Régi címek, új tartalmak

Egy ideig elvitatkoznak a társadalmi és politikai kurátorok, hogy iksz vagy karika, elnöknek tekinthető-e Such György, valamint hogy mi a demokrácia lényege, az eredmény azonban borítékolható. Such elnök lesz. A szavazás részleteit persze jobban ismeri a közvélemény, mint a leendő elnök programját. Milyen rádiót akar, kicsit-e vagy nagyot? Zenéset-e vagy beszédeset. Jellemző, hogy egyetlen kérdést intézett hozzá ez idáig a sajtó: marad-e a Vasárnapi Újság és a 16 óra, és ha marad, milyen lesz? Ez ma a politikai lakmuszkérdés.
Szerencsésnek nevezheti magát a közrádió, ha minden problémája két műsorra korlátozható, de azért érdeklődve nézzük az új elnök és a leendő vezetőtársainak próbálkozását a tekintetben, mit kívánnak tenni a Magyar Rádió más műsoraiért is. Such eddig annyit árult el, hogy tervezi helyreállítani a közszolgálati rádió tekintélyét, szeretné, ha az igazodási ponttá válna a magyar médiapiacon, mindezek mellett nyereségesen is működne, és példát mutatna a magyar közmédia minden szereplője számára.
Már egy éve, hogy mindenki azt csinál a közszolgálati rádióban, amit akar. Helyi kiskirályságok működnek, az alelnökök eljátszszák, hogy övék a teljhatalom, azután visszavonulnak, és mossák kezüket. A Petőfin nemrég úgy hajtottak végre műsorszerkezet-változást, hogy nem volt ember az intézményben, aki jóváhagyhatta volna. Megtartották a műsorcímeket, de a régi megszokott műsorvezetőik helyébe újakat ültettek, akik egészen más tartalmat szolgáltatnak. A főszerkesztő nélkül működő adó szeretne a fiatalok, de legalább a fiatalabbak felé nyitni. Ehhez előrébb kell tolnia azokat a fiatal munkatársakat, akik meg tudják szólítani generációjukat. Csakhogy az évek óta tartó létszámstop miatt nincsenek fiataljai, legfeljebb jó karban lévő harmincöt-negyvenesei vagy fiatalos ötvenesei, mint Kőszegi Gábor is, akit odaragasztottak a Délelőtt című műsor székébe. Vízy Dorottya most épp a Csúcsforgalomban dolgozik, amelyben újabban nem is esik szó forgalomról. Ilyenről azonban igen: miért jó gyermek nélkül élni. Ez nem Vízy Dorottya ars poétikája, hanem egy nagy sikerű könyv címe.
Keszekusza korunkban bizony nehéz megmondani, miféle erkölcsöt, normát sugározzon, tanácsoljon a közszolgálati média. Az csupán a dolga, hogy tükröt tartson elénk, vagy az is, hogy nevelgessen, terelgessen? De milyen alapon is nevelgethetnének bennünket az újságírók, akiknek nagy a szájuk ugyan, és tudják, mi a trend, de nem állnak erősebb erkölcsi lábakon, mint mások? Miért hihető, hogy a médiamunkások által tanácsolt, tanított világkép erősebb, jobb, mint az enyém? Az elmúlt héten a Petőfi rádióban a család volt a vezető téma. Válságban van-e, vagy csak más, mint régen? Húzhatják, vonhatják a tolerancia és a liberalizmus szekerét fel és le a rádió folyosóján, szuggerálhatják, hogy ostoba és vaskalapos, akinek nem tetszik a melegházasság, akkor sem lehet elleplezni, hogy nagy bajban van a relatív erkölcsű társadalom, és benne a család. E tekintetben már indifferens, hogy összeházasodhat-e két férfi Magyarországon.
(Új műsorszerkezet – Petőfi rádió)