Hogyan tudták rávenni a szocialistákat arra, hogy az SZDSZ alapvető reformelképzeléséről, a több-biztosítós rendszer bevezetéséről szóló döntést 2007 végéről egy évvel előre hozzák? Ők a választási kampányban még elutasították ezt a modellt.
– A kormányzati munkának nagyon érdekes szakasza volt az első két-három hét. Szakmai viták folytak. A kormánytagok és a koalíciós pártok tudták, hogy az egészségügy jelenlegi formájában lassan nem működőképes és nem is finanszírozható. Igaz, óvatosságból eleinte 2007 végét jelöltük meg a változtatás döntési pontjaként. Rövid idő alatt kiderült, hogy nem lehet öszvérmegoldásokat alkalmazni, nem lehet másfél évig úgy dolgozni, hogy nem tudjuk, mi a cél. Nem lehet úgy reformtörvényeket alkotni, hogy nem tudjuk pontosan, hová vezetnek. Ezek a viták meghozták azt a felismerést, hogy mielőbb meg kell határozni a végcélt és a modellt.
– Nem zsarolták a szabad demokraták az MSZP-t a koalíció felbontásával?
– Szó sincs róla! Higgye el, a koalíciós tárgyalások alatt, bármilyen furcsa, elsősorban szakmai viták folytak. Én is nehezen hittem el.
– Őszintén! Eldőlt, hogy utat nyitnak a versengő magánbiztosítók előtt?
– Úgy érzem, elfogadják a koalíciós partnerek, hogy a szakmai érvek többsége a több-biztosítós rendszer mellett szól. De még nem döntöttünk.
– Szép eredmény. Olyan változtatás valósulhat meg minden bizonnyal, amelyet kizárólag a választásokon 7 százalékot szerzett SZDSZ támogatott. A szavazók 93 százaléka olyan pártra adta le a voksát, amelyik elvetette a több-biztosítós rendszert.
– Viszont a szavazók 100 százaléka jobb egészségügyi rendszert szeretne. A demokrácia nem azt jelenti, hogy a kisebbség véleményét agyonverjük! Nem biztos, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar értéktelenebb, mint a Nemzeti Filharmonikusok, csak azért, mert az egyik kis létszámú, a másik pedig nagy zenekar. Ha évtizedekig sulykolják, hogy az „állami biztosító” a legjobb, akkor nehéz elképzelni másikat. Mi kimondtuk azt, amit az emberek egy része gondol. Mertünk arról beszélni, hogy igen, van másik rendszer. Lehet, hogy nem szavazott ránk 40–45 százalék, de a kezemben van egy friss közvélemény-kutatás, amely szerint a több-biztosítós rendszerrel 45 százalék egyetért, további 20 százalék pedig nem tudja a választ.
– Önök úgy döntöttek, hogy a szlovák egészségügyi reformot követik. Nem tart attól, hogy az ottanihoz hasonló következményekkel jár a változás nálunk is?
– Pontosan azt szeretném, hogy olyan radikális változások történjenek.
– Orvossztrájkot, éhséglázadást, lakossági tiltakozást?
– Én nem láttam ott lakossági tiltakozást. Beszéltem az ottani orvoskamara egyik képviselőjével, aki azt mondta, hogy van egy orvosréteg, amelyik fél a változásoktól. Ők tüntettek.
– A reform után Szlovákiában nőttek az egészségügyre fordított lakossági kiadások. Ez vár ránk is?
– A lakossági kiadások akkor is nőttek, amikor a pénz rossz rendszerben rosszul hasznosult. Itthon sem ígért senki olcsóbb egészségügyet. Azt viszont ígérheti a felelős politikus, hogy az a pénz, amit az egészségügyre fordítanak, sokkal jobban hasznosul.
– Tehát jön a vizitdíj, receptdíj, kórháziágy-díj?
– Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Nem én döntök. Szakmai és társadalmi vita után dönt majd a kormány.
– Mégis, ha az ön elképzelései valósulhatnának meg, akkor bevezetné ezeket?
– A szívem szerinti döntés az lenne, ha olyan rendszert alkothatnánk, ahol a dolgok a helyükre kerülnek. Nem szívesen ragadnám ki a receptdíjat abból a reformcsomagból, ami az egész gyógyszerforgalmazás, gyógyszerár-támogatás újraszabályozását jelenti. A vizitdíj jó módszer lehet az indokolatlan vizsgálatok számának csökkentésére. Magyarországon az emberek ötször annyit járnak orvoshoz, mint európai társaik. Nem azért, mert ennyivel betegebbek, hanem azért, mert elégedetlenek az ellátással, és több helyen keresnek bizonyosságot. De így nem jut idő és pénz a valóban betegek ellátására. Tudomásul kell venni, hogy az egészségügy nem svédasztal, nincs minden ingyen. Nem szabad elfelejteni, hogy most is van „kemény” vizitdíj, csak éppen szabályozatlan és illegális. Úgy hívják: hálapénz. A vizitdíj egy lépés lehet ennek megszüntetése felé.
– Ha megszűnik a hálapénz, miből pótolják majd az orvosok „elveszített jövedelmét”?
– Én a vizitdíj jelentős részét szívesen otthagynám annál, aki a szolgáltatást nyújtja. A pénz nem az államkasszába menne.
– Támogatja majd a szakma a reformintézkedéseket, miközben minisztersége elején azonnal megszorítócsomagot vágott a képükbe?
