Ki állítja meg Slota tankját?

Van valami jó is ebben a Slotában. Nem célozgat, nem foglalja kétértelmű körmondatokba a magyarokkal kapcsolatos véleményét. Az immár hatalmon lévő Ján Slotáról mindent elárulnak nyilatkozatai. Csak idézni kell azokat. Michl Ebner, az Európai Parlament osztrák képviselője gondosan csokorba gyűjtött néhány frappáns Slota-kijelentést. Olvassunk hát bele a Szlovák Nemzeti Párt elnökének sajátos eszmefuttatásaiba:
„El kell mondjak egy rövid történetet. 1248-ban egy frank szerzetes ellátogatott a Kárpát-medencébe, és a következőket mondta: ahogy a vidéken sétáltam, azon tűnődtem, hogyan adhatott az isten egy ilyen gyönyörű földet ilyen csúnya embereknek? A szerzetes természetesen az ősi magyarokra gondolt, akik mongoloid külsejűek, görbe lábúak, és az undorító lovakkal éltek együtt. Kis lovakkal. Ezt írta a szerzetes, szóról szóra. És most, 800 évvel később, a mongoloidok valahogy eltűntek. Nem tudom, hogy mitől váltak civilizálttá, de azt hiszem, a szláv vértől. Sajnos. És nem tudom, hogy ezek a magyarok, akik magyaroknak nevezik magukat, azok mennyire magyarok. Szerintem úgy 90 százalék a szláv vér bennük, és 10 százalék az ómagyar. De még mindig megőrülnek a turulmadárért és ilyesmiért” (2006. július, választási televíziós vita).
„Ha a Szlovák Nemzeti Párt szélsőséges, akkor a magyarok a radioaktivitás erejével sugározzák magukból a szélsőségességet. Jobban, mint Csernobil. A legjobb megoldás az lenne, ha feltöltenénk az országot betonnal” (2005. június 10.).
„A magyarok rákos daganat a szlovák nemzet testén, amit késlekedés nélkül el kell távolítanunk” (2005. április 15.).
„A Magyar Koalíció Pártjának ténykedésétől még a kétszáz éve elhantolt szlovák holtak is felébrednek, kiugranak a koporsóból, hogy végre jól arcon csapjanak valakit” (2005. január 24.).
„A kisebbség terrorizálja a többséget. Mindenütt a világon a terror ellen harcolnak, de itt (Szlovákiában) sokan nem tudják, hogy kik ellen kell harcolni” (2002. november 18.).
„A szlovákok nagy általánosságban hülyék” (Ján Slota válasza arra a kérdésre, hogy miért kaphatott a Magyar Koalíció Pártja több mint 11 százalékot a 2002-es választáson).
„A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja olyan szervezet, amelyről a szlovák embereknek végre meg kellene érteni, hogy Szlovákia elpusztítására esküdött. Egy ilyen szervezet létezését nem is szabad engedélyezni” (2002. április 29.).
„A magyarok folyamatosan rugdossák a fejünket, miközben jószomszédi viszonyról beszélnek. Nagyon remélem, hogy a szlovák bérceken nem lesz újra magyar lobogó!” (2002. január 14.)
„Tényleg ezt akarjuk? Mi, szlovákok? Hogy visszajöjjenek a magyarok, és felakasszanak minket a lámpaoszlopokra? Hogy a miatyánkot tanítsák nekünk magyarul? Nem! Kizárt! A tankjainkba ugrunk, és eltapossuk Budapestet. Harcolni fogunk, a hazánkért, minden egyes négyzetcentiméterért. Semmit nem adunk a magyar seggfejeknek. Ó és bocsánat! Mi, szlovákok rasszisták vagyunk. Ezért azt mondom, testvéreim: még megvannak a fegyvereink, még tudjuk, hogy kell tankot építeni. Köszönjük szépen!” (1999. március 5.)
„Azok, akik Szlovákia déli részén magyarnak képzelik magukat, valójában csak szlovákok, akik asszimilálódtak Magyarországhoz. (…) Az amerikai iskolákban angol nyelven kell tanulni. Azt akarjuk, hogy szlovák iskolákban szlovákul kelljen tanulni. A magyar iskoláknak el kell tűnniük. A magánoktatásban persze mindenki olyan nyelven tanít, amilyenen akar, akár pápua új-guineaiul is” (1998. szeptember 22.).
