Levél Mahától

KULTÚRSOKK

Maha Al-Azar libanoni újságírónővel 2003 nyarán ismerkedtem meg az Egyesült Államokban. A lány, aki Bejrútból érkezett Amerikába, akár a mérsékelt és szekuláris Libanon polgárának mintaképe lehetett volna: keresztény családban született, és elutasított minden szélsőséget. Értette és megértette, elfogadta Amerikát, többször töltött hosszabb-rövidebb időt az Egyesült Államokban, elsősorban tanulmányokat végzett a tengerentúli országban.
Amikor pár napja kitört a háború Izrael és Szíria között, rögvest e-mailt írtam, aggódván hogylétéért. A válasz megdöbbentett. Néhány nap leforgása alatt a háborúellenes, keresztény Mahából a Hezbollah elszánt támogatója vált: hazafi, aki megtámadott országát védelmezi minden eszközzel.
Sorait olvasva rajtam is egyre inkább úrrá lett egyfajta kétségbeesés: igen rossz felé megy az a világ, amely tétlenül nézi „Kelet Svájcának” újbóli romba döntését. A cédrus gyökereinek elmetszését, az élhető sokszínűség ígéretének szertefoszlását.
Maha leveléhez mellékelt egy másikat: azt, amelyet a CNN-nek írt a háború kitörését követő napokban. Megkértem, engedje meg, hogy ezt a levelet, amelyben az amerikai hírtelevízió elfogultságát veszi célba, mi is közölhessük. Bár az áldozatok száma a levél megírása óta sajnos csak nőtt, a levél – úgy hiszem – mit sem veszített aktualitásából és erejéből:
„Szomorúsággal tölt el, hogy azt tapasztalom, nyilvánvaló részrehajlás van a tudósításaikban. Elmulasztják kiemelni, hogy több mint 130 (az áldozatok száma azóta mindkét oldalon emelkedett – T. Sz. T.) libanoni halt meg. Mindnyájan, kivéve hármukat, civilek voltak, miközben minden alkalommal, amikor az izraeli veszteségről számolnak be, a »civil« szót használják, bár a 24 halott fele ott katona volt.
E történet izraeli oldalát folyamatosan az izraeli véderő forrásaira hagyatkozva ismerhetjük meg. Azt mondják például, hogy Izrael tekintettel van a civilekre, figyelmezteti őket előre, hogy elhagyhassák a terepet […] de ha mégis találat éri őket, az azért van, mert a Hezbollah lakott területekről indítja rakétáit. Ha tudósításaik kiegyensúlyozottak lennének, akkor azonnal hozzá kellene mindehhez tenniük, az izraeli véderő álláspontjának ismertetése után, a következő tényeket:
1. Egy 23 embert szállító kisbuszban két család, több mint kilenc gyermek lelte halálát, miután egy izraeli rakéta eltalálta őket, a testük akkor égett szénné, amikor épp menekülőben voltak egy déli faluból, követve az izraeli figyelmeztetést.
2. Legalább 20 ember halt meg Tyre-ben (Szúrban – T. Sz. T.), amikor egy izraeli légitámadás lerombolta a libanoni polgári védelemnek helyet adó épületet. Tűzoltókról, nem pedig Hezbollah-harcosokról van szó, és civilekről, akik épp a veszélyes határ menti településekről menekültek, amelyek izraeli támadás alatt álltak.
Ez nem terror elleni háború, ez a felperzselt föld taktikája, amelyet Izrael indított Libanon ellen azzal a szándékkal, hogy elpusztítsa teljes infrastruktúráját, és hogy civileket öljön.
Fel kellene tenniük a következő kérdéseket:
1. Hány hezbollahost ölt meg Izrael? Hány polgári személyt?
2. Hány Hezbollah-létesítményt rombolt le, és hány polgári épületet? Még akkor is, amikor arról tudósítanak, hogy a Hezbollah tévéjét lerombolták, meg kellene említeniük: mindezzel nem sikerült megakadályozniuk, hogy a televízió folytassa adását. (Tehát mi értelme volt lerombolni az épületet?) Még a a déli külvárosokban található úgynevezett „Hezbollah biztonsági övezet” is csupán néhány Hezbollah-irodát foglal magában, az épületek többi szintje lakóépület vagy magániroda. Így hát még a déli lakókörzetek elpusztítása sem igazán a Hezbollah-erősségeket veszi célba, hanem civileket.
3. Izraelieket szólaltatnak meg, akik azt mondják, hogy félnek a Hezbollahtól, és hogy azért akarják megsemmisíteni a szervezetet, mert folyamatosan rakétákkal támadják az izraeli településeket. Ha azonban újságíróként járnának el, fel kellene sorolniuk mindazokat az eseteket, amikor a Hezbollah ezeket a településeket támadta, azzal szemben, amikor Izrael mért csapást libanoni városokra. Hogy hány libanoni civilt ölt meg Izrael 1982 óta, és hányat ölt meg a Hezbollah.
4. Miért van joga Izraelnek megvédenie magát, amikor Haifát megtámadják, de miért tilos ez Libanonnak – a Hezbollahon keresztül – amikor Bejrútot, Tyre-t vagy a déli falvakat éri támadás, amelynek következtében civilek százai halnak meg, leginkább nők és gyerekek?
5. Miért igazolható, hogy Izrael barbár támadást intéz Libanon ellen, amikor foglyul ejtik két katonáját, de ugyanakkor miért nem igazolható az, amikor Libanon Izrael ellen indít háborút, mert ez utóbbi ország embereket rabolt el, néha az ország legbelsejéből, és ölt meg? Mi végre ez a kettős mérce? Miért ér meg két izraeli katona egy kegyetlen háborút, de négy libanoni civil, akiket 28 éve tartanak fogva tárgyalás nélkül izraeli börtönökben, egyetlen egy határ menti rajtaütést sem?
Arra kérem önöket, hallgassanak a lelkiismeretükre, és nézzék távolról a dolgokat, ne az izraeli, de még csak ne is az amerikai szemszögből: önök újságírók, akik az igazságot keresik, nem pedig az USA vagy Izrael ügyvédei.
Jómagam sohasem tartoztam a Hezbollah vagy bármely más vallásos milícia támogatói közé. Keresztény családban születtem: jólétben élő és szekuláris országot szeretnék. De a hazámat megtámadták, és a támadó ország Izrael. Az egyetlen csoport, amely védi a hazámat ebben a pillanatban: a Hezbollah, és arra mérget vehetnek, hogy minden erőmmel támogatni fogom őket. A háború és az erőszak ellen vagyok, de nem tűrhetem, hogy Izrael vagy Szíria ütlegeljen, vagy éppen az Egyesült Államok, ha arról van szó. A méltóságomat védem. És azt a jogomat, hogy megszabadítsam a hazámat a megszállóktól és az agresszoroktól.”