– Én nem kezdtem semmiféle megszorítócsomaggal.
– Ön szerint nem megszorítás, ha a finanszírozási szabályok változása miatt kevesebb bevételhez jutnak az egészségügyi intézmények?
– Aki eddig – hogy is mondjam – nem tisztességes játékot játszott, kijátszotta a finanszírozási szabályokat, az ezt a jövőben kevésbé tudja megtenni. Ők most valóban rosszabbul járnak. De a betegek jobban.
– A rendszer sajátossága volt, hogy az intézményeket minél nagyobb teljesítményre kényszerítette. Akkor jutottak ugyanis több bevételhez.
– Ne haragudjon, ez csalás! Látott maga olyat, hogy két beteg fekszik egy ágyon a kórházban? Mert én nem. Mégis sokszor két beteget számoltak el egy ágyra.
– Szóval, a szakma támogatja majd az elképzeléseit?
– A szakma egy része nem fog támogatni, ezt tudom. A kormány is vállalja ezt a helyzetet. Akik óriási jövedelmekhez jutnak illegális kórházi magánrendelésekből, hálapénzekből, ők biztos, hogy tűzzel-vassal, a betegek érdekére hivatkozva, támadják majd az intézkedéseket. De akkor is változtatunk, ha néhány száz fős lobbiknak ez nem érdekük. Nem tudok olyan rendszert csinálni, ami az ő számukra jobb lenne, mint ez a mostani. Az elkövetkező időszak a fiatal orvosok forradalma is lesz, mert ők már nem így akarnak dolgozni.
– Nem lesz könnyű dolga támogatás nélkül megmagyarázni az embereknek, hogy a jövőben például nem lesz jogosult az ellátások többségére, aki mögött nincs járulékfizetés.
– A csalóknak viselniük kell csalásuk következményét. Aki nem fizet törvényes járulékot, az nem kaphat mást a sürgősségi ellátáson kívül.
– Hogyan döntik el egy beavatkozás előtt, hogy az illetőnek van-e biztosítotti jogviszonya? Mindenkinek lesz egy új csipkártyája, amiről a háziorvosnál, a szakrendelőben és a kórházban is leolvashatja egy készülék az információt?
– Ez még nem dőlt el. Sokféle lehetőség kínálkozik az internet világában. Az biztos, hogy a járulékbefizetés ellenőrizhetősége januártól megvalósul.
– Mennyibe kerül a teljes rendszer kiépítése?
– Ez a fontosabb, vagy az, hogy végre mindenkiről lehessen tudni, mi jár neki? Az biztos, hogy olcsóbb lesz, mint amennyibe a jelenlegi rendszer pazarlása kerül.
– Miként alakul át a gyógyszerár-támogatás rendszere? Szóba került, hogy meghatároznának néhány összeget, s ezeket a térítési díjakat rendelnék a medicinákhoz…
– Ma a több ezer gyógyszernek egyedi ára van, amit senki nem tud vezetni vagy fejben tartani. Úgy ír receptet az orvos, hogy nem tudja, mennyibe kerül a készítmény a betegnek és a biztosítónak. Ehelyett egyszerűsített árrendszert kellene bevezetni, s ebben év végéig áttörést szeretnénk elérni.
– Akkor is ön lesz a miniszter, amikor a változtatások többsége már érezteti a hatását? Kiáll majd ön mellett a miniszterelnök?
– Gyurcsány Ferenc ígéretét bírom erre.
– Hűvösebb viszonyra utal az MSZP kongresszusán tett megjegyzése a kormányfőnek, amiről sokan úgy gondolták, önnek célozta. Ez úgy hangzott: „Az egyeztetéseken a reformerekről kiderült, hogy jelszavaknál nincs több a fejükben.”
– Ne felejtse el, mind a két oldalon voltak reformerek!
– Több internetes újság is „balhés” miniszternek titulálta önt. Utaltak az István- kórházból történt menesztésére és a tekintélyes lapnak, a Financial Timesnak adott nyilatkozatára, amelyben a magyar orvosokat bírálta. Meglepődött?
– Nem általában az orvosokat, hanem az elitet bíráltam. Egyébként az említett jelzőt nem tartom igaznak. Az idézett nyilatkozatom után a Magyar Orvosi Kamara etikai bizottsága kimondta, hogy a kamarai elnökség panasza alaptalan volt ellenem. A másik ügyben pedig azt tudom mondani, hogy magyar kórházigazgató mellett még nem álltak ki úgy dolgozók, ahogy mellettem az István-kórházban. Többen sírtak, amikor elmentem, nekem kellett a demonstrációról lebeszélni őket. Tizennégy ember állt fel, köztük olyan is, aki a gyermekeit egyedül neveli. Ezek után miért én vagyok balhés? Azok a balhésok, akik balhét csináltak körülöttem.
– Említette, hogy nagyon szereti a könyveket, s mindent elolvas, ami a kezébe akad. Akkor miért üzeni mindenkinek, hogy a javaslatokat, beszámolókat legfeljebb egy oldalban írják meg, egyébként nem olvassa el azokat.
– Aki nem tudja leírni egy oldalon, amit akar, annak nincs is jó javaslata. Másrészt: igen sok a jó javaslat, és azt mind el szeretném olvasni.
origo.hu
Zseniálisak, így istenítette nyilvánosan Magyar Péter az EP-képviselőit, a hangfelvételen viszont példátlanul mocskolta őket
