Pécsi Ferkó harminc évig volt hajós, erről nemcsak napcserzett bőre, de a Tiszához közel lévő otthona is tanúskodik. Háza kertjében nyitott sufni áll – pecabotokkal, vödrökkel, hálókkal. Ma már csak ez, a horgászat köti a vízhez. A horgászsarokban áll „gondolkodószéke” is. A gondolkodószék azonban nem a merengés, inkább az indulatok színhelye, ha szenvedélyére terelődik a szó.
– Hogy miért váltja ki az ember a horgászengedélyt? – kérdi nagy levegőt véve Pécsi Ferkó. – Azért, hogy kulturáltan horgásszon. Látja ezt a nagy csomó papírt? Ez a horgászengedélyem. A dögcédulám csak a fényképes igazolvánnyal érvényes. A személyi igazolvánnyal. A múltkor a rendőr igazoltatott. Csak a dögcédulám volt nálam, meg akart büntetni. Figyelmeztetésben részesültem. „Többet igazolvány nélkül ne találkozzunk!” „De nekem ereklyeszámba menő igazolványom van, azt csak nem viszem le a vízre. És a halászokkal is ilyen szigorúnak tetszik lenni?” „Természetesen!” „Na, látja azt a két söröskupát? Az előbb hajította a vízbe az a két halász. Ott vannak!” De még a fejét sem fordította arra a rendőr. Pedig szemetelésért még a határőrök is büntethetnek – zsörtölődik.
Pécsi Ferkó panaszai korántsem egyediek a Tisza partján. Régi háborúság dúl ugyanis a horgászok és a halászok közt ezen a vidéken: előbbiek gyakran érzik úgy, hogy rájuk jár a rúd, miközben meg vannak győződve arról, a halászokat – velük szemben – kímélik a hatóságok. Ám lehetséges, csupán arról van szó, hogy a Tiszán egyre több a horgász, és egyre kevesebb a hal. Ráadásul növekszik azok száma is, akik szegénységük miatt orvhalásznak állnak.
Merthogy engedéllyel igencsak kevesen halásznak a Tiszán.
A szegedi Tisza Halászati Szövetkezetnél ebben az évben negyvenhat halászjegyet adtak ki, míg ugyanott több mint 2500 horgászt jegyeztek be. Egy halászra körülbelül hetven horgász jut. A horgászjegy tízezer forintba kerül. Ezért az összegért két bottal, hat horoggal horgászhatnak, és vonatkozik rájuk a méretkorlátozás, a mennyiségkorlátozás és a tilalmi időszak.
Újhelyi Dezső, a szegedi Tisza Halászati Szövetkezet vezetője Jugoszláviából jött át 1974. december 13-án. Előző nap az ottani kommunista párt végrehajtó bizottsága döntést hozott, miszerint másnaptól nincs halászat. Újhelyi Dezső pedig nem akart munka nélkül maradni.
A szövetkezet vezetője szerint a ciánszennyeződés „tett be” igazán a halászatnak. A nagy testű halak egy része azóta is hiányzik a folyóból. Pedig már sokadszorra telepítettek halakat, mint előző nap éjjel is. Ki is szalad a szövetkezet tanácsterméből, és egy videokamerával tér vissza. A felvételen kádakat látunk apró, négy-öt centis halakkal, majd zubogó áramlatot sötét foltokkal. Harcsák – magyarázza Újhelyi Dezső. Tápénál és Mindszentnél legalább ötvenezret tettek a folyóba. De a kecsege is programban van.
A horgászokat az efféle haltelepítés vajmi kevéssé hatja meg. Szerintük a halászok nem veszik figyelembe az ívási időszakot. Mondom is a vezetőnek a horgászok egyik gyakorta hangoztatott sérelmét.
– Dehogyisnem – nyugtat meg Újhelyi Dezső. – Tudják ők, hogy az ívási időszakban csak anyahalat szabad fogni.
Szerinte ha mást is fog a halász, visszadobja a vízbe.
Hogy ezt ellenőrzi-e valaki, az persze más kérdés. Újhelyi Dezső szerint igen. Érkezett jelentés arról, hogy egyesek nem így járnak el, de az nem bizonyult igaznak. Az ellenőrzés során legalábbis senkit nem fogtak még el.
És hogy kik ellenőrzik a vizeket? Kiderül, hogy minden halász halőr is. Tehát önmagukat ellenőrzik. Igaz, a horgászegyesületek is delegálhatnak halőröket, sőt működnek olyanok is, akik kifejezetten csak halőrök.
Ma a Tisza alsó szakaszán hatvan halőr tevékenykedik, akiket viszont a vízi rendészet ellenőrizhet. Fogtak is el már halőrt, mert nem megfelelő számú segítővel dolgozott, és azért is, mert nem volt levizsgáztatva a csónakja.