„Vissza kell hívnunk a csapatainkat Koszovóból, és Szlovákia déli részére kell irányítanunk, hogy megvédjük a szlovákokat a Magyar Koalíció Pártja autonóm akcióitól. (…) Nem törölhetjük el a hadkötelezettséget. Szükségünk van a tankokra, a tüzérségre, a légvédelmi erőkre, hogy az autonómiatörekvéseket eltaposhassuk. (…) Aki elaludt, azon kénytelen leszek használni a 200 kilós kalapácsomat és az 50 tonnás tankomat, hogy ráébredjen a veszélyre!” (1998. március)
Kell-e bármit is hozzátenni a fentiekhez? A legmegdöbbentőbb talán a magyar iskolák megszüntetését sürgető nyilatkozat, hiszen a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt adja az új oktatási minisztert. Gondoljunk csak bele, mi vár az amúgy is számtalan sebből vérző felvidéki magyar nyelvű oktatásra! A Magyar Koalíció Pártja (MKP) a múlt hét végén egy cselekvési tervet fogadott el a Fico-kormány ténykedésének „monitorizálására”. Az MKP attól tart, hogy első lépésként magyar köztisztviselőket és közalkalmazottakat érheti hátrány származásuk miatt, a párt kész jogsegélyszolgálatot nyújtani a rászorulóknak. Ezzel szemben a Miniszterelnöki Hivatalban létrehozott nemzetpolitikai kabinet főtanácsadója, Törzsök Erika nem aggódik különösebben. Mint a pozsonyi Új Szónak nyilatkozta, „nem a magyar kormány dolga, hogy a szlovákiai választópolgárokat figyelmeztesse arra, kiket választottak meg. Meg kell tanulni együttműködnünk az Európai Unión belül. Budapestnek egyébként sincs olyan zsarolási potenciálja, hogy a választások után érdemi változást eszközöljön ki a szlovák belpolitikában. Nekünk inkább érdemi párbeszédre kell törekednünk, más lehetőségünk amúgy sincs. Meg kell várnunk, milyen lépéseket tesz majd ez a kormány. Az európai politikai családokhoz való tartozás sokkal keményebben befolyásolja majd ezt a helyzetet, mint hogy Budapestről hogyan beszélünk”. Göncz Kinga, Gyurcsány Ferenc külügyminisztere – többször megismételt kijelentése szerint – a tettei alapján ítéli majd meg a Robert Fico vezette kabinetet. Addig pedig úgy teszünk, mintha mi sem történt volna? Tudják, mit tenne a mindenkori pozsonyi kormányzat, ha történetesen idehaza a MIÉP hatalmi tényezővé válna? Hónapokon keresztül ostromolná az európai fórumokat, s Bukaresttel és Belgráddal gyors koalíciót alkotva fagyasztaná be a kétoldalú kapcsolatokat. Pedig még a liberális sátorban sem tudnának a Slotáéhoz hasonlókat idézgetni Csurka Istvántól. Szóval a magyar diplomácia egyelőre a tettekre kíváncsi. Vladimír Meciar idején is arra várt a Külügyminisztérium, jöttek is szép sorban a jogfosztások. És mi volt az akkor még Horn Gyula által vezetett kabinet reakciója? A magyar–szlovák jószomszédsági alapszerződés aláírása. Így aztán tulajdonképpen nem is meglepő, hogy Ján Kubis nemes egyszerűséggel kijelenthette Budapesten: kormánya nem vállal felelősséget a szlovák pártok kisebbségellenes kijelentéseiért. Ján Slota tehát mondhat bármit, hisz ő nem kormánytag. Enyhén erőltetett párhuzammal olyan ez, mintha Göncz Kinga leszögezné: Kuncze Gábor nyilatkozatainak közük nincs a Gyurcsány-kormányhoz.
Nem kétséges – s ezt a felvidéki magyarok érzik leginkább –, hogy válságos helyzet alakult ki a szlovák „katasztrófakoalíció” létrejöttével. A helyzet súlyáról talán tegnap világosabb képet kapott Gyurcsány Ferenc, miután az MKP vezetőivel is egyeztetett. Az mindenesetre az utóbbi néhány napban már világossá vált, hogy ezúttal sincs budapesti stratégia a Szlovákiában kialakult belpolitikai fejleményekre. Pedig Fico győzelme nem volt meglepő, és végső soron a természetes szövetségesnek számító Meciar–Slota páros bevonása a hatalomba sem jelentett derült égből villámcsapást. Továbbra is papíron létezik csupán magyar diplomácia.