Először beszéljünk az ön legutóbbi kijelentéséről, amely kisebb vihart kavart a magyar politikai közéletben. Ugyanis ön Horváth Balázs, az első rendszerváltoztató kormány belügyminisztere végső búcsúztatóján a következőket mondta: „Sokan nem vették észre, hogy te, a fékeveszettnek, mulatozónak, béklyótlannak, szabadelvűnek tartott Horváth Balázs miniszterként is – csakúgy, mint korábban – keresztény emberként viselkedsz, akinek szabad akaratát a hit, az erkölcs, a szeretet, a közszolgálati elkötelezettség, a családból hozott értékrend tartja kordában. Ha nem így lett volna, akkor 1990 októberének végén végig kartácsolhattad volna az utakat lezáró kocsisorokat. Úgy viselkedhettél volna, mint azok, akik 1956-ban a tüntető tömegbe lövettek. De nem tetted, mert a te értékrended és személyiséged ezt nem engedte, noha okod lett volna rá.” Ez a mondat még a jobboldalon is megütközést keltett.
– Sajnos az emberek a búcsúztatómról csak azt olvasták, amit a Népszabadság idézett belőle, amely rendkívül pontatlan idézet, mondhatni ferdítés volt. Én Horváth Balázs keresztény beállítottságát emeltem ki és azt, hogy a nemzetét szerette, éppen azért nem úgy cselekedett a taxisblokád idején, mint az ötvenhatos pribékek, akik az ártatlan, fegyvertelen tömegbe lőttek.
– Mégis kényes kérdésben nyilvánult meg, mert ezzel beleszólt a magyar belpolitikai életbe.
– Magyar belpolitika van, de magyarországi belpolitika az egész nemzet szempontjából nincs. Én és a Felvidéken élő magyarok ugyanolyan magyarok vagyunk, mint akik Magyarországon élnek. Engem és a kisebbségben élő honfitársaimat mindaz érint, ami Magyarországon történik.
– Ezzel azt is mondja, hogy a magyarországi magyaroknak ugyanúgy szívén kellene viselniük a határainkon túl élő magyarok ügyét, mint ahogy önök teszik? A Magyar Koalíció Pártja (MKP) nem került kormányra, a Robert Fico vezette posztkommunista Smer párt magyarellenes pártokkal alakított kormányt. Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnöke, mennyire látja veszélyesnek a most kialakult helyzetet a magyar nemzetiség szempontjából?
– Abból kell kiindulni, hogy milyen tapasztalatokkal rendelkezünk azokkal a pártokkal szemben, akik most alakítottak kormányt. A Szlovák Nemzeti Párt és Vladimír Meciar pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom már többször kormányzott együtt, először 1992-ben, majd 1994 és 1998 között. 1992-ben fogadták el Szlovákiában azt az alkotmányt, amely másodrendű állampolgároknak minősítette az ott élő magyarokat. A második kormányzásuk idején fogadták el az államnyelvről szóló törvényt, amely a kulturális fasizmus egyik megnyilvánulása lett. Tehát velük szemben vannak negatív tapasztalataink. De egyéb tapasztalatokról is beszámolhatok: kísérletet tettek a magyar iskoláink leépítésére, több magyar iskolaigazgatót elbocsátottak, megszüntették a kétnyelvű bizonyítványokat, és csak szlovák nyelvű bizonyítványok kiadását engedélyezték. A Szlovák Nemzeti Pártnak egyetlenegy választási célja volt, hogy a magyarokat kiszorítsák a kormányzatból és az államhatalomból. Hangoztatták is, hogy Szlovákia kormányát szlovákká kell tenni.
– Elég durva kijelentéseik voltak. Például elnökük, Ján Slota a választási hadjáratban a magyarokat parazitáknak nevezte. Máshol azt nyilatkozta, hogy beugrunk a tankjainkba, és Budapestig meg sem állunk. Ezt szinte komolyan sem lehet venni.
– De a szándék komoly is lehet. A baj sokkal mélyebbre nyúlik, mert tudni kell, hogy a Smernek, a legerősebb kormánypártnak van egy nacionalista szárnya, és ennek az egyik megjelenítője lett a kormány alelnöke. Hozzá tartozik az integrációs politika és az emberi jogok kérdései. Ismerjük a véleményét az Európai Unióról, ami úgy hangzik, hogy az EU olyan, mint egy birodalom, amely gyarapszik, erősödik és ha elér a csúcspontjára, akkor hanyatlik, majd szétesik. Ennek az úrnak a kezében van a szlovákiai integrációs politika, amely már most az EU szétesésével számol. Tehát ezek az emberek, pártok rossz üzenetet hordoznak.
– Mi volt az oka, hogy a Dzurinda-koalíció nyolcéves kormányzás után megbukott és ezzel együtt a Magyar Koalíció Pártja is?