A Tisza szövetkezet területe a Tiszán száz, a Maroson ötvenkettő, a Körösön tizenkét és fél kilométer. Ahhoz, hogy valaki halász legyen, nem elég a halászvizsga, valamelyik halászati szövetkezetbe is be kell lépnie. A folyó állami tulajdonban van, a halászati szövetkezet bérli a területet az államtól, a halász meg a szövetkezettől. A halászok kilométerenként húszezer forintot fizetnek évente a bérelt területért a szövetkezetnek.
A tiszai horgászok közül nem egynek meggyőződése, hogy ha bizonyos halászokat lefizet az ember, kaphat ezekből a területekből. Újhelyi Dezső szerint viszont ez csak szóbeszéd.
– Nem éri meg a halásznak – mondja. – Lehet, hogy korábban a sporthalásznak odaadott száz-kétszáz métert papíron, de már nincs sporthalászat. Mindenkinek szabott területe van, le van papírozva. Máshová csak úgy mehet, ha az illető megengedi. De ezért fizetnie nem kell.
De kik ezek az illetők? Legfőképp azok, akik halász szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkeznek. Tatán elméletet oktatnak, a gyakorlati tudást az élővízen szerzik meg a tanulók. Újhelyi Dezső kisebbik fia is a tatai iskolába jár. De vizsgázni lehet a tatai iskola által szervezett tanfolyamokon – legutóbb például Gyomaendrődön.
Pécsi Ferkó szerint halász öt perc alatt bárkiből lehet, ha levizsgázik egy kihelyezett tanfolyamon, ahol a vizsgadíj tizenötezerbe kerül. A vizsgával élete végéig megvette a halászathoz való jogot. Korlátlanul halászhat, az engedélye három varsára és háromszor hármas hálóra szól, de használhat elektromos eszközöket is, ha azok le vannak vizsgáztatva. A halászokra csak a méretkorlátozás érvényes, a mennyiségi nem, mivel ők ebből élnek.
Az igazi halászok azonban leginkább illegálisan tevékenykedő társaikat sejtik az efféle vádakhoz alapul szolgáló történetek mögött. Egykoron például a „sporthalászok” nagy többsége kihelyezett vizsgabizottság előtt szerezte meg a szükséges papírokat.
– Rengeteg kis szövetkezet alakult sporthalászat céljából – mondja Újhelyi Dezső. – Az a baj, hogy a sporthalászat orvhalászatot takar. Ezeknek a pénzes embereknek nem számít sem erkölcs, sem módszer. Több kilométer hálót, milliós értékű elektromos eszközöket használnak, és kiszámíthatatlan módon dolgoznak. Sokszor hónapokig nem látni őket. Tavaly a mi vizeinken beszüntettem a sporthalászatot.
A szövetkezet halforgalmazása különben a mélyponton van a multik miatt. A vásárlók nagy többsége a hipermarketekből szerzi be az árut. A szövetkezet évről évre kevesebbet tud értékesíteni, ezért minden évben emelik áraikat. Néhány igényesebb törzsvásárlójuk így is megmaradt.
A Tisza ciánszennyezése kapcsán a mai napig per folyik egy ausztrál cég ellen, amely Romániában ciános technikával aranyat bányászott. A szennyeződés után a halászok kártérítést követeltek. Egyikük, Mészáros Balázs, akit sztárhalászként emlegetnek, kiment Ausztráliába, a kamera előtt elsírta magát, hogy egy ausztrál cég tönkretette őt és a családját, mert megszűnt a munkalehetősége. Megmutatta a bicskáját, amellyel halat szokott tisztítani, és a könyvet is, amelyet saját életéről írt.
Mészáros Balázsra egy kocsmában akadunk rá. Éppen vízre készül a barátaival, amikor megállítjuk. Khaki overall van az alacsony, inas emberen, akit 2004-ben a kisváros érdemrenddel tüntetett ki.
– Elég messzire elmentem, hogy megértessem az emberekkel, a katasztrófa bármikor bekövetkezhet. Szerintem korábban is voltak fertőzések, csak addig sikerült eltitkolni. 2000-ben nem lehetett. Akkor csináltuk a filmet abból a könyvből, amelyet az életemről írtam. A film Amerikában bekerült a legjobb tizenkettő dokumentumfilm közé.
Mészáros Balázs szerint a horgászok és a halászok között mindig is volt ellentét. A halászat őshonos szakma, amely kihalófélben van, és ha az ellentét fönnmarad, meg is szűnik létezni. A horgásztársadalom ugyanis szerinte kinőtte magát.
