Labdarúgásban lényegesen egyszerűbb a képlet, hiszen a németországi vb-n járt 23-as keretből csupán a kapus Dragoszlav Jevrics montenegrói, vízilabdában azonban a Kotori-öböl, kézilabdában pedig Podgorica városa ontotta és ontja a tehetségeket. Ezt egészen mostanáig főként Belgrád örömére és dicsőségére tette, ám a közösködésnek lassan – vagy nagyon is gyorsan – vége szakad. A téma számunkra azért is különösen aktuális, mert szeptemberben Belgrádban vízilabda Európa-bajnokságot rendeznek, és a magyar pólóválogatott fő ellenfele a 2004-es athéni olimpián még mögöttünk második, de a 2005-ös montreali vb-n, valamint az idei budapesti Világkupán már előttünk első szerb-montenegrói alakulat lesz. Pontosabban a jelek szerint már csak előbbi, érdeklődésünkre legalábbis erről számolt be az önállóvá vált szerb szövetség főtitkára, Dejan Perisics: „Nagyon érzékeny a kérdés, ezért semmi olyasmit nem szeretnék mondani, ami nem száz százalékig biztos. Az viszont tény, hogy a jelenleg is zajló Világligában csupán szerb játékosok szerepelnek a válogatottban, a montenegróiak a közös felkészülés egyetlen fázisában sem vettek részt. (Ők azt állítják, azért, mert nemkívánatos személyekké váltak – a szerk.) A különválás egyértelműen a montenegrói vízilabda számára jelent nagyobb nehézségeket, hiszen az eddigi közös bajnokság első osztályában mi öt klubbal szerepeltünk, ők hárommal, a második ligában pedig már hat-kettő volt az arány. Montenegró önálló válogatottja legkorábban a 2008-as Európa-bajnokságon, a 2009-es vb-n és a 2012-es olimpián szerepelhet, a nemzetközi kupákban is mindent a nulláról kell kezdenie, Szerbia viszont jogutódként megtartja összes pozícióját.”
A parton legalábbis mindenképpen. Kérdés, így lesz-e a vízben is. Mert az a bizonyos három első ligás csapat a Jadran Herceg Novi, a Primorac Kotor és a Budva, a tavalyi montreali világbajnok keretből pedig Janovics, Radics, Gojkovics, Zlokovics és Jokics is Crna Gora-i illetőségű. Nem véletlenül mondta dr. Kemény Dénes magyar szövetségi kapitány, hogy nélkülük és honfitársaik nélkül akár meccsenkénti négy-öt góllal is meggyengülhet a szerb csapat – és ez nekünk bőven elegendő lenne az egygólos vereségek helyetti három-négy gólos győzelmekhez.
Női kézilabdában hasonló reményeket táplál Németh András szövetségi kapitány is – a jelek szerint rövid távra hiába. Pedig a montenegrói női kézilabdázás erejéről sajnos a magyar szurkolók is roppant friss emlékeket őrizhetnek, hiszen a Buducsnoszt Podgorica májusban éppen a Győri ETO-val szemben szerezte meg a KEK serlegét. A decemberi, svédországi Európa-bajnokságon a mieink egy csoportba kerültek a déli szomszéddal, amely az Eb-selejtezőn a tavalyi vb-ezüstérmes románokat ejtette ki. A kontinensviadalra a szerb szövetségből származó tegnapi információink szerint még egyszer és utoljára összeáll a románverő vegyes csapat, amelynek kapuját a Podgorica klasszisa, Knezovics őrzi, további montenegróiak pedig a külföldi légióból érkeznek. Az élen természetesen Maja Szaviccsal, a Slagelse ászával, akinek szereplése azért sem lehet kérdéses, mert klubedzője egyben a szövetségi kapitánya is: Anja Andersen.
Kérdés persze, hogy a decemberre politikai és lelki értelemben is végleg kettészakadó ország csapata csak közös lesz vagy egységes is. Női sportolók esetében ez különösen fontos szempont. Amikor például a ’90-es évek első felében a már önállósult Csehország és Szlovákia egy ideig még egy együttest állított ki a nemzetközi porondon, nevetség tárgya volt, amint a mérkőzések előtt a játékosok egyik fele a csehszlovák himnusz elejét, a másik fele pedig csak a végét énekli. Ez az „összhang” aztán később a pályán is rendre megmutatkozott.
Hosszabb távon az a legvalószínűbb, hogy a függetlenné vált államok hagyományos sportágaikban ismét elérik a világszínvonalat, ami a mi nézőpontunkból annyit tesz: eggyel nő a komoly ellenfelek száma. Férfi vízilabdában erre a 2003-as Eb szolgáltatta a legszemléletesebb bizonyítékot, hiszen a finálét Szlovéniában Szerbia és Montenegró vívta Horvátországgal. De ha az idei női kézilabda Eb mezőnyét böngésszük, akkor is megállapíthatjuk, hogy a 16 csapat között jut hely Szerbia-Montenegrónak, Horvátországnak, Szlovéniának és Macedóniának is. Az Eb negyede tehát máris exjugoszláv hitbizomány; még szerencse, hogy sokkal tovább már nem szakadhat az első világháborút lezáró békeszerződések egyik legmesterségesebb tákolmánya.
origo.hu
Mandela-effektus: Az emlékezet trükkje vagy kollektív tévedés?
