Napló az unokáknak

Mottó: Kisdobosok, úttörőszeletek!
Tiétek a jövő!
(Úgy volt, hogy a miénk lesz…)

MÁRAI FÜVES KÖNYVÉBEN OLVASOM
– a sárgarépáról szóló kis jegyzetében, hogy a finomra reszelt, citromlével megöntözött nyers sárgarépa nemcsak üdítő étek (hogy nektek, leendő gyerekeknek a privatizálhatatlan egészségetekről is beszéljek), hanem nyugtatja az idegeket, így különösen a szemidegeket.
KIS GALAMBOM, ÖRVÖS MADARAM
– kótyagos diadémom, karikásszemű ostorom! Édesanya megcímkézett hulló hattyúnyaka, gyémánt gyöngytyúkszemem. Kis, leszegett fejű, büszkeségében is szoruló székletű, első dacos korszakom. Elzúgtak forradalmaid.
– Nem szabad, ki bántott, köpöd ki, dobod el.
Gyere ide, hadd nyomom ki azt a két szép kék szemedet!
KEDVES LEENDŐ RIPORTER KOLLÉGÁM!
Kis gimnazista!
Csodálattal elegy irigykedéssel faggatsz, mit kell tenned, hogy mint én, te is beutazhasd a világot.
(államköltségen)
hűséges és igaz riportokat készíthess?
– Nyitott szemmel kell járnod, s akkor a távolságot… (igen), (mint üveggolyót), megkapod. Csak hunyd le kis szemed…
IDE KELL ÍRNOM MÉG
– mert a jövő héten már végképp érdektelen lesz… [Akkor hogy írjam meg (körül) az unokáknak?]
SZÓVAL GYEREKEK
– volt itt 2006-ig bezárólag… egy francia-algériai Zidane, aki jeles futball-szakemberek véleménye szerint is bekerülne minden idők legjobb tíz játékosa közé. – Nem tudom, ugyanezek a szakemberek a mi Kocsis Sándor nevezetű focistánkat is bevennék-e az első tíz közé. Ő korábban élt, valamikor a hatvanas évek vége felé, ha nem tévedek, fejezte be – sajnos Spanyolországban – a pályafutását. Lehet, hogy elfogult vagyok, de engem Zidane pár megmozdulása – időnként – ennek a mi világklasszisunknak a kecses játékintelligenciájára emlékeztet. De Kocsis fejesei s Zidane (le- és bele-) fejelése(i) között a távolság fényévnyi…
NEM IDÉZEM, MI MINDENT ÍRTAK
– hogy mi minden történhetett Zidane idegeivel megint, mert a mostani olvasók sok-sok variációval megismerkedhettek, a jövő nemzedékeinek meg félő, már egyáltalán nem okoz problémát, ha valamelyik csatár vagy középpályás majd mellbefejeli az ellenfél hátvédjét. Durvul a labdarúgás. Kocsis fiára is azonnal rászálltak, úgyhogy számos sérülése után már vagy húsz éve végleg abbahagyta a labdarúgást. Édesapja meg hosszas ínszalag-szakadásos kényszerpihenője után egy BEK-döntőn négy gólt lőtt…, illetve fejelt… pedig szünet után repedt vállal ment vissza…, mert ha feladja, végképp abbahagyhatja. Csak nagyon mellékesen jegyzem meg, emlékeztetőül, hátha már a ma embere is csak a mostani futballcsillagokra figyel… hogy azon a bizonyos 1954-es világbajnokságon Kocsis a vébé gólkirálya lett.
VAN PERSZE LEHETŐSÉG HELYREHOZNI
– 2006 év óta mindent… De a mindenkori evilág szigorúbban ítélkezik. Szegény Zidane is, gondolom, helyrehozná már… Pedig csak, mint mi, gyarlón „emberi”. (Mert csak a pályán és csak labdával isteni.) Csakhogy a lefejelését a döntőn kábé egymilliárdan látták. Ha meg most újra felvennék… Sam után a JÁTSZD ÚJRA ZIDANE-t! (mellbefejelés nélkül már), és azt is közvetítenék, jó ha százezer ember lenne kíváncsi rá. A szponzorok is azonnal meghosszabbították vele a szerződéseiket. A botrány is üzlet, meg lehet hosszabbítani a sztárolást… a média által az értékítéleteiben végleg megzavarított tömegember legyint, ha a kutya harapja meg a postást, az ma már a kutyát se érdekli. De azért tornából igen, erkölcstanból nem lehet fölmenteni.
AZÉRT AZ SZÉP VOLT ZIDANE-TÓL…
hogy azt azért bánta, hogy „fejesét” – nem azt a csodásat, ami ha bemegy, most világbajnok a csapat és ő a koronázatlan királya (csupa bulvár sztereotípia tolul tollamra), de még így is a világbajnokság legjobb játékosa… Egyszóval az azért megfogott, hogy azt nyilatkozta, óriási kár, hogy a saját három gyerekén kívül még annyi gyerek látta…
(KICSIT MÉG ELIDŐZVE)
– Még a francia államelnöknek a csapat tiszteletére rendezett bankettjén készült fényképet – amin Zidane feje az elnök köldökét súrolja – még azt a fotót is nagyságrendekkel kevesebben látták, pedig szinte ugyanannak a mozdulatnak, most már józan fejjel elkövetett önparódiájának, valamilyen jóvátétel-félének szánták.
JELZEM
– mindez nem történik meg – igaz, akkor nincs is nagyon miről beszélni –, ha a meccs kezdete előtt a pályaválasztáskor (és nem elhagyáson), Zidane, mint csapatkapitány, a földobott (óriási) pénzből, nem a fejet, hanem (ezt) az írást választja.