru” dietetikus, üzletember, ásványvíz- és csokimárka, étterem-tulajdonos, kommunikátor, személyi edző, fogyasztómágus… boldogtalan. Őrá pikkelnek, nem ismerik el a munkáját, és folyton fúrják. Őt is meg a családját is. Nem egészen értem, mintha néhány firkász csúnyákat írt volna a Norbi-kajákról. Na és? Schobert Norbert korunk hőse, a névtelenségből emelkedett a legismertebbek és vélhetően a leggazdagabbak közé. Ezt az emberek elviselik, de nem szeretik. Akiknek pedig belegyalogolt a szakmájába, orvosokéba és táplálkozás-szakértőkébe, végképp nem fogják elismerni. Ezen megsértődni…?
Aki hisz Schobert Norbertben, annak használ a tanácsa, aki meg nem, az ne egyen pacalt déltől éjfélig. Egy biztos: aki S. Norberthez jelentkezett fogyni, az lefogyott. És ha Verebes István nem tiltott szerekkel vagy vudu szertartásokkal érte ezt el, hanem S. Norbert speciális edzéstervével, akkor végre egy híresség, aki kreál is valami hasznosat.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