– Az elmúlt nyolc évben több gazdasági és strukturális reformot hajtottak végre. A reformok viszont nyomasztólag hatottak a lakosságra, sokan elszegényedtek, néhányan meggazdagodtak törvényellenesen és drágább lett az élet. Főként a kórház-privatizáció hozott némelyeknek sokat a konyhára. Tehát sok rossz intézkedés maradt a kormánykoalíció számláján, és ez tette lehetővé a kormányváltást. Aztán kialakult a politikában egy újfajta magyarellenesség. A korábbihoz képest abban különbözött, hogy nem nyíltan fejezték ki magyarutálatukat, hanem mindent elkövettek, hogy a magyarokat kiszorítsák a végrehajtó hatalomból. Ezt lehetett tapasztalni már 2002-ben az önkormányzati választásokon, majd 2005-ben a megyei választásokon. A megyei választásokon olyan MKP-ellenes koalíciók jöttek létre, amelyekben benne voltak az akkori ellenzéki szélsőségesek, de a Dzurinda- féle kormánypártok is. Mindezt azért tették, hogy a Magyar Koalíció Pártja rosszabb eredményt érjen el. A keresztény, jobboldali pártok összefogásának hiánya, amely alapját a magyarellenesség határozta meg, már előre vetítette a 2006-os választási vereséget is. A szlovák politikának összehangolt célja volt, hogy az MKP ne legyen még egyszer a kormányhatalomban és ne szóljon bele többé a kormányzati döntésekbe.
– Mindez milyen kihatással van a szlovákiai magyarságra?
– A közpénzek elosztása kormányzati döntéseken múlik, és egyes kormánytagok érzelmi beállítottságától függően, bosszúból, a magyarok által lakott területek sokkal kevesebb költségvetési, fejlesztési pénzekhez jutnak, mint eddig. A szlovák kormánykoalíció összetétele olyan, hogy van benne egy szélsőséges nacionalista, soviniszta párt, amelyet Ján Slota vezet. A Robert Fico miniszterelnök által vezetett Smernek, a legerősebb pártnak is van egy szélsőséges szárnya. Vladimír Meciar pártja pedig már két alkalommal is bebizonyította, hogy hajlandó engedni a Szlovák Nemzeti Párt szélsőségeinek. Ha ebből indulunk ki, akkor csekély a reménye annak, hogy magyar vonatkozásban ne a szélsőséges vélemény legyen a győztes a kormányon belül. Tehát azokon az igazgatási területeken, amelyek a Szlovák Nemzeti Párt kezében vannak, szinte kizárólag a párt nemzeti türelmetlenségét kifejező ideológia fog érvényesülni. A kisebbség politikát ők úgy értelmezik, hogy szerintük a magyarokkal együtt élő szlovákokat kell védelmezni a magyarokkal szemben. Azaz a magyar intézmények működését kell csökkenteni, korlátozni, mert így lehet védeni az ott élő szlovákok érdekeit.
– De ez ellentétben áll Szlovákia európai uniós tagságával.
– Ez tény, hogy ellentétben van, de ez kisebb ellentét, mint a gazdasági körök és az unió elvárásainak ellentéte, amely kirobbanhat akkor, ha Fico pártjának választási programját teljesítik. Tehát itt a kormány engedékeny lesz, a magyar kívánalmakkal szemben keményebb.
– Hogyan vélekedik ebben az új kialakult helyzetben a magyar külpolitikáról?
– Megítélésem szerint pillanatnyilag Magyarországnak nincs külpolitikája.
– De van külügyminisztere.
– De ő nem külpolitikus. Önmagában az, hogy Göncz Kinga külügyminiszter hívására a szlovák külügyminiszter első külföldi útjaként Magyarországra jött, vagyis az új szlovák kormánynak ez volt az első külföldi útja, ez is mutatja azt, hogy Magyarországnak nincs átgondolt külpolitikája. Mert egy olyan kormány, ahol egy félfasiszta párt is szerepet kap, annak a kormánynak a feltétlen elismerését is jelenti, ha a külügyminiszterét meghívják látogatóba.
– A Gyurcsány-kormány beszüntette a magyar–magyar találkozót, feloszlatta a Határon Túli Magyarok Hivatalát is. Mit várnak a magyar kormánytól?
– Nem ismeretes előttünk, hogy miként akarja folytatni Gyurcsány Ferenc az 1996 óta kibontakozóban lévő nemzetpolitikát. Éppen a szocialista Horn-kormány alatt alakult ki ez az együttműködés, amely az Orbán-kormány alatt erősödött. Azt tudjuk, hogy fel akarja számolni a határon túli magyarokat támogató közalapítványokat, megszüntette a Határon Túli Magyarok Hivatalát, berekesztette a magyar–magyar párbeszédet, tehát úgy érezzük, hogy a határon túli magyarokat nyűgnek tekinti, lemondott róluk, magyarán mondva: leírtak bennünket. Nemcsak a felvidéki, de az összmagyarság szempontjából is nehéz időszaknak nézünk elébe.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
