Hangtalanul hullanak a vákuumbombák a dél-libanoni Nabatíja városra, s becsapódás után mindent romba döntenek. Lakóházak, víztározók, áramelosztó központok is célponttá váltak, a helyiek pedig úgy érzik, a világ magukra hagyta őket. Az eseményekről a háborús Libanonban tartózkodó Herencsár Lajos küldött beszámolót.
Van olyan épület Nabatíjában, melyet az izraeli megszállók egyszer már romba döntöttek, megölve a benne élő család ottmaradt férfi tagjait. A ház ezután újjáépült, ám a minap ismét izraeli bombák hullottak, a korábbi túlélőknek okozva súlyos sérüléseket. De így megy ez a korábban szinte földig lerombolt, ám lassan talpra állt Libanonban. A robotrepülők berregő hangja menekülésre kényszeríti a város lakóit, akik tudják: ami mozog, célpontnak számít. Összeomlott egy négyemeletes épület is, a benne élt család maradványait napokkal később tudták csak előásni. Szétlőtték a transzformátorokat és a víztározókat, noha ez háborús bűncselekménynek számít. Ugyanez történt a központi piacon is, ahol húsz civilt öltek meg a repeszek. Nabatíja polgármestere azt mondja, a lakosok többsége mégis a városban maradt. Az utcák kihaltak, pedig korábban nagy volt a nyüzsgés errefelé. A súlyos sérülteket megpróbálják Szaidába vagy Bejrútba juttatni, ám egyre kevesebb a gyógyszer, fogytán az élelmiszer. Mintha meg akarnák fojtani az országot és lakóit.
Azt nem lehet tudni, hogy a Hezbollah központjai merre vannak, emberei azonban mindenhol feltűnnek. Aki a romokat, autóroncsokat filmezi, gyakran kémnek nézik, ám egyelőre csak udvariasan a felvétel törlését kérik.
A pszichológiai hadviselés megindítása sem váratott sokáig magára. Dél-Libanonban propagandaanyagok hullottak az égből: a cetliken egy, a libanoni népet ábrázoló hal látható, valamint egy skorpió, amely maga a Hezbollah, ahogy beleharap áldozatába. A szenvedések okozóit a helyiek mégis egyre inkább a határ túloldalán keresik.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség