Ismét Silvio Berlusconi csalási ügyeitől visszhangzik a nemzetközi és olasz sajtó: a „legújabb” fejlemény, a médiamágnás Lovag kereskedelmi csatornáinak megszerzett filmjogai körüli visszásságok ugyan már majdnem egy évtizede forgalomban vannak, mégis alkalmasak arra, hogy még a meghallgatás novemberre történő elnapolását is szenzációként tálalhassák.
Berlusconi vesszőfutása az április 9-én épphogy csak elveszített parlamenti választásokkal kezdődtek, azóta szinte minden hétre jut egy-egy újabb leleplezés, így meglehet, a volt miniszterelnök már bánja, hogy – korábbi ígéretével ellentétben – mégsem hajózott el Tahitira. Először az AC Milan klubot is tulajdonló Berlusconit a napról napra terebélyesedő, és egyre több pikáns telefonlehallgatási részlettel fűszerezett olasz bundabotrányba próbálták beleszőni: a Milan központját adóellenőrök lepték el hibákat keresve a futballklub könyvelésében, míg az olasz futballszövetség a klub visszaminősítésével fenyegetőzik. Később Viktor Emánuel, az utolsó olasz uralkodó egyetlen férfi leszármazottjának örömlány-futtatási ügye következett: itt arra derült fény, hogy az idősödő herceg olasz szépségkirálynőkkel enyelgett a volt kormányfő dolgozószobájában. Majd jött a CIA-ügynökrejtély: 2003-ban a milánói imámot amerikai CIA-ügynökök terrorizmus gyanújára hivatkozva egyszerűen elrabolták és Egyiptomba hurcolták. A nemzetközi jog ezen durva megsértéséről állítólag magának Berlusconinak is tudnia kellett, az olasz titkosszolgálatok vezetőinek vélelmezett cinkosságáról már nem is beszélve. A mostani, 1996 óta húzódó korrupciós ügyben pedig a Lovag érdekes módon éppen a választások előtt kapta kézhez az ellene tett vádemelési indítványt, míg a filmjogok körüli hercehurca azóta is főszereplő az olasz média tematikájában. A vád szerint Berlusconi tudtával egy brit ügyvéd, bizonyos David Mills egész off-shore galaxist épített ki a volt kormányfő cége, a Fininvest körül, annak érdekében, hogy kenőpénzek szabadulhassanak fel törvénytelen kifizetések és csalások céljaira.
origo.hu
Szijjártó Péter elmondta, kik vásárolták az EU-ból a legtöbb orosz LNG-t
