Bár hívei és tisztelői számára ünnepélyes születésnapi fogadást adott az általa létrehozott alapítványban, sőt családja körében is megünnepelte a nagy eseményt az apartheidellenes mozgalom vezéralakja, manapság mégis ritkán hallani felőle. Nelson Mandela nem is olyan régen még a világ vezető politikusa volt, szavaira, kijelentéseire milliók figyeltek. A jelek szerint azonban közéleti kérdésekbe egyre kevésbé szól bele, egyes vélekedések szerint immáron nem is politikai tényező hazájában.
Mandela két évvel ezelőtt jelentette be, hogy visszavonul a politikától, utolsó nagy beszédében az Egyesült Államokat bírálta. Parlamenti búcsúbeszédét éppen köztársasági elnökké választásának tizedik évfordulóján mondta el. Bár akkoriban szerényen megköszönte a lehetőséget, hogy – amint fogalmazott – egy öreg nyugdíjas az országgyűléshez szólhat, aligha gondolta komolyan félreállását. Legalábbis bizonyos jelekből úgy tűnt, továbbra is hallatja majd a hangját a dél-afrikai közélet sarkalatos kérdéseiben. Eleinte számos ügyben meg is nyilatkozott, különösen az AIDS veszélyeire hívta fel a figyelmet. (Ő mutatott rá például arra, hogy a több mint kilencmillió HIV-fertőzött nem kap munkát fertőzöttsége miatt.)
Néhány hónapja azonban feltűnő, hogy a világpolitikát és a hazáját illető kérdésekben következetesen hallgat. Nem kommentált olyan fontos dél-afrikai közéleti eseményeket, mint például Jacob Zuma volt alelnök büntetőpere, sőt az utóbbi időben gyakorlatilag ki sem mozdult johannesburgi otthonából.
Újabban mintha az AIDS-helyzettel kapcsolatban is lakatot kellene tennie a szájára. Utódja a köztársasági székben, Thabo Mbeki legalábbis nem nézi jó szemmel, ha az idős politikus bármiféle kritikai megjegyzésre ragadtatja magát a járvány megelőzésével, a legsürgősebb feladatokkal kapcsolatosan. Pedig Mandela mindig is különös gondot fordított a betegség feltartóztatására, régebben minden létező fórumon hangot adott aggodalmainak. Amikor Mbeki két évvel ezelőtt megnyerte az elnökválasztást, Mandela az elsők között gratulált, de ismételten az AIDS-helyzetet hozta szóba. A Guardian szerint a két államférfi között heves politikai csaták zajlottak a közelmúltban. Mbeki hívei állítólag a lojalitás hiányával vádolták meg Mandelát. Bárhogy is áll a helyzet, az biztos, hogy az Afrikai Nemzeti Kongresszusban egyre több politikusnak kínos a polgárjogi mozgalom élő lelkiismeretének egy-egy megnyilatkozása, személyes bírálata.
Túl a politikai szembenálláson, Mandela végleges visszavonulásához döntő mértékben hozzájárulhatott megromlott egészségi állapota. A polgárjogi aktivista huszonhét évet töltött börtönben, a gyakori kínzások, az egészségtelen életmód alaposan megviselték szervezetét. Éppen ezért talán nem a legmegfelelőbb ajándékot küldte a mostani születésnapi ünnepségre Fidel Castro. A kubai elnök ugyanis egy láda rummal és szivarokkal lepte meg az agg politikust, aki köztudottan nem iszik és nem dohányzik. Mandela alighanem szebb születésnapot is tudott volna képzelni magának a mostaninál, különösen ha hatalmi befolyásának véglegesnek tűnő megrendülésére gondolunk.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség