Ha azt a nevet halljuk, Bruce Willis, a film műfaja már könnyen be is lőhető. Jó pár hullámot megírt a színész, eleinte fehér atlétában, lazán, mindig pisztollyal, szarkasztikus humorral és természetesen alkohollal űzte a bűnt, majd lassan megpróbált intellektuálisabb vizekre evezni. Ekkor hol pszichiáterként, hol éppen parafenoménként, civilben sebezhetetlen biztonsági őrként állt ki a jó, illetve a misztikum mellett, egyes esetekben még a világunkat is megmentette, egyenesen az űrből. Az utóbbi időben mintha újra visszatérne mégiscsak az igazi énjéhez, a lecsúszott, alkoholista, a világvégében már évek óta reménykedő hőshöz, aki azonban szinte se perc alatt képes a jó oldalra állni, az árral szemben mindenkit legyőzni. Igaz, a korához méltón most már nem atlétában, borostával, inkább kopott zakóban, borostával, mindezek mellett még kicsit sántít is, s a szíve sem az igazi. A 16 utca egy karakter jutalomjátéka, amelyben mintegy szirupként az elmúlt évtizedek összes „félrecsúszott nyakkendőjét”, kisebb-nagyobb gegét, alkoholmenynyiségét, kiégettségét, szarkazmusát belesűrítették. Minden szinten.
A történet szinte mintha nem is számítana, egyébként is teljesen egyértelmű. Azért két mondatot talán szánhatunk rá. Eme kiégett nyomozónak, Jack Mosleynek (Bruce Willis) egy kisstílű bűnözőt, Eddie Bunkert (Mos Def) kell elvinnie a börtönből a tizenhat utcányira lévő bíróságra, ahol, mint hamarosan kiderül, korrupt rendőrök ellen fog tanúskodni. Ám a kis távolság egyre nagyobbnak tűnik, s egyre több megvádolt, érintett rendőr kerül az útjukba. A történet, a végkifejlett tényleg egyértelmű: hősünknek biztosan sikerül majd eljutnia oda, ahová akar, sőt ezalatt még önmagával és saját korrupt múltjával is szembesül, önvizsgálatot tart. E kiégett, unalomig ismert karakter ellenpontja egy szintén unalomig ismert karakter, a fekete, laza Eddie, akinek be nem áll a szája, tervei vannak, jövőképe, és a többi, és a többi.
Tehát szinte minden ismert, már lassan a kedves néző is össze tudna gyúrni egy hasonló filmet, annyi ilyet látott már. A konklúzió már az első perctől nyilvánvaló, s ne reménykedjünk, jóslatunk be is válik, de nincs is ebben semmi meglepő, hiszen a hollywoodi sémák alapján készült a film, az annak megfelelő, előírt fordulatok, panelek szerint. A tapasztalt rendezőnek, Richard Donnernek (Ómen, Superman, Szabadítsátok ki Willyt!, Halálos fegyver) „csak” ennek megfelelő adagolására kellett figyelnie, arra, hogy szinte minden két percben történjék valami. Történik is. De semmi több.
(16 utca, színes, amerikai film, 101 perc. Rendezte: Richard Donner. Forgalmazza a Best Hollywood.)
origo.hu
Brutális támadás a Blahán: földre teperték a BKK biztonsági őrét, egy taxis felvette az egészet - videó!
