Kényszerű varsói váltás

Új kormánya van Lengyelországnak, amelyet a Jog és Igazságosság (PiS) elnöke és erős embere, Jaroslaw Kaczynski vezet. A váltás a nemzetközi sajtó össztüze közepette zajlott. A kommunista múlttal történő végleges leszámolástól, a nemzeti érdekek e térségbeli hatékony védelmétől álszent módon idegenkedő Nyugat eleve vad kampányt folytat egy ideje a PiS-kormány ellen.

2006. 07. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Alemond(at)ott Kazimierz Marcinkiewiczből mártírt kreálva, az elemzők többsége a Kaczynski ikrek hatalomvágyának tudta be a váltást. A kilenc hónapja kényszerűségből megtalált Marcinkiewicz valóban jó munkát végzett, nehéz időkben, ellenszélben állta meg a helyét a nemzetközi porondon, és kézben tartotta a gazdaságot. Hiába várták a konzervatív kormány iránt alig leplezetten ellenszenvet táplálók, hogy leállnak a külföldi befektetések, felborul a költségvetés egyensúlya. Nem így történt, az azonban minden dicséret ellenére sem igaz, hogy Marcinkiewiczcsel az utolsó liberális távozott volna a kormányból.
Jaroslaw Kaczynski kormányfővé avanzsálása furcsa, Európában tényleg szokatlan helyzetet idézett elő. A lengyel politikai élet két legfontosabb posztját ugyanis most a Kaczynski ikrek töltik be. Nem leküzdhetetlen hatalomvágyból, mint azt sokan nem kevés előítélettől vezérelve gondolják, hanem kényszerűségből. Jaroslaw a PiS elnökeként logikusan pályázhatott volna a kormányfői székre, ha Lech nem nyeri meg az elnökválasztást. Így került a képbe a PiS-nél addig gazdasági tanácsadóként tevékenykedő Marcinkiewicz. Sokan elfelejtik persze már azt is, hogy sértődött, ám jól átgondolt kihátrálásával először potenciális koalíciós partnere, a jobboldali liberális Polgári Platform küldte kényszerpályára Kaczynskiékat. Ezért köttetett több hónapos kínlódás után a parlamenti többség biztosítására jobb híján a mostani kormánykoalíció, amelynek működtetése komoly feladat elé állítja a PiS-t. A kormányzó párt és partnereinek szövetsége ugyanis erősen emlékeztet a Fidesz és a kisgazdák koalíciójára. Ezt a kormányt erős politikai háttér nélkül nem lehet irányítani, Marcinkiewicz erre képtelen. Így kellett előrelépnie az egyetlen erős embernek, Jaroslaw Kaczynskinak. Kényszerből, és nem hatalomvágyból. Eddigi pályájából nem ez utóbbi, sokkal inkább a feladat vállalása következik. Megnövekedett ellenszenv és sajtóössztűz közepette ugyanis el kellene immár kezdeni a párt eredeti programjának, a negyedik köztársaság megvalósításának programját. A gazdaság ugyanis pörög, rendben megy, az ígért reformok, a politikai strukturális átalakítás azonban ez idáig álltak.
A lényegében kormányra kerülése óta kényszerpályán mozgó PiS tehát ismét elkerülhetetlen döntéshelyzetbe került, ami elengedhetetlenné tette Jaroslaw Kaczynski előrelépését. Meglehetősen kockázatos azonban ez a lépés, hiszen a PiS elnöke és maga a párt is inkább csak veszíthet ezzel. A ciklusból hátralévő három év eleve túl hosszú idő ahhoz, hogy népszerűségvesztés nélkül a csúcson lehessen maradni, ráadásul ez a koalíció erősen koptatja Kaczynskit. A mostani váltás tehát valójában akkor lenne logikus, ha az őszi helyhatósági megméretés után tavasszal előre hozott választásokra kerülne sor.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.