Egy Heti Válasz-olvasó

A világbajnoki meccsek szünetében a Heti Választ szokta lapozgatni Esterházy Péter író és publicista. Amint tájékoztatójából megtudjuk, Népsportot is szokott olvasni (ez régen lehetett, mert szűk két évtizede már, hogy Nemzeti Sport jelenik meg a Népsport helyett), meg persze Magyar Narancsot. Az az igazi. Nem lennék meglepve, ha a bejelentést követően a Heti Válasz szerkesztősége egy emberként venné a motyóját, és odébbállna. Őket ne dicsérgesse Esterházy Péter, a dagályos liberalizmus zászlóvivője, a zámolyi romákért tüntető negyven értelmiségi egyik leghangosabbika. Aki ma is Népsportot olvas.
Ifjú hírlapíró voltam, amikor – valahol Nyugaton – összefutottam a Szabad Európa Rádió kiküldött tudósítójával. Beszélgettünk, kicsit évődtünk egymással, mire ő azt mondta, ne piszkálj engem, öcsi, mert bemondom a Szabad Európában, hogy a Pilhál Gyuri egy rendes ember. Inkább abbahagytam az offenzívát.
Esterházy Péter most a Heti Választ dicséri. Idézek a dolgozatából: „Ne zárjuk be önmagunkat az ellen-Magyarországba, ahol saját rítusaink, hőseink, bálványaink, valamint kulturális értékrendünk, tévénk, rádiónk és szoclib hentesünk.” (Hogy hogyan jön ide a szoclib hentes, máig ismeretlen.) Ránk szól még a szerző, ne feledjük, a hentes az hentes az hentes. A haza az haza az haza. (Így, nem elírás.)
Akkor most ki itt a hülye? A hentes? Esetleg a szerző?
Nem piszkálom tovább a koszorús költőt, őfelette védőernyőt tartanak a zámolyiak, rossz szó nem érheti. Ott van a Parnasszuson.