Esély a moldvai csángók megmaradására

Ismét keveset hallunk a csángókról. Egy-egy médiaesemény, dokumentumfilm időnként megtöri a csendet, aztán megy minden a régi kerékvágásban. A csángókérdésben nincs áttörés, s rövid időn belül aligha lesz. Részsikerek azonban szép számmal vannak. Hogy ezek elegek-e a mintegy hatvanezres, magyarul beszélő népcsoport hosszú távú megmaradásához, azt ma még lehetetlen megjósolni.

Nemrég újabb oktatási központnak alkalmas házat vásárolt a Csángó Magyarok Szövetsége. A moldvai Csík (Ciucani) falu központjában immár három ingatlan áll rendelkezésre az iskolai tanórákon kívüli magyartanításra. Az 1200 négyzetméteres telket és a házakat az úgynevezett keresztszülő program révén vásárolták. A kezdeményezés lehetővé teszi, hogy bárki jelképesen keresztgyermekévé fogadjon csángó magyar gyermekeket, és ennek fejében anyagilag támogassa anyanyelvi oktatásukat. Bár a fentebb említett magyartanítás lassan megszokottá válik Csángóföldön, sokan vélik úgy Erdélyben és Magyarországon egyaránt: nincs valós esély a csángó identitás megtartására Moldvában. A helyzetet korántsem látja ilyen sötéten Diószegi László, a Teleki László Alapítvány ügyvezető elnöke, aki immár hosszú évek óta a helyszínen is tapasztalatokat szerez a csángó magyarok helyzetéről. Legutóbb június elején az alapítvány szervezésében Bákóban és Pusztinán tartottak csángókonferenciát. Diószegi László lapunknak nyilatkozva Pusztai János nyelvészprofesszor előadását idézte fel. A professzor emlékeztetett arra, hogy a világon beszélt mintegy öt-hatezer nyelvből ötezret beszélnek százezernél kevesebben és háromezret tízezernél kevesebben. Ma már az Európai Tanácsban is téma e veszélyeztetett népcsoportok megmentése, s erre a kutatók és politikusok látnak is esélyt. Diószegi szerint a Kárpát-medencei tizenhárommilliós magyarsághoz viszonyítva sem elhanyagolható a több mint hatvanezres magyarul beszélő csángó népcsoport létszáma. „Ne feledjük, hogy a kutatók már a nyolcvanas években ezt a létszámot állapították meg, ami annyit jelent, hogy húsz év alatt nem történt radikális beolvadás, népességcsökkenés. Éppen ezért korántsem eredménytelen, és ebből következően nem is reménytelen az a tevékenység, amit a csángók érdekében folytatunk” – hangsúlyozta a Teleki László Alapítvány ügyvezető elnöke, nyomatékosítva: a csángóknál nincs demográfiai probléma, ma sem ritka a hét-nyolc gyermekes család.
A sepsiszentgyörgyi Háromszék című lap írása szerint a júniusi konferencián a külső szemlélő számára is meglepetésszerűen hatott a fiatal csángó magyar értelmiségiek és a vélük társuló erdélyi, anyaországi fiatalok tudományos felkészültsége, terepismerete és a csángó téma általuk történő szakavatott kezelése. „A meglepetés erejével hatott és az igazságtétel keltette örömmel társult, amint a résztvevők a konferencia idején és utána a közvélemény ítélőszéke elé vitték a moldvai magyarok román eredetével kapcsolatos tévhiteket, a Ceausescu-rezsim alatt megrendelésre gyártott, állami pénzen a párt- és papi hierarchia szervezésében terjesztett elméleteket, s az ezeket tartalmazó fércelményeket” – írja az erdélyi lap. Üröm az örömben ugyanakkor, hogy a bákói értekezletre azok a fiatal román kutatók sem mentek el, akik máshol és más alkalmakkor kritikával illették a nacionalista irományokat. Diószegi László szerint ez a tüntető távolmaradás azért szomorú, mert korábban a budapesti tanácskozásra többen is eljöttek. Nem mindig értettünk egyet a román kollégákkal, de ez a tudomány velejárója – mondta a Teleki László Alapítvány ügyvezető igazgatója, hozzátéve: bár ezúttal is meghívót küldtek, végül Vladimir Peterca bukaresti teológiaprofesszor és a fiatal kolozsvári Alexandru Simon kivételével senki sem jött el. „Szándékosnak tartom ezt a magatartást és bizonyos fokig megfutamodásnak is. Ez a román tudományos élet, és nem a tanácskozás kudarca” – fogalmazott Diószegi László.
Vladimir Peterca a kolozsvári Krónikának nyilatkozva elmondta, „lehet, hogy még éveknek kell eltelniük a magyar nyelvű misék ügyének megoldásáig, de egy-két hónapon belül is megtörténhet az áttörés”. A bukaresti római katolikus szeminárium rektora, Petru Gherghel a iasi püspök képviseletében vett részt a rendezvényen, és a püspök üzenetét is felolvasta. Ebben az egyházfő a Brüsszelben bemutatott Made in Romania című, csángó témájú dokumentumfilm ellen emelte fel a szavát, és ezúttal is leszögezte: álproblémának tartja az egész csángókérdést. „Kínos volt a levél felolvasásának a feladata” – ismerte el Vladimir Peterca, de hozzátette, megszokta már, hogy a közvetítői szerepkörre vállalkozó személynek olykor kellemetlen helyzeteket kell átélnie. A konferencia egyházi kerekasztalát a rendezvény legfontosabb részének nevezte Diószegi László. Az alapítvány vezetőjének elmondása szerint a iasi püspök képviselőjén kívül számos olyan – az egyházi hierarchiában nem magasan beosztott – pap is részt vett, akinek a moldvai csángókkal kapcsolatosan sok élménye van (két olyan tisztelendő is ott volt, akik moldvai csángó származásúak, a Csángóföldön kezdtek el szolgálni, az egyik ma Magyarországon, a másik Ausztriában szolgál). Gyakorlatilag mindenki a megjelentek közül egyértelműen kijelentette: a csángóknak joguk van a magyar nyelvű miséhez, ez semmiféle egyházi kinyilatkoztatással nem ellentétes.