Központi hatalmaskodás

Vámosi-Nagy Szabolcs, az APEH második embere hirtelen eltávolításának pontos okát nem ismerjük. De a célját sejthetjük. Legalábbis terjed a híresztelés, miszerint a magyar személyi jövedelemadó-rendszer atyja, nagy tekintélyű adószakember bűne az, hogy nem volt hajlandó nevét adni politikai megrendelések végrehajtásához. Az Orbán-kormányt baloldali ellenzéke annak idején azzal vádolta meg, hogy az adóhatóságot adatok manipulálására kényszerítette a Fidesz gazdasági holdudvara érdekében („hosszú bájtok éjszakája”). A súlyos és ezerszer megismételt vád soha nem igazolódott. Jól értesültek szerint a 2002-es kormányváltás után – ez az időszak volt a Keller-féle feljelentésügyi államtitkárság „fénykora” – naponta érkezett lista azokról a cégekről, amelyek soron kívüli ellenőrzésére azért volt szükség, hogy leleplezzék a Fidesz-kabinet bűnös üzelmeit. Ilyen üzelmekre nem derült fény, de a cégvezetők és adótanácsadóik rémtörténetei révén ekkor került be először a köztudatba a házi pénztár fogalma: az ellenőrök ugyanis a kiszemelt cégeknél köszönés helyett ennek meglétét ellenőrizték.
Ugyancsak a jól értesültek mondják: Vámosi elnök is lehetett volna, ha vállalja a piszkos munkát. Tény, hogy Király László György, aki végül az APEH elnöke lett, lehetővé tette, hogy a kormány és a pénzügyminiszter – akkor épp László Csabának hívták – megtegyék azt, amivel a baloldali politikusok a Fideszt vádolták: kimásolták az adózók adatait az intézmény számítógépes rendszeréből. Király még végigvitte a „hosszú bájtok éjszakájával” kapcsolatos, az APEH korábbi vezetőit a vádak alól teljes mértékben tisztázó vizsgálatot, majd mennie kellett. Vámosihoz azonban nem mertek nyúlni – mostanáig. Bírálói azt vetik a második Gyurcsány-kabinet szemére, hogy egyelőre csak a megszorító intézkedésekkel foglalkozik, miközben a strukturális átalakításokkal adós maradt. Ez csak részben igaz: van egy terület, ahol csöndesen, de nagy eltökéltséggel halad előre a kormány. Ez pedig nem más, mint a kormányzati és ezen belül a kormányfői hatalom koncentrációja. A példákat hosszan sorolhatjuk. Az európai fejlesztési milliárdok felett egy üzletember rendelkezik, aki csak Gyurcsánynak tartozik beszámolással. Bajnai Gordon ráadásul rossz hírbe keveredett egy korábban csődbe ment – csődbe vitt? – baromfifeldolgozó-üzem kapcsán. Amikor pedig ezt egy szocialista honatya kezdte feszegetni, olyan „ajánlatot” kapott, amit nem mert visszautasítani. De Kóka János sem titkolta, hogy korábbi „elenderes” munkatársait helyezte kulcspozíciókba a gazdasági minisztériumban.
Az adóhatóság vezetőihez hasonló váratlansággal kapták meg selyemzsinórjukat a magyar rendőrség főemberei. Menesztése előtt egy órával tudta meg Berta László és Hatala József, hogy felmentette őket az igazságügyi és rendészeti miniszter.
Ha tehát a gyurcsányi hatalomkoncentráció konkrét lépéseiről nem is rendelkezünk pontos információkkal, annak célja nem kétséges. Közismert, az elmúlt négy év felelőtlen kormányzati gazdaságpolitikája következtében hitelhez is egyre drágábban jut a büdzsé. És ha eleget kíván tenni az egyre magasabb kamatszolgálati kötelezettségnek, meg kell szorítania az adóprést. Ehhez a hatóságok élére olyan vezetést kell állítania, amely szemrebbenés nélkül végrehajtja a kényelmetlen parancsot: az emberek és a cégek megsarcolását. A módszerek kifogástalan illeszkedése a törvényekhez most mellékes kérdés. Az APEH-nél végrehajtott tisztogatás üzenete a nagy csönd ellenére is eljut az adózó polgárokhoz.