Médiakeresztapa – mondták Tasnádiról, főként azok után, ahogyan országunk uniós csatlakozása napján, 2004. május 1-jén kiszabadult négy és fél éves börtönbüntetéséből. Símaszkban sorfalat álló testőrök gyűrűjében lépett ki a börtönkapuból, majd Mercedesében elviharzott a tévékamerák kereszttüzében. Kinek üzent? Mi volt a célja azzal, hogy a rendőrség szakadatlan megfigyelése ellenére a most megfogalmazott három vádirat szerint a legkülönbözőbb bűncselekményeket kövesse el?
A történet még 1999-re datálódik. Ekkor került Tasnádi korábbi ügyében előzetes letartóztatásba. Régi embereire már nem számíthatott, hiszen ők is fogva voltak. Raboskodása alatt ismerkedett meg azzal a férfival, aki később elárulta őt. Még az egyik vádirat is megemlíti, hogy jó viszonyba került A. Gáborral a börtönben, akit beavatott jövőbeni terveibe. Elhatározta, hogy egy még szervezettebb csapatot épít, mint ami korábban a rendelkezésére állt. Rabtársának – aki előbb szabadult – szánta a vezető szerepet. A fiatalember ugyanis nemcsak erőszakos jellemmel bírt, hanem az esze is a helyén volt. Tasnádi úgy gondolkodott, hogy a bűncselekmények elkövetésével ugyan A. Gábort bízza meg, de a végrehajtást neki is le kell majd osztania alacsonyabb szintre. Ezzel Tasnádi szerepe leplezve maradt, de megóvta bizalmi emberét is a gyors lebukástól. Végül A. Gábor kötött vádalkut és szólalt meg először a rendőrségen. A férfit sarokba szoríthatták, mert sok bűncselekmény terhelte a számláját. Amikor elkezdett beszélni, már négy cselekményt róttak a terhére, s tudatosult benne, hogy innen csak egy visszaút létezik. Korábban konfliktus is terhelte Tasnádival való viszonyát, így a büntetőeljárás alatt már nem kellett hozzá lojálisnak lennie.
Első embere mellé ugyanakkor egy kontrollszemélyt is állított: B. Pál újságírót, aki beszámolt neki arról, A. Gábor hogyan végzi a munkáját. Rendőrségi forrásaink szerint B. Pál teljesen elkötelezte magát Tasnádi mellett: tisztelte, szerette, felnézett rá. Ugyanakkor kitűnő perspektívát is látott a vele való együttműködésben. A nyomozók szerint B. Pál logisztikai hátteret biztosított Tasnádi csoportjának, koordinálta az eseményeket, egyik alkalommal pedig fegyvert próbált szerezni az egyik bűncselekményhez. Emellett Tasnádi villájában élt, és később főnöke nagy értékű Mercedese is a nevére került. De hírvivőként is próbált segíteni a börtönben ülő volt vállalkozónak. Tulajdonképpen közvetetten A. Gábor és B. Pál irányította Tasnádi csoportját.
Rendőrségi informátoraink szerint Tasnádi a börtönből csak a személyes konfliktusainak elrendezésére adott embereinek megbízást, üzleti ügyeivel megvárta szabadulását. Az egyik konfliktusa a feleségével és annak jelenlegi férjével volt. 2000 táján szerzett tudomást arról, hogy szeretett hitvesének szeretője van. Először még csak leveleket írt M. Juditnak, akitől azt kérte, hogy menjen vissza hozzá, kezdjék újra közös életüket. Pár hónappal később azonban kiderült az is, hogy Tamara nevű lánya egy másik férfitól van. Ez tette be a kaput Tasnádinál, ezután már csak egy cél lebegett a szeme előtt, hogy ezt megtorolja. Hiszen ezt vele nem lehet megcsinálni! Az ismerősök a háta mögött is erről beszéltek, s megindult a lavina. Tasnádi kijelentette: „kibelezteti” felesége szeretőjét, későbbi férjét. Megbízta sofőrjét, K. Istvánt a végrehajtással, aki azonban egy másik férfit szúrt le. Az áldozat élet és halál között lebegett hetekig, de végül felépült.
Tasnádi már a börtönben szövögette nagyra törő terveit. Egyrészt vissza akarta szerezni megkopott tekintélyét, másrészt új területeket is kiszemelt magának. Nagy pénzt hozott korábban a józsefvárosi piac őrzése, de úgy tudjuk, hogy tulajdonrésze volt a piacot üzemeltető cégben is. Amikor meghalt az egyik tulajdonos, annak felesége 250 millióval kivásárolta Tasnádi üzletrészét a társaságból. Szabadulása után azonban az egész piacra szemet vetett. Ám a tulajdonos özvegye még szóba állni sem volt hajlandó Tasnádival. Az egykori vállalkozó éktelen haragra gyúlt: milyen dolog az, hogy valaki még a megkeresésére sem reagál?! Parancsára felgyújtották a nő autóját.
