Meseautók

Kánikula ide, megszorítások oda, a kormánynak és szűk környezetének hál’ istennek változatlanul jól megy. Olvasom, hogy a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) változatlanul 113 személygépkocsit használ, ugyananynyit, mint a legutóbbi parlamenti választások előtt. Ez annyiban is érdekes, mert a voksolás után Gyurcsány Ferenc többször is hangoztatta – arra hivatkozva, hogy „nagy a baj” –, spórolás és igazság lesz itt, a luxuskiadásokat pedig lefaragják.
El is kezdtek mindjárt faragni, 15 ezer közigazgatási dolgozó elbocsátásáról döntöttek a minap – a 133 személygépkocsi viszont maradt. Természetesen luxusautókról van szó (mégsem lehet, hogy teszem azt Gyurcsány Ferencet egy sima Suzuki vigye át a Parlamentből a Sándor-palotába, de még a szomszédos földművelésügyi minisztériumba sem, a helikopterhez szokott Kókáról nem is beszélve), a luxusproletárok járműveinek átlagos ára nyolc-kilenc millió. 2003-ban például 410 felső kategóriás személygépkocsi beszerzésére írt ki pályázatot a MeH illetékes szerve. Ez hárommilliárdjába került az országnak. A legfrissebb – májusi – adatok szerint egyetlen kormányzati gépkocsira átlagosan 174 ezer forintot költ havonta a MeH, ez összesen 23 millió forintot jelent per hónap. De nem ez ám a csúcs! Tavaly októberben a spóroló és igazságos miniszterelnök 43 millió forintot engedélyezett ugyanerre a célra.
Engem az egészben az fog meg leginkább, ahogyan a joviális tekintetű mozgásművész felemeli mutatóujját, és letekint az emberekre. Nadrágszíjat meghúzni, nyavalygást abbahagyni! Ezt a néhány nehéz évet még kibírjuk (ő biztosan), aztán itt lesz a Kánaán a maga mézeskalács-házikójával, kolbászkerítésével. Húzzunk bele! Nem is lennék meglepve, ha valaki most már tényleg mondana valami cifrát a nagy illuzionistának. Azért a kádkövet senki ne vágja hozzá…