Czóbel Minka (1855–1947) költő a szabolcsi Anarcs-pusztán élt; születésének százötvenedik évfordulója tiszteletére adta ki a Hullámzó fény című kötetet Anarcs község önkormányzata. Varázslatos költő volt az „anarcsi boszorkány” – többek között azért is szokták így emlegetni, mert Boszorkány-dalok címmel írt verseket –, aki, mint az érte lelkesedő Weöres Sándor írta: egy időben, Arany és Ady között ő volt a legmodernebb, legmerészebb hangú magyar költő, bár erről az irodalmi közvélemény alig vett tudomást, s még olyan érzékeny poétatársai is, mint Kiss József, Ady vagy Babits inkább a „vasárnapi verselőt”, az úri különcöt, semmint a nagy költőt látták benne. Nem volt pedig akárki ez a rejtekező, misztikus távlatokba meredő, démoni sugallatokat meghalló lírikus. Anyanyelvi szinten beszélt németül, angolul és franciául, minden kortársánál jobban ismerte a legújabb nyugati irányzatokat, s azon kevesek közé tartozott, akik számára a keleti hagyományok és a szakrális tudás nemcsak romantikus hóbort volt, hanem mélyen megértett és átélt tartalom.
„Lenn a kertben este, / Lombtalan fák sűrű / Ágai közt / Hangtalan madarak / Fejetlen madarak, / Lágytollú baglyok... / Az egyik felvisít / Rémület, őrület, borzalom hangján, / Kacag a másik rá, / Majd ismét néma csend” – írja a Baglyok című versében, s szinte hihetetlen, hogy e hang modern és sosem hallott igézete senkinek sem tűnt fel Pósa Lajos és Szabolcska Mihály korában. Ugyanő írja a Névtelenek című versében: „Kísértetként szállongnak hozzám / Körvonaltalan alakok: / Még meg nem lett, még nem fogamzott / Jövendő, késő századok… / Jövendő állatok világát, / Népek seregjét ösmerem, / Tudom: hogy bizton élni fognak / Csak még számukra nincs nevem…” Szellemek, baglyok és denevérek, fák embert utánzó gyökerei, az éjszakában átlélekülő fehér virágok, szél űzte ördögszekerek, egymásnak fordított tükrök, melyekben összekeveredik a múlt meg a jelen: ezek Czóbel Minka költészetének kulcsfontosságú motívumai. De feltűnik nála az Alföld remegő porában vágtató szekér, a betlehemező gyerekek, az aratók és a ruszin Mária-zarándokok sora is egy-egy impresszionista kép erejéig.
Czóbel Minka legjava műveiből és a költőre emlékezők soraiból áll össze a kötet, amely csak megerősíthet bárkit Weöres Sándor igazában: „dalainak üveghangú szirén-varázsát aki olvasta, el nem felejti”.
(Czóbel Minka: Hullámzó fény. Anarcs, 2005. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