Készült a Liszt Ferenc téren lévő több szórakozóhely őrzésének átvételére az In-Kaltól. A két társaság között harc indult, amelyből később büntetőeljárás lett, de bizonyítottság hiányában elhalt. Próbálkozott ugyanitt védelmi pénzek szedésével is, de odáig nem jutott el. A harmadik nagy terület a szépségipar meghódítása lett volna. A Fásy Ádám-féle Miss Universe Hungaryt nézte ki magának. Tasnádi szerette volna az egész versenyt megszerezni, vagy egyszerűen Fásyt elnyomni, és mellette kialakítani egy másik rendezvényt. Komoly tárgyalások folytak a felek között ez ügyben, de végül Fásy ellenállt a fenyegetéseknek. Pedig az egyik, Gyulán megtartott szépségversenyen Tasnádi mindenki előtt Fásy megöletését helyezte kilátásba, ha nem barátnője győz a megméretésen. Ennek háttere persze nem a remélt győzelem, hanem a hatalom fitogtatása volt.
Szintén a szabadulása után kezdett az éjszakai élet szereplőivel újra kapcsolatot teremteni. Próbált megállapodni velük, területet szerezni magának, igaz, többen akkor már leírták őt. Azt sem felejtették el neki sokan, hogy nem mindig volt korrekt velük. Bizonyítja ezt a kecskeméti maffiaper egyik vádlottjával, a Brazil becenevű F. Attilával való látszólag közös balhéja. A rendőrség adatai szerint Tasnádi Brazil nevében megfenyegette a szövetkezeti botrány miatt tönkrement Pilis-Invest ingatlanszövetkezet elnökségi tagjait, és egyben védelmet ígért nekik. (F. Attila már korábban kapcsolatban állt az elnökségi tagokkal oly módon, hogy azt a látszatot keltette, mintha átvállalt befektetői követelései lettek volna – Sz. Z.) Az üzletemberek fizettek is, de ez nem volt elég Tasnádinak, még több pénzt akart. Úgy tudjuk, százmilliókat remélt az üzletből, ami jelentősen megerősíthette volna anyagi bázisát. A fenyegetések erősödtek, de az vetett véget az egésznek, hogy Brazil és Tasnádi is előzetes letartóztatásba kerültek. Igaz, Tasnádi bekerülése után is küldözgetett embereket az elnökségi tagokhoz pénzért, de végül a sértett feljelentést tett a rendőrségen. Az egykori vállalkozó arra apellált, hogy ha lelepleződik a zsarolás, akkor helyette majd Brazilt vonják ki a forgalomból, s ő átvehet bizonyos üzleti érdekeltséget tőle. Látszólag persze megállapodtak, hogy a kizsarolt pénzt elosztják. Elmondható tehát, hogy a fenti törekvések egyike sem jött létre, hiszen az egykori vállalkozó mindössze öt hónapot töltött szabadlábon. Ha a rendőrség nem lép közbe, folytatódtak volna a fenyegetések és a merényletek. Az üzleti térnyerés mellett személyes bosszúit igyekezett valóra váltani: a felesége és jelenlegi férje megölését, vagy éppen a volt anyósa elleni sósavas támadást. Elmondható az is, hogy letett politikai ambícióiról. Nem kereste fel régi barátait, akik – miként azt fent az alvilági vezetőkről írtuk – elpártoltak tőle, megszűnt velük a kapcsolat. Pedig nem sokkal korábban az egyik ügyében tanúskodót még azzal ijesztgette: akkora hatalma van, hogy 2002-ben személyesen segítette kormányra az MSZP-t és az SZDSZ-t.
A rendőrség most több olyan bűnügyben gyanúsította meg Tasnádit, amelyben korábban a kerületi kapitányságok elkövető hiányában megszüntették az eljárást. Ennek oka lehetett, hogy a sértettek, de akár a tanúk is féltek Tasnáditól. A hamarosan lezáruló büntetőügyben eleinte még az érdektelen tanúkból – akiknek elvileg nem lenne félnivalójuk, mert nem terhelő vallomást tettek – is úgy kellett „kiénekelni” a nyilatkozataikat. Forrásaink szerint amikor Tasnádi nevét meghallották, mindenki elhallgatott. De ugyanez vonatkozott Tasnádi gyanúsított-társaira is. Mindenki félt a bosszútól, hiszen nem egy alkalommal volt arra példa, hogy Tasnádi személyes indítékból csapott le ellenfeleire. Ismerői szerint tipikusan az az ember, akinek ha egyszer valaki nemet mond, azt megtorolja. A veszte az lett, hogy a bűncselekmények egy része a személyes bosszúról szólt. Ráadásul a szabadulása után elkövetett tetteikor már nem figyelt arra, hogy ezekkel akár vissza is kerülhet a börtönbe, hanem azt mondta: vannak olyan dolgok, amelyeket vele egyszerűen nem lehet megcsinálni. Az, hogy őt a 2004-es kiszabadulása után is megfigyelték, tudta, de nem érdekelte. Az is teljesen hidegen hagyta, hogy éppen börtönbe ül, vagy kint van, mert a börtönből is változatlanul adott megbízásokat embereinek. (Levelezéssel, beszélőn és az ügyvédeken keresztül utasította a kint lévő embereit a bűncselekmények elkövetésére. Az eljárásban a bizonyítékok közé csatolták a leveleit. Az megint más kérdés, hogy a védők tudtak-e egyáltalán arról: mit tartalmaznak az irományok – Sz. Z.) Arra számított, ha ő bent van, akkor minden alól mentesül. Nem így lett.
origo.hu
Medvétől rettegnek a Bükkben
