Több mint négymilliárd az eltelt hat évtizedben legyártott bankjegyek száma, amelyeket ha egymás tetejére raknánk, akkor 210 Eiffel-torony nagyságú oszlopot kapnánk, a forint megszületésétől kibocsátott érmék száma pedig majdnem hétmilliárd, amely húszezer tonnás súlyával több mint 2000 kamionra férne csak fel.
A forint 1946. augusztus 1-jei bevezetését nemzetközi viszonylatban is rekordnak tekinthető hiperinfláció előzte meg, a gazdasági életből gyakorlatilag eltűnt a pénz: a pengő, a milpengő, billpengő (a milpengő milliószorosa) után elkészült a milliárdbillpengős terve is, amelyet azonban már nem bocsátottak forgalomba. A biztos alapokon álló pénz helyett virágzott a cserekereskedelem, fizetőeszköznek az arany mellett az élő állat és az élelmiszer számított. A frissen kikiáltott köztársaságban a társadalmi struktúrák foszladoztak, a háború következtében az országban alig maradt termelőeszköz, az állam bevételei alig érték el az 1938-as szint egy százalékát. A feketekereskedelem előretörését jelzi, hogy a hivatalos külkereskedelmi forgalom 1945-ben a háború előtti árucserének mindössze az egy-két százalékát tette ki. A gazdasági teljesítmény és a jövedelmek teljesen elszakadtak egymástól, a gyorsuló pénzromlás egyre inkább öngerjesztő folyamattá vált: ebben a tarthatatlan helyzetben a lakosság többsége kénytelen volt elfogadni, hogy akár áldozatok árán is megoldást kell találni a pénz iránti bizalom, egyben az árukínálat helyreállítására. Az első szabad magyar választásokat 1945 novemberében elsöprő eredménnyel megnyerő kisgazdapárt a párhuzamos gazdasági és politikai válság közepén végül a koronát 1927-ben felváltó pengő eltörlése mellett döntött. Az új pénznem elnevezése kapcsán felmerült a tallér, a turul, a máriás és a libertás elnevezés is, végül – leginkább a bizalom visszaszerzésének érdekében – a Károly Róbert által még az 1320-as években meghonosított forint mellett döntöttek, amely a középkor leghíresebb aranyérméi közé tartozott.
A forint nevét Firenze városáról kapta, ahol a fiorino d’oro nevű aranypénzt a XIII. század közepe óta verték, amelyet Európa majdnem összes pénzkibocsátója bevezetett. Magyarországon az aranypénzek súlyukban, értékükben és finomságukban is követték a firenzei mintát, maga a forint elnevezés pedig egészen a XIX. század végéig rendszeresen használatos volt az országban.
A forint 1946-os bevezetése után az új pénznemben meghatározott bérek a háború előtti reálkeresetek felét tették csak ki, cserébe viszont megszűnt az áruhiány, újra lehetett élelmiszert és iparcikkeket vásárolni a boltokban. Ezzel párhuzamosan az infláció megszűnt, a gazdasági vezetés különösen vigyázott arra, hogy nehogy a kelleténél több pénz kerüljön forgalomba, a spekulánsok és a valutázók ellen pedig szigorú börtönbüntetésekkel léptek fel. A különleges összetételű jelzőrostokat tartalmazó papírra metszetmélynyomással nyomtatott bankók kézzel is tapintható rajzokat tartalmaztak, ami évtizedekig elegendő biztonságot jelentett a pénzhamisítókkal szemben. A 2001-től teljesen konvertibilis forintbankjegyek ma már fluoreszkáló színes rostokkal, árnyalatos vízjelképpel, biztonsági szállal és hologramfóliával is védettek.
n
Az aranyfedezet megmentése. Mérlegelve az európai politikai helyzetet, a Magyar Nemzeti Bank vezetősége jóval a második világháború kitörése előtt, 1935-ben azt a következtetést vonta le, hogy a fejlemények háborús összeütközéshez vezethetnek, s földrajzi fekvése miatt a harci események Magyarország területére is kiterjedhetnek. Ezért az akkori üzletvezetőség elhatározta, hogy Budapesten és Veszprémben olyan földalatti munkahelyeket építtet, ahol a bank háborús cselekmények, légitámadások alatt is zavartalanul működhet – írja visszaemlékezéseiben az idén áprilisban az Egyesült Államokban elhunyt Ladányi Frigyes, a nemzeti bank egykori bankosztályának igazgatója. A fővárosi óvóhely a Várban, a hatalmas, kétemeletes, ultramodern, légkondicionált veszprémi bunker pedig a püspöki palota alatti várhegy gyomrában épült meg. A munkálatokat 1936-ban kezdték el, s 1939-ben fejezték be.
Már 1943 októberében megérlelődött a terv, hogy a kedvezőtlenül alakuló hadi helyzet elől a bank aranykészletét biztonságba kell helyezni. A pénzügyminiszter hozzájárulásával tárgyalások kezdődtek a semleges Svájccal, s megállapodás jött létre az aranykészlet odaszállítására s felette a bank szabad rendelkezési jogának biztosítására. Az első szállítás 1944. március 17-én történt, ekkor 1022 kilogrammnyi arany került az alpesi országba. Két nap múlva a német hadsereg megszállta hazánkat, így a kiszállítást nem lehetett folytatni.
December 5-én a szovjet hadsereg elérte Siófokot, így légvonalban 28 kilométerre megközelítette Veszprémet. A helyzet kritikussá vált, ezért a német kormány gazdasági és pénzügyi megbízottja vagonokat és gépkocsikat szerzett. Az utolsó szerelvény december 13-án indult a határ közelében fekvő Fertőbozra, s a vonatok 1945. január 15. után az ausztriai (pontosabban az akkor németországi) Spital am Phyrnbe futottak be, ahol a falu barokk apátsági templomának kriptájában helyezték el az aranytartalékot, majd négy hónap múltán amerikai katonák Frankfurt am Maine-ba, az USA Military Government Financiális Központjába szállították. Innen került haza 1946. augusztus 6-án, s vált az új forint fedezetévé.
Az aranykészlet megmentése a Magyar Nemzeti Bank tisztviselői és más beosztású alkalmazottai rendületlen kitartásának, minden erkölcsi kívánalmat felülmúló kötelességteljesítésének, hősies tetteinek köszönhető.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
