Bár sokan összetévesztik, illetve összemossák a Hezbollah katyusáit a szervezetet támogató Irán komolyabb hadműveleti-harcászati, illetve közepes hatótávolságú ballisztikus rakétáival, azok valójában egyszerű, lőporhajtóművel és robbanófejjel, valamint stabilizáló szárnyakkal ellátott, irányítás nélküli tüzérségi lövedékek.
A szervezet gerillaharcmodora azonban speciális indítóberendezéseket és alkalmazási módszereket részesít előnyben. Míg a reguláris hadseregek általában nehéz járművekre szerelnek többcsövű rakétavetőket, és a tűzcsapást korszerű tűzvezető eszközökkel (felderítés, navigáció) támogatják, addig a síita szervezet általában egy vagy néhány csőből álló, primitív, gyorsan összeszerelhető állványról indítja rakétáit. Az indító impulzust többször időzítőberendezés vagy távirányító juttatja el a szerkezethez, így a már messze járó libanoni harcosok nincsenek kitéve a perceken belül várható izraeli tüzérségi vagy légi válaszcsapásnak. A Fadzsr, Zelzal és Rád névre hallgató, iráni gyártmányú rakétacsalád példányaiból több ezer áll rendelkezésükre. Szakértői források azonban úgy vélik, hogy az izraeli hírszerzés állításaival szemben a rakéták többségének a hatótávolsága ötven kilométer alatti: Haifa környéke lehet a legdélebbi célpontjuk.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
