AWim Kok-jelentés szerint – a névadó a liszszaboni stratégia eredményességét vizsgáló munkacsoport vezetője – bár az európai stratégia több év távlatából is helyesnek mondható, megvalósításában mégis komolyak az elmaradások. Az okok részint abban keresendők, hogy Európa népessége rohamosabban öregszik, mint Észak-Amerikáé vagy Ázsiáé, csökken a keresőképes rétegek lélekszáma, így a közösség nem tud elegendő pénzt fordítani a kutatások, fejlesztések finanszírozására, s közben olyan új versenytársak is pályára léptek, mint Kína vagy India. Az unióval közös gondokat Magyarországon a rendszerváltás körüli és az azt követő időszak öröksége is terheli. Ezekben az években meredeken csökkent a GDP, sok gyárat bezártak, eladtak, megszüntették az ipari kutatóintézeteket abban a reményben, hogy az újjászerveződő ipar majd igényeinek megfelelően újakat hoz létre. Ezek a remények azonban nem váltak valóra. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóhálózatában dolgozók számát is csökkentették. Az elmúlt 16 év sem volt elég arra, hogy a régi helyett új, korszerű infrastrukturális kutatási, fejlesztési háttér teremtődjön meg. Meskó Attila, az MTA főtitkára szerint szerencsésebb lett volna, ha a kutatóintézetek java része nem szűnik meg, hanem ösztönzést kap arra, hogy világszínvonalon működjön. A kutatás finanszírozása 2000-től növekedett, ez azonban 2003-ban megállt. Azóta évről évre kisebb összegből kell gazdálkodniuk a kutatóknak, így egyre messzebb kerülnek attól, hogy visszatérhessenek legalább az 1990-es szinthez.
A nehézségek ellenére azonban a világban számos kutatási területen: gyógyszerkutatás, informatika, agykutatás, víruskutatás, ökológia, fajtanemesítések stb. ma is nagy figyelem és tisztelet övezi a magyar kutatókat és kutatási eredményeiket. Nemrégiben az Egyesült Államok Védelmi Kutatási Központjának küldöttsége járt a Magyar Tudományos Akadémián, ahol a delegáció vezetője kiemelte, hogy a nagyszerű magyar gondolatokra az amerikai védelmi kutatásoknak is szükségük van.
Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter ezzel szemben több, a kutatókat és az Akadémiát meglepő megjegyzést tett az elmúlt hetekben, hónapokban. Ezek egyike volt, hogy szerinte az MTA nem rendelkezik szabadalmakkal. Meskó Attila szerint valóban kevés az a 103 szabadalom, amely az Akadémia nevén van bejegyezve, de ennek számos oka van. Az egyik az, hogy például a gyógyszercégek szinte minden esetben ragaszkodnak ahhoz, hogy a kutatási eredmények – bár annak elérésében többnyire akadémikusok, akadémiai kutatók jeleskedtek – a cégek nevén fussanak. Másrészt az Akadémia szűkös költségvetéséből nem engedheti meg magának a hosszadalmas és bonyolult szabadalmi eljárás és a szabadalmi jog fenntartásának költségeit. A helyzet orvoslására a Magyar Szabadalmi Hivatal és az MTA néhány hete egyezményt írt alá, melynek értelmében a hivatal munkatársai sokoldalúan segítik ezt a tevékenységet, például tanfolyamokon oktatják, miképpen kell egy-egy kutatási eredményt úgy adminisztrálni, hogy abból idővel szabadalom és – akár nem egy esetben – gyártásra kerülő termék lehessen. A belső reformok jegyében az MTA-n arra is törekszenek, hogy az egymással összefüggő kutatásokkal foglakozó intézeteket centrumokká vonják össze, így téve hatékonyabbá a munkát.
A kutatók az innovációs törvénytől is újabb lehetőségeket várnak. E törvény értelmében annak a vállalatnak, amely nem fordít pénzt kutatásra, fejlesztésre, bizonyos összeget be kell fizetnie a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) számlájára, amely pályázatokat ír ki az ország számára fontos témákra. Ez az intézmény jelenleg nagyobb bevétellel rendelkezik, mint az 5800 embert foglalkoztató, hatalmas intézményi hálózatot fenntartó MTA. Meskó Attila bízik abban, hogy a kezdeti nehézségek után az Akadémia is gyümölcsöző kapcsolatot alakíthat ki az NKTH-val, hiszen aki pályázati pénzt nyer kutatásra, az nem tud dolgozni intézményi háttér: technikusok, laboránsok, laboratóriumok stb. nélkül. A főtitkár reménykedik abban, hogy a 2007 elején lehívható, hazánknak juttatandó több mint 22 milliárd eurós támogatásból a magyar kutatóktól a kormányzat által elvárt teljesítményeknek megfelelő összeg (két-három százalék) jut majd a kutatás, fejlesztés feltételeinek javítására. Az MTA vezetősége által kidolgozott terv szerint a pénzt a már fentebb felsorolt, ma is sikeresnek mondható területek fejlesztésére fordítanák. Ezek között akad több olyan, amely jól forgalmazható terméket is eredményezhet, olyat például, mint a számos országba exportált és a hazai mezőgazdaságban is jól felhasználható nemesített búza- és kukoricafajtáink. Meskó Attila azonban azt is hozzátette: a kutatóknak az a céljuk, hogy nyugodt körülmények között kutathassanak, és minél több és jobb tudományos eredményt tudjanak elérni. A kutatások jelentős része ugyan sohasem fog eladható terméket eredményezni, mégis elengedhetetlenül fontos a támogatásuk. A G8-ak egyik utóbbi találkozóján például Tony Blair hívta fel a figyelmet a globális klímaváltozás és a környezettudomány kiemelt jelentőségére a világ jövője szempontjából.
Ha egy ország nem fordít pénzt alapkutatásra – fogalmazott a főtitkár –, azt sokáig nem is lehet észrevenni, de később az elmaradást szinte lehetetlen behozni. Sokszor tíz-húsz év is kell, mire egy-egy tudományos eredmény gazdasági hasznot hoz. Példa lehet erre a Canvinton nevű gyógyszer – Szántay Csaba akadémikus és munkatársai találmánya –, mely most már csaknem annyi bevételt hoz egy évben, mint amennyibe az Akadémia kutatóhálózatának egyévi működése kerül. Akadnak kutatások, amelyek eredménytelenül zárulnak, vagy valamelyik vetélytárs megelőzi a tudósokat, és hamarabb képes elvinni odáig a találmányt, hogy egy vállalat akár sokkal olcsóbban gyártani kezdje. De ahhoz, hogy jelentős eredmények szülessenek, időt, pénzt, türelmet kell áldozni. Nem lehet csak kész, piacra dobható termékben, máról holnapra születő megoldásokban gondolkodni.
Az MTA arra törekszik, hogy a mostoha, évről évre romló kutatási feltételek ellenére itthon tartsa fiatal és középkorú tehetséges tudósait. Ennek érdekében biztosítja a doktori és akadémikusi tiszteletdíjakat, a fiatal kutatói állásokat, a Bolyai-ösztöndíjat. Sokan maradnak is, mások hosszú évekre elmennek, s így megtapasztalják, hogy mennyire mostohák az itthoni feltételek. Meskó Attila abban reménykedik, hogy a teljesítményei alapján továbbra is megkapja majd az intézmény a szükséges anyagi fedezetet, s a kormányzat – távlati elképzeléseinek megfelelően – bőkezűbben bánik a kutatásra és az infrastrukturális háttér megteremtésére fordítható összegekkel.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
