Csónakázás a deltában, szállás Haginál

Kukule, Kukule! – üvöltötte torkaszakadtából a motoros csónakunkat irányító fiú, miután konstatálta, hogy kis naszádunk egyik tagjának nyoma veszett. Jól szórakoztunk a sajátos csatakiáltásokon (egyébként kollégája becenevét ismételgette fennhangon derék csónakosunk), mígcsak bele nem gondoltunk a helyzet korántsem vicces voltába. A Duna-delta egy magyarországi megyényi területen húzódik, a labirintust idéző csatornák és a helyenként dzsungelre emlékeztető fás, bokros övezetek, szigetecskék pedig örökre eltüntethetik azt, aki itt eltéved. De még mielőtt valóban elkezdtünk volna társaink életéért aggódni, valahonnan a nádasból előbukkant Kuku, csónakjában a makkegészséges négy leányzóval, így töretlen lelkesedéssel folytathattuk négyórás túránkat. A delta egyébként lenyűgöző. A mintegy háromszáz madárfajtának otthont adó területet az utóbbi években ismét felfedezték a turisták. A kalandvágyóktól a pihenést keresőkön keresztül a megrögzött pecázókig sokan jönnek. Vannak, akik csak a tengerparti üdülésüket szakítják meg egy-két napra, de azok száma is egyre nő, akiknek hosszabb időtöltésre is vonzó a delta. A szigeteken több helyen is igényes szálláshelyek találhatók, hotel és a helyi építészeti tradíciót követő, fürdőszobával, televízióval ellátott, légkondicionált faházak egyaránt. Az árak nem magasabbak egy hasonló felszereltségű balatoni panzióénál, a környezet viszont valóban egyedi. Ráadásul a helyieket még nem kényeztette el a turisták hada, így az átverés lehetősége is ritkábban fordul meg fejükben. Nyitott szívű emberek, akik teszik a dolgukat, igaz, nem mosolyognak csak azért, hogy a bal lábbal kelt turista kedvében járjanak. Itt még van valami abból a sokat emlegetett balkáni bájból. Még van. És még van sok humorérzék, ami nélkül errefelé nehezen lehet megélni.
Konstanca, s a kikötővárossal gyakorlatilag összeépült Mamaia üdülőtelep alig másfél órás autóútra van a deltától. Ha valakinek túl hosszúnak tűnik az utazás, megállhat valahol félúton, például a fantáziadús Két Nyuszihoz névre hallgató vendéglőnél. Így tettünk mi is. Fél óra múlva spontán táncos-zenés est vette kezdetét az étteremben, utólag csak találgattuk, hogy a túl gyorsan felhajtott – finom és kifejezetten olcsó – vörösbor, a törökös román lagzizene vagy a személyzet idehaza elképzelhetetlenül barátságos lazasága késztetett-e minket a mulatozásra. Este érkezünk vissza szálláshelyünkre, a mamaiai Iaki hotelbe. A négycsillagos szálloda a világszerte ismert egykori román labdarúgó, Gheorghe Hagi tulajdonában van. A macedón származású sportembert ma is istenként tisztelik Romániában. A hotel nem éppen romános csengésű neve nem véletlen. Hagi gyerekei nevéből (fiát Ianisnak, lányát Kirának hívják) fabrikálta a Iaki nevet. Véletlen szerencsénknek köszönhettük, hogy épp ottjártunkkor találkozhattunk is a híres tulajdonossal. Hagi – akiről stadiont neveztek el Konstancán – családja és barátok körében üldögélt az európai mércével is rendkívül elegáns szálloda bárjában. És bármilyen meglepő, meccset nézett. Mesélik, Hagi megmaradt gyorsharagú, de szerény embernek. Büszke macedón származására, második feleségét is e nációból választotta. A hotel átalakításakor nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy olyan emberek tervezzék meg és hajtsák végre a szükséges átalakításokat, akik valóban értenek a szakmájukhoz. Nem szólt bele munkájukba, ezért lett valóban sikeres a felújítás, mondják a történetet közelről ismerők.
A tengerparti hotelek privatizációja egyébként nagy részben már lezajlott, az új tulajdonosok többnyire románok. Talán ezzel is magyarázható, hogy a külföldi turisták még nem „fedezték fel” nagy létszámban a Fekete-tenger e partszakaszát – magyarázza a szintén minden igényt kielégítő, a magyarországinál nem drágább árakkal működtetett Savoy hotel igazgatója, aki egyben tulajdonos is. Mint mondta, ha egy német vette volna meg a szállodát, akkor nyilván könnyebben tudott volna vendégeket hozni hazájából. A középkorú Angela Zahiu a kilencvenes évek elején szállt be az üzleti életbe, s lassan kapaszkodott felfelé. A szállodát kétmillió euróért vásárolta, a pénz nagy része különböző uniós kölcsönökből jött össze. A vendégek többsége külföldi, ami egyébként nem jellemző Mamaia egészére. A románok is meg tudják engedni maguknak az egyhetes, tíznapos szállodai üdülést, és imádják saját tengerpartjukat. De sokan ugranak le egy hétvégére Bukarestből is, néhány kilométer híján elkészült a fővárost és Konstancát öszszekötő autópálya, így bő két óra alatt megközelíthető a Fekete-tenger. Amely egyébként Budapestről sem elérhetetlen, a Malév repülőjáratával alig egy óra az út. Autóval ugyan hosszabb az utazás – 10-12 óra –, de Erdélyen keresztül bőven akad látnivaló.
Mamaiatól összességében nem kell ugyanazt várni, mint mondjuk az olasz Jesolótól. A homokos, széles part ugyan hasonló, s ma már a szállodák többséges is eléri az ottani szintet, az összkép mégis különbözik. A település kevésbé rendezett, az árak azonban töredékei csupán az olaszokénak. Egy sört kb. húsz méterre a tengertől, a homokos part kellős közepén lévő bárteraszon 200 és 300 forinttal egyenértékű lejért lehet inni (1 lej = 78 forint). Ugyancsak néhány méterre a víztől önkiszolgáló éttermek üzemelnek, ezekben ezer forint alatt kiadós, kétfogásos ebéd fogyasztható, de a többi mamaiai vendéglő árfekvése is a magyarországi alatt van. Kivételek természetesen itt is vannak éjjeli bárok, diszkók esetében. Nem kedvez Mamaia, s általában a román tengerpart a sietős vendégeknek. Itt mindenki ráér, a pincért is beleértve. A hangulat azonban oldott, senki semmin nem lepődik meg, így például mi sem estünk hanyatt attól, hogy egy elegáns vendéglőben a remek előadást bemutató táncosnők – legalábbis a helyi jól értesültek szerint – harminc euróba kerülnek egy éjszakára. Nem táncpartnerként, természetesen.
A másik ismert üdülővárosban, Neptunon bejárható Ceausescu egykori villája. A ház gondnoka lelkesen mutatta nekünk, melyik fotelben ülve kávézgatott Arafat és hol ebédelt Nixon a Conducator társaságában. A Kárpátok géniusza idején kiépített román tengerpart ma balkániasan európai. Akinek megmozgatta a fantáziáját e szópárosítás, máris indulhat.