Álom-könyvecske, miképpen az Éjjeli Látásokat, jelenéseket és Álmokat érteni és magyarázni kell. Az régi és mostani új Álom-könyvekből, mellyekkel az Bölcs emberek nagy mesterséggel megírtanak, rövideden ki-szedegettetett és mostan ujonnan ki-nyomattatott… – írja címében az 1635-ben Debrecenben napvilágot látott könyvecske, amelyet hazánkban e műfaj első fecskéjeként tartanak számon. Hogy Sodorik Menyhárt, aki a kis munkát közreadta, miért írta nagy kezdőbetűvel a Látást meg az Álmot és miért kicsivel a jelenést, nem tudni. Amúgy „Alphabetum rendi szerint” veszi szemügyre az álmokat, majd fejti meg azok jelentését – az agyag meg a sár például közelgő nyereségre utal, a béka árulásra, a bor lopásra, míg a vigasság szomorúságra –, bár a szerző hozzáteszi, „ha Isten akarja”. Megtudhatjuk továbbá, hogy aki repüléssel álmodik, annak „rendkivüli tervei vannak, teljesíthetetlen óhajok. Háztető felett repülni, karjaiddal, mintha szárnyak volnának: szegénység. Víz és rét felett: gazdagság…” Ha pénzzel teli zacskóval álmodsz, nem árt vigyázni, meg fognak lopni. Az üres pénzeszsák viszont arra utal: fukar alak vagy.
Ilyen és ehhez hasonló álomfejtések és jóslatok állandó kísérői voltak a régi kalendáriumoknak. Lippai János Lőcsén 1674-ben közreadott népszerű munkájából (Calendarium oeconomicum perpetuum) kiderül, hogy „ha Sz. Pál fordulása napján fényes és tiszta idő lészen, jó esztendőt jelent, ha ködös: Pestist várj, ha eső vagy hó esik, drágaság lészen, ha szelek fújnak, hadak és zűrzavarok indulnak”. Ha viszont „Karácson estin az étszaka tiszta és csendes üdő vagyon, szél és eső nélkül, reggel szépen fényeskedik a Nap, abban az esztendőben sok bor lészen. Ha Karácson napja holdnevelkedésre esik, jó esztendő lészen, és annál jobb, mentül közelebb új holdhoz. Ha hold fogytára jön, kemény esztendő lészen…” Mindez nyilván a jövő év kilátásaira vonatkozik. Ha pedig „Sz. Ivánkor bagoly fiakat találni, savanyu bor, ha viszont aratáskor a hangyák nagy halmokat hánnak, hideg ősz lészen”. Szól arról is, hogy „a keserü lapu béle tisztítja a vért”, a fonnyadt viola illata részegség elleni patikaszer, a gólyafióka pora gyógyítja a köszvényt, míg a kisfecskékből ki kell venni a követ, „ami bennek terem, edgyik veres, másik fejér”, és ezek igen jók szemfájás ellen…
A csillagjóslás olyannyira átszőtte a hajdani életet, hogy némely nyelvben még a hét napjai is a bolygókra utalnak. Angolul a szombat a Szaturnusz nevéből Saturday, a vasárnap a nap után Sunday (németül Sonntag), a hétfő a hold nevét rejtve németül Montag, franciául lundi stb. A mi napjaink neve nem kozmikus eredetű, ám az asztrológia nálunk is virágzott. Mátyás király híres csillagásza, a königsbergi születésű Joannes Regiomontanus, magyaros nevén Király Hegy János írta a leghíresebb Csíziót (Heltai Gáspár adta ki Kolozsváron), amelyből megtudható „a tsillagoknak, planétáknak és égbeli jeleknek külömb külömb természeteknek folyásáról, az embernek négyféle complexiójáról, természetiről és tulajdonságairól, mindenik holnapban mitsoda rendtartással éllyen, mind ételben és italban, mind az aluvásban, tisztulásban és érvágásban…” A könyvecske elárulja többek között, hogy a Bika jegyében született lány csak tizenkilenc évig él, ám addig több gyereke is születik! A Mérleg típusú nő kilátásai sokkal jobbak: kilencven évig is eléldegélhet.
Az 1805-ben Pesten közreadott Száz esztendőre szólló Kalendáriom elemzi az „üdőváltozást hozó jelenségeket”. Ha a „szárnyas egerek számosan repdesnek vagy a szúnyogok a levegőben szökdösve játszanak, más nap tiszta üdő lesz, ha forró nyáronn a csuszó állatok lyukaikba sietnek, szélvész érkezik mennydörgéssel és esőzéssel”. A Magyar hazai vándor (Pest, 1834) külön fejezetben vizsgálja, mit jövendölnek a pókok: „hálón függögetve szép időt, farukat mutatva esőt, új hálón munkálkodva pedig közeledő fagyokat”.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
