Van, aki medveforma férfinak nevezi, van, aki meséket hapcizó királynak. Jezovics (alias Gyurkovics Tibor) szerint: az ország kedvence. Nem túloz, nem is tréfál a vén mókamester, Lázár Ervint korra, nemre, iskolai végzettségre és pártállásra való tekintet nélkül mindenki szereti. Még a pályatársai is: írók, költők és más művészcimborák egyaránt. Ragaszkodásukat színes kötetben adták közre nemrég. Aki a Jobbladák – Lázár Ervin hetvenedik születésnapjára című kiadványt lapozgatja, nemcsak Lázár Ervint ismeri meg közelebbről, hanem a magyar író- és képzőművész-társadalom jobbik részét is.
A legtöbben ugyanis önmagukról vallanak, amikor nyilvánosságra hozzák, mit jelent számukra Lázár Ervin írásművészete, barátsága vagy a puszta (?) jelenléte. Továbbírják, illusztrálják, átrendezik a történeteit, Lázár Ervin hőseinek, a Négyszögletű Kerek Erdő lakóinak körvonalaihoz igazítják még az emlékeiket is. Nem mintha Nagy Gáspárnak, Ágh Istvánnak, Csukás Istvánnak, Sipos Lajosnak, Kiss Benedeknek nem volna meg a maga saját eredeti s erős írói-költői világa. A klasszikusok hatásától azonban senki emberfia nem tud szabadulni. Nevezetes alkalmakkor, a barátság kötelékében tán nem is akar. Sorjáznak hát az ünnepi kiadványban a Dömdödömök, Szörnyeteg Lajosok, Berzsiánok szóban és képben egyaránt, sokadalmuk azt jelzi az olvasónak, hogy a kortársak ítélete szerint is a magyar klasszikusok között van Lázár Ervin munkáinak helye. Mint egy befőttesüvegben (Vén Zoltán is ekként örökíti meg őket), glóriák és pózok nélkül, természetesen, kedvesen.
A kiadvány utolsó harmada olyan családi fotóalbum, amelyben a fényképekhez a képaláírásokat Lázár Ervin műveiből válogatták össze. Az író másfél évesen, babakocsiban, szamárfogaton, a rácegresi réten, szüleivel, gyermekeivel, Lázárék feneke… Szokatlan gyűjtemény ez, a szívbéli cimborák születésnapi köszöntőjének záróakkordjaként kiváltképpen az. Efféle dokumentum-összeállításokat általában nem a kortársak, hanem az utódok szoktak közreadni, a századik vagy a százötvenedik születésnap alkalmából. Ám ha alaposabban szemügyre veszi az ember a többségükben amatőr felvételeket meg a melléjük tett idézeteket, hamarosan rájön, milyen szerepet szántak a Lázár Ervint nem csupán tisztelő, szerető, de igen-igen alaposan ismerő s értő művészcimborák a családi fotóknak. Ezek által szeretnék egyértelművé tenni az író valamennyi híve számára, hogy az a világ, amelyet Lázár Ervin könyveiből megismerünk és megszeretünk, nem más, nem több és nem is kevesebb, mint egy 1936. május 5-én született, Alsórácegrespusztán felnőtt halandó családi öröksége. Istenáldotta tehetséggel és emberi jósággal megtetézve. Ha ugyan nem a felmenők hagyatéka ez is: a talentum és a jólelkűség…
(Jobbladák – Lázár Ervin hetvenedik születésnapjára. Novella Könyvkiadó, Budapest, 2006. Ára: 1000 forint)

Gulyás Gergely a főváros csődjéről: „Ilyen még Demszky idején sem volt!”