Mandela hosszú hallgatása

Nemrégiben ünnepelte nyolcvannyolcadik születésnapját Nelson Mandela, a dél-afrikai polgárjogi mozgalom élő legendája. Az esemény ráirányította a figyelmet a volt elnök jó ideje tartó hallgatására, amelynek a hátterében politikai ellentétek sejlenek fel.

Szentesi Zöldi László
2006. 07. 28. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bár hívei és tisztelői számára ünnepélyes születésnapi fogadást adott az általa létrehozott alapítványban, sőt családja körében is megünnepelte a nagy eseményt az apartheidellenes mozgalom vezéralakja, manapság mégis ritkán hallani felőle. Nelson Mandela nem is olyan régen még a világ vezető politikusa volt, szavaira, kijelentéseire milliók figyeltek. A jelek szerint azonban közéleti kérdésekbe egyre kevésbé szól bele, egyes vélekedések szerint immáron nem is politikai tényező hazájában.
Mandela két évvel ezelőtt jelentette be, hogy visszavonul a politikától, utolsó nagy beszédében az Egyesült Államokat bírálta. Parlamenti búcsúbeszédét éppen köztársasági elnökké választásának tizedik évfordulóján mondta el. Bár akkoriban szerényen megköszönte a lehetőséget, hogy – amint fogalmazott – egy öreg nyugdíjas az országgyűléshez szólhat, aligha gondolta komolyan félreállását. Legalábbis bizonyos jelekből úgy tűnt, továbbra is hallatja majd a hangját a dél-afrikai közélet sarkalatos kérdéseiben. Eleinte számos ügyben meg is nyilatkozott, különösen az AIDS veszélyeire hívta fel a figyelmet. (Ő mutatott rá például arra, hogy a több mint kilencmillió HIV-fertőzött nem kap munkát fertőzöttsége miatt.)
Néhány hónapja azonban feltűnő, hogy a világpolitikát és a hazáját illető kérdésekben következetesen hallgat. Nem kommentált olyan fontos dél-afrikai közéleti eseményeket, mint például Jacob Zuma volt alelnök büntetőpere, sőt az utóbbi időben gyakorlatilag ki sem mozdult johannesburgi otthonából.
Újabban mintha az AIDS-helyzettel kapcsolatban is lakatot kellene tennie a szájára. Utódja a köztársasági székben, Thabo Mbeki legalábbis nem nézi jó szemmel, ha az idős politikus bármiféle kritikai megjegyzésre ragadtatja magát a járvány megelőzésével, a legsürgősebb feladatokkal kapcsolatosan. Pedig Mandela mindig is különös gondot fordított a betegség feltartóztatására, régebben minden létező fórumon hangot adott aggodalmainak. Amikor Mbeki két évvel ezelőtt megnyerte az elnökválasztást, Mandela az elsők között gratulált, de ismételten az AIDS-helyzetet hozta szóba. A Guardian szerint a két államférfi között heves politikai csaták zajlottak a közelmúltban. Mbeki hívei állítólag a lojalitás hiányával vádolták meg Mandelát. Bárhogy is áll a helyzet, az biztos, hogy az Afrikai Nemzeti Kongresszusban egyre több politikusnak kínos a polgárjogi mozgalom élő lelkiismeretének egy-egy megnyilatkozása, személyes bírálata.
Túl a politikai szembenálláson, Mandela végleges visszavonulásához döntő mértékben hozzájárulhatott megromlott egészségi állapota. A polgárjogi aktivista huszonhét évet töltött börtönben, a gyakori kínzások, az egészségtelen életmód alaposan megviselték szervezetét. Éppen ezért talán nem a legmegfelelőbb ajándékot küldte a mostani születésnapi ünnepségre Fidel Castro. A kubai elnök ugyanis egy láda rummal és szivarokkal lepte meg az agg politikust, aki köztudottan nem iszik és nem dohányzik. Mandela alighanem szebb születésnapot is tudott volna képzelni magának a mostaninál, különösen ha hatalmi befolyásának véglegesnek tűnő megrendülésére gondolunk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.