– Háromszázötvenezer felnőtt és tizenhétezer ifjúsági horgász adott le fogási naplót 2000-ben – mondja. – Evvel szemben a Tiszán kétszázhatvankettő halász volt. Azóta fogytunk, édesapám is meghalt. Akkor a Tiszán egy halászra körülbelül ezer horgász jutott. Minket bírálnak, hogy kiszedjük a halat a Tiszából, és elpusztítjuk? Ez nem igaz. Ezt már magasabb fórumon is megcáfoltam.
Az ívási időszakkal kapcsolatban szerinte rosszak a törvények, mert határidőre szólnak, a természet azonban nem nézi a naptárt. Kecsegét, harcsát, pontyot június 15-ig nem szabad fogni, de a halnak az ívási ideje nem a naptártól függ, hanem a víz hőmérsékletétől. Amikor eléri a víz a megfelelő hőfokot, akkor ívik a hal. Idén ez eltolódott. Máskor karácsonykor fagy be a Tisza, az idén január 21-én fagyott be.
Mészáros Balázs igazságtalannak tartja, hogy míg a horgászok egyéves fogási naplót adnak le, nekik havonta kell jelenteniük.
– Ez a szigorú szankció a halásztársadalom meggyalázása – véli a sztárhalász. Egy konkrét esettel illusztrálja, hogy – szemben Pécsi Ferkó állításával – miért inkább a halászok számítanak páriának a vizeken. Azt állítja: 2000. június 17-én megengedték a horgászoknak, hogy vízre menjenek, a halászoknak pedig csak 19-én.
– Azért, mert a halászatot, ezt az őshonos szakmát ki akarják pusztítani. Olyan sok az ellenségünk, hogy sikerülni is fog nekik. Pedig nekünk ez az életformánk, a megélhetésünk – mondja. Családja több száz éve ebből él. A régi eszközeiket el is vitte az algyői tájházba. Azt azonban már nem szeretné, ha a fia is folytatná a családi hagyományt. Sorolja is, ki mindenki vadászik a halászra: a környezetvédők, a határőrök, a vízi rendőrök.
– A halász a legmegfoghatóbb. Mert mindenki tudja, hol köti ki a ladikot – mondja.
Nem ugyanez a helyzet a halászmaffiával. Ez az egyre népesebb csapat általában munkanélküliekből áll, akik halászatból szeretnének élni. Ők az orvhalászok. Az orvhalász akárhol kiszállhat, a zsákmányt magával tudja vinni. A ladikot elengedi. Ezek a tolvajok rengeteg kárt okoznak a halászoknak. Gyakran a ladikokat is elkötik.
– A régi világban, amikor én halász lettem, a lakatot és a láncot nem ismerték – mondja Mészáros Balázs. – Kikötöttük a ladikot a partra, egy fűzfaágat visszahajtottunk, bedugtuk a párkát, bennhagytuk az evezőt, és rajta hagytunk mindent. Ma hiába van törvény, az csak annyit ér, amennyit be tudnak belőle tartatni.
A horgászokat azonban mindez aligha hatja meg. Ők az egész szakmát temetnék, és azzal érvelnek, hogy az unióban a folyóvizeken már nincs halászat.
Újhelyi Dezső tavaly kutatást végzett a témában. Szerinte az unióban is van halászat folyóvizeken, csak mivel ott szennyezettebbek voltak a vizek, ezért egy időben nem volt célszerű halászni. Nem volt mit. Más munkalehetőség viszont adódott, ezért sok halász ma már másból él. Ám Szegeden nyelvvizsgával, diplomával sem lehet munkát kapni. A halász szakmunkás-bizonyítvánnyal azonban, igaz, szűkösen, de még mindig meg lehet élni.
– A legutóbb is hadjáratot indított a Magyar Országos Horgászszövetség (Mohosz) a halászok ellen – mondja a szövetkezet vezetője. – Elmentek a parlamentbe, cikket írtak a horgászújságba. Úgy tűnik, a Mohosznak nem elég a saját vizük, többet akarnak. Pedig a békés egymás mellett élés sokkal többet használna mindkettőnknek.
A horgászok szerint a tiszai halászok nem tudnak versenyezni a Szeged-fehértói Halgazdasággal. Csak arra jó ez a halászat, hogy a horgász, aki szeretne halat fogni, nem tud, mert nincs mit. Ők úgy látják, a jövő úgyis a sporthorgászaté. Mert a sporthorgász csak azért fog halat, hogy lefényképeztesse magát vele, aztán visszadobja. Úgy gondolják, sokkal nagyobb bevétele lenne az országnak a horgászturizmusból, mint a halászatból. De, teszik hozzá, az idő majd úgyis eldönti, kell-e még a folyóvizeinken a halászat, vagy sem.